A Sziget - Befejezett -

Prológus

   Az iskolánk megnyert egy pályázatot, középiskolásoknak szól, egy hajó út kint az óceán közepén... na igen, csak azzal nem számolt senki, hogy a hajó nem fog partot érni... nagyon kevesen élték túl, köztük voltam én is... de egy idő után már inkább azért fohászkodtam, hogy bárcsak meghaltam volna azon a nyamvadt hajón!
Lassan négy napja, hogy a hajón történt egy robbanás, néhányan akik megúsztuk a mentőcsónakokban eltudtunk menekülni... de mikor már egy hete is az óceánon hánykódtunk, egy nagy vihar utol ért bennünket... akkor is egy csomóan meghaltak közülünk, azt hittem, hogy én is meg fogok halni, mivel kiestem a csónakból, emlékszem, hogy küzdöttem a háborgó víz ellen, de nem bírtam sokáig, mert túl sok vizet nyeltem és elvesztettem az eszméletem, ott akkor tényleg azt hittem, hogy meghaltam, de nem tudom mennyi idővel utána újra éreztem a fájdalmat, amiből egyből tudtam, hogy még élek, életben vagyok... egy szigeten kötöttem ki, ahogy azok is, akik túl élték az óceán haragját, ők találtak rám, ők mentették meg az életem.

   Több mint három hónapot töltöttünk a szigeten, egymásra utalva, mikor megtaláltak minket... sajnos a szigeten is voltak veszteségeink... kevesebben mint 20-an éltük túl, a több mint 150 diák közül... miután a szigetről kihoztak minket, kiderült, hogy azért voltam olyan sokszor rosszul, mert elkaptam ott valami olyan betegséget, amibe akár bele is halhatok... nem mondtam senkinek, hogy mi bajom és, hogy az orvosok miért nem akarnak még haza engedni, nem akartam, hogy aggódjanak értem, hogy aggódjon értem... ott azon a szigeten szerelmes lettem, de nem csak én... mivel egymásra voltunk utalva, létre jött néhány elég érdekes kapcsolat, kötődések születtek, barátságok és szerelmes párok jöttek létre, de ez nem is számított akkor, nem foglalkoztunk azzal, hogyha kijutunk onnan, mi lesz az után csak az, hogy ott voltunk egymásnak, hogy segítsük egymást, túl éljük azt az egészet és végre újra láthassuk a családjainkat, szeretteinket... de álljon meg a menet, ne rohanjunk ennyire előre! Kezdjük a történet legeslegelején azzal a nappal, mikor megtudtuk, hogy hajóútra megyünk...