A Sziget - Befejezett -

17. Fejezet - Vissza a régi időkbe

Brian Goss szemszöge

   Kereken egy hét telt el amióta kiengedtek minket a kórházból, egyedül Yasmine van még bent, mert nem múlt el a rosszul léte. Azt mondták az orvosok, hogy néhány napon belül őt is kiengedik, de mégis aggódunk érte, hogy mitől lehetnek neki ezek a rosszullétek, ha nem terhes, de persze senki nem mond nekünk semmit.

   Most viszont mi a többiek itt vagyunk bent a suliban és az igazgatót várjuk egy teremben ülve, mert mondta, hogy szeretne velünk beszélni, akik így átvészeltük ezt az egészet.
Mindannyian óczkodtunk attól a naptól, hogy valaha is be kelljen jönnünk, úgy a suliba, hogy csak mi vagyunk itt. A sulinak a középiskolai része csendes, csak az első évesek vannak itt, senki más, ilyesztő az egész, az általános iskolai rész viszont hemzseg a diákoktól.

   - Nem akarok bele gondolni, hogy valyon miről akar velünk beszélni az igazgató! - törte meg a nagy csendet közöttünk Rebecca.

   - De az a baj, hogy mind tudjuk, hogy miről akar velünk beszélni! - válaszolt neki halkan Harry.

   - Hogy ezek után mi lesz velünk, hogy hogy fogjuk tovább folytatni a tanulmányainkat! - Folytatta Harry gondolkodás mentetét Walter. - És hogy hol fogjuk befejezni a tanulmányainkat, mert hogy itt nem, az is biztos, kivéve persze Harry és Brian, ők már végeztek! Szét fognak szórni minket, túl kevesen maradtunk... - mondta az utolsó mondatot halkabban annál, ahogy kezdte, és a hangján is hallatszódott, hogy egyáltalán nem akarja azt, hogy az amire gondolt, amit ki mondott hangosan, az valóra váljon. Mielőtt bárki bármit is reagálhatott volna arra amit Walter mondott, kinyitódott a terem ajtaja és belépett rajta az igazgatónk.

   - Jó napot kívánok! - köszöntünk egyszerre mindannyian.

   - Jó napot! - köszönt vissza a nő is. Mielőtt még újra megszólalt volna végig nézett a kis megmaradt társaságunkon. - Nem is tudom, hogy hogy kezdjem, vagy hogy mit mondjak nektek! - Sohajtott a nő gondterhelten. - Nagyon sajnálom azt, amiken keresztül kellett mennetek! El sem tudom képzelni, hogy mennyi fájdalmat kellett átélnetek! - mi nem mondtunk semmit, hisz nem is tudtunk volna mit mondani. - Nagyon jól tudom, hogy még nem álltok készen arra, hogy vissza menjetek az iskolába. Viszont a kormány megszabta, hogy a hó végéig be kell rakjalak titeket egy suliba, mert itt sajnos nem tudjátok befejezni a tanulmányaitokat! - Nézett rajtunk végig a nő egy szomorú tekintettel az arcán.

   - De ugye nem fognak minket szétválasztani? - Szólalt fel Jacqueline.

   - Nem, mind ugyan abba a suliba fogtok kerülni, némelyikőtök még egy osztályba is. - mondta, mire néhányunk egy kissé megnyugodott. - Ti meg Harry és Brian mivel már leérettségizettek, nektek adatott egy olyan lehetőség, hogy ahova felvettek titeket egyetemre vagy főiskolára, most év közben is becsatlakozhattok, és az ottani oktatók fognak nektek segíteni felzárkózni! De persze csak akkor ha elfogadjátok az ajánlatot! - Nézett először rám, aztán Harryre.

   - Nem tudjuk, hogy felvettek-e minket bárhova is, abban az időben már nem tartózkadtunk a hajón... - szólalok meg halkan a kezeimet piszkválva. Az igazgatónő csak fálydalmaszen behunyta a szemeit a válaszomra. Azt a csendet, ami hirtelen termett a teremben, egy kopogás zavarta meg.

   - Gyere! - szólt ki a jövevények, előtte viszont egyszer még végig vezette rajtunk a tekintetét. A terembe egy 30 év körüli szeplős, vörös hajú nő lépett be.

   - Jó napot! - Köszöntünk neki mind egyszerre, amit viszonzott.

   - Gyerekek ő itt Tina! - mutatta be az igazgatónő a fiatal nőt. - Mielőtt még elmondanám nektek, hogy miért van itt, szeretném elmondani, hogy ha nem akarjátok, akkor nem kell, nem kényszerít titeket erre senki! - ahogy ehagyta ez a mondat a száját, már sejtettem, hogy ki lehet ez a nő... - Ő egy pszichológus! - kezdte az igazgatónőnk. - Azért van itt, hogyha bárknek szüksége lenne arra, hogy segítsen feldolgozni azt ami veletek történt, akkor hozzá bármikor forduIhattok! De tényleg nem erőltetiünk semmit, ha nem szeretnétek, viszont kiosztja a névjegykártyáját, ha valaki szeretne vele beszélni, bármiről, nem muszáj a történtekről, ha csak beszélgetni szeretnétek valakivel, akkor is felkereshetitek és ő bármikor szívesen fogad benneteket!