A Sziget - Befejezett -

5. Rész - A baleset

   Reggel ismét kopogásra keltünk a srácokkal ahogy eddig minden nap, ugyan is így keltenek fel minket ezzel is jelezve, hogy ki az ágyból, mert reggeli. Még az a szerencse, hogy legalább nem keltenek minket olyan korán, mert csak 9-kor rántanak ki minket az ágyból. De az nap amint elértünk az estéhez, azt kívántam bárcsak ne nyertük volna meg ezt a nyavalyás pályázatot!
   A reggeli gyorsan lement, utána megbeszéltük az osztállyal, hogy felkapjuk a fürdőruháinkat és egész nap a fenti medencékben leszünk, amibe persze mindenki beleegyezett. Kennethel vándoroltam vissza a szobánkba, a másik szobatársunk a saját osztályával volt ezért nem is foglalkoztunk vele. Amint vissza értünk a szobánkba én mentem be először a fürdőbe, hogy átöltözzek, majd utánam Kenneth is elment, hogy átkapja a fürdőnadrágját.

   - Kész vagy, mehetünk? - keltem fel az ágyból, ahogy kijött a fürdőből.

   - Persze mehetünk! - válaszolja mikor rám nézett, így a törülközőinket felkapva léptünk ki a szobából, és indultunk el az emeletre, hogy végre tudjunk fürödni.

   - Végre ti is itt vagytok! Azt hittük, hogy már soha nem jöttök! - jelenik meg mellettünk Leon és egyből karon ragadja Kennethet, majd nemes egyszerűséggel belöki a medencébe, mire én hangosan felnevetek, de egyből abba hagyom, mikor Leon rám kapja a tekintetét.

   - Ajjajj! - szólalok meg hangosan, amikor sunyin elmosolyodik.

   - Szerintem jobban jársz, ha menekülsz! - kiált ki nekem a medencéből Gerard, mire egyből elkezdek futni a napozó ágyak felé, gyors ledobom a papucsom és a törülközőm, majd már futnék tovább, hacsak el nem kap két kéz hátulról, és a hasam előtt összekulcsolja a kezeit, majd felkap, mire elkezdek rúgkapálni a lábaimmal.

   - Tegyél le! - kezdem el csapkodni Leon kezeit, mire ő elkezd nevetni, ahogy a többiek is a jelenetet figyelve. - Bele ne merészelj dobni, mert azt még vissza kapod! - kiáltok fel, és kezdek még jobban rúgkapálni a lábaimmal, amikor Leon a medence széléhez ért.

   - Viszlát! - kiált fel a fogva tartóm, majd nemes egyszerűséggel bevág a medencébe. Még a víz alatt is tisztán hallottam ahogy a többiek hangos nevetésben törnek ki. Ahogy a lábaimmal fel tudtam magam rúgni a felszínre, és a fejem már nem volt a vízben, a szememből egyből hátra vágtam a hajam, és próbáltam normalizálni a légzésem, majd ahogy ez sikerült mérgesen fordultam a vigyorgó Leon felé.

   - Ezt még tényleg vissza fogod kapni! - húzom össze a szemeimet, miközben fenyegetően mutogatok rá. Erre csak felnevetett.

   - Félnem kéne? - kezdett el velem incselkedni, miközben egy féloldalas mosolyt villantott felém, a többiek meg húzni kezdtek.

   - Majd még letájuk! - kacsintok rá egyet, majd elfordulok tőle, és a többiekre vezetem a tekintetem, hogy ki hol ül, majd észreveszem, hogy a lányok külön ülnek a fiúktól, így feléjük veszem az irányt, hogy én is csatlakozzak hozzájuk, de nem jutok el odáig, mert hirtelen hátulról két kar fonódik a derekam köré, és elől a hasamnál keresztezi őket, majd közelebb ránt magához, ezzel a csupasz mellkasának ütközők, mire levegőt is elfelejtek venni.

   - Gyönyörű vagy! - suttogja a fülembe a kellemes férfihang, majd megérzem azt a tipikus illatát, amit akkor is éreztem, amikor együtt táncoltunk. Brian. Lassan megfordultam a karjai között és vigyorogva néztem bele csillogó szemeibe, amik engem fürkésztek, miközben ajkaira egy halvány mosoly kúszott.

   - Köszönöm szépen! - mondom halkan, mert éreztem ahogy lassan pír szökik az arcomra a bókjától, majd lassan a nyaka köré csavartam a kezeimet, mire még jobban közelebb húzott a kezeivel, amik már a derekamon voltak. A homlokát lassan az enyémnek döntötte, és úgy nézett le rám. Ezt a pillanatot az egyik osztálytársam szakította meg, nevén nevezve a szobatársam Kenneth.