A Sziget - Befejezett -

4. Rész - Az első napok

   Kopogásra ébredtem a reggel... Vagy nem is tudom, hogy mikor. Pislogtam néhányat amikor eljutott a tudatomig, hogy mi is történt, így mikor sikeresen kinyitottam a szemeim, - a fiúk is akkor ébredeztek - , így én gyorsan felkeltem az ágyból, mivel már kezdett idegesíteni a folytoos kopogás, így lassan csipás és szana szét álló hajjal odacsoszogtam az ajtóhoz, majd kinyitottam, és a vendégünkre emeltem a tekintetem. Vagyis vendégeinkre, ugyan is ketten álltak az ajtóban, egy barna vállig érő göndör hajú srác, és egy nagyon dekoratív színes hajú csaj, és még szépen fogalmaztam... egyik sem volt szimpatikus.

   - Oh, azt hiszem eltévesztettük az ajtót! - stólalt meg a a srác, majd már majdnem elmentek a csajjal, mikor utánuk szóltam.

   - Kit kerestek? - kérdezem tőlük.

   - Nem biztos, hogy ismered, de Howardnak hívják! - fordul vissza felém a srác.

   - Oh! - szólalok meg, majd jobban kinyitom a szoba ajtataját. - Jó helyen jártok! - mondom miközben beljebb megyek a szobában, mire ők jönnek utánam. - Howard téged keresnek! - szólok oda a fiúnak, aki még félálomban pislogott a jövevényekre.

   - Ti meg mit csináltok itt ilyen korán? - kérdezte, miközben megtörölte a szemit, én közben odamentem a szekrényemhez, és kivettem a mai szettemet, ami egy fekete szűk szoknyát, egy szintén fekete sportmelltarót, és rá a fekete lyukacsos haspólómat, majd ezekkel a kezemben bevonultam a fürdőszobába, amit aztán magamra zártam, azért nem akartam, hogy bárki is rám nyisson. Amint felöltöztem, kimentem a szobából, de már csak az osztálytársam Kenneth volt bent.

   - Többiek? - kérdezem, miközben oda megyek az ágyamhoz, a pizsamámat berakom a párnám alá, majd megcsinálom az ágyam.

   - Elmentek valahova! - mondja, miközben felül az ágyán, és rám néz, miközben én meg az ágyamat csinálom. - Tetszik a stílusod! - szólal meg egy idő után, mire rá kapom a tekintetem, engem nézett, és egy halvány mosoly látszódott az arcán, mire én is elmosolyodtam, és megköszöntem bókját.
   Amint ő is elkészült, ketten indultunk el megkeresni a többieket, egy ideje már sétáltunk egymás mellett, amikor az az ember jelent meg előttünk, aki elkísért minket idáig. Ő tájékoztatott minket, hogy mindenki az ebédlő felé indult, és elnavigált minket is, hogy merre kell menni, így mi is elindultunk arra. Az oda vezető úton elmentünk egy olyan fal mellett, ami üvegből volt, így láthattuk a nyílt óceánt.

   - Milyen szép! - nézem még mindig a vizet, mire hümmög egyet válaszként, vagyis ő is egyet értett velem. Az étkezőbe érve, már elég sokan voltak, így mi is csatlakoztunk a többiekhez, az osztályok külön-külön asztaloknál ültek, így mi is megkerestük a mi osztályunkat, és le ültünk közéjük. Én egyik oldalamra Leon került, míg a másikra Donna. Velem szemben Gerard foglalt helyet, neki az egyik oldalán barátnője, míg a másikon meg Francisco ült.

   - Tényleg egy szobába kerültetek? - hajolt előre Leon a székében ahogy helyet foglaltunk, se köszönés se semmi, egyből bele vágott a közepébe!

   - Érted te ezt?! - akadok ki egy pillanat alatt. - Egy teljes hónapig két kanos pasival leszek egy szobában! - nyögtem egy nagyot a mondanóm végére, majd a fejemet bevertem az asztalba, mire többen is felnevettek körülöttem, de cseppet sem érdekelt.

   - Hey! - kiált fel Kenneth, akivel egy szobába kerültem. - Nem is vagyunk kanosak! - mondja sértődötten, miközben a kezeit összefonja maga előtt.

   - Á, dehogy! Csak ilyen korban szinte mindig túl teng bennetek a tesztoszterin! De tényleg semmi komoly! - legyintek egyet felé, majd a beszélgetésünk itt megszakadt, ugyan is ki hozták nekünk a reggeliket, amit már alig vártam, mert már nagyon éhes voltam!
   A reggeli után volt egy kis szabad időnk, ugyan is utána körülbelül három órán keresztűl hallgathattunk egy nőt és egy férfit, ahogy bemutatót tartottak az óceánról, a benne élő állatokról és növényekről. Őszintén megmondom, hogy nagyon érdekesnek találtam, és egy csomó mindent megtudtam, amiről eddig fogalmam sem volt. Egy szóval nagyon érdekesnek találtam az egészet, és ezzel szerintem nem csak én voltam így.