A Sziget - Befejezett -

2. Rész - A készülődés

   Ma van a suliban az utolsó nap, ma van a tanévzáró, utána pihenhetek egy nagyot és kezdhetek el pakolni a bőröndömbe, amit magammal viszek majd a hajóútra.

   - Sziasztok! - köszöntem az osztálynak ahogy beléptem a terembe, akik bent voltak, azok közül is csak néhányan köszöntek vissza, de nem zavartattam magamat, helyet foglaltam a barátnőm mellett, és egyből beszélgetésbe is elegyedtünk, ez egészen addig tartott, amíg be nem csengettek, és nem jelent meg az ofőnk. Amint végig hallgattuk az igazgatónk beszédét a hangszórókon keresztül, a tanár kiosztotta a bizonyítványokat, persze nem maradhatott el a szokása, miszerint mindenkinek a bizijéhez fűzött valamit, vagy rosszat vagy jót.

   - Vigyázzatok magatokra, és ne felejtsétek el, július 20.-án indultok! - ez volt az ofőnek az utolsó szava hozzánk, mielőtt még utunkra engedett volna.

   - Ne aggódjon tanárnő, ezt biztos, hogy nem fogjuk elfelejteni! - kiált vissza az ajtóból az ofőnek Francisco. Ahogy mindenki ki ért az udvarra az osztályból, elköszöntünk egymástól, és mindenki indult haza, hogy pihenjen egy jó nagyot a kirándulás előtt, mert akkor valószínűleg nem fogunk sokat pihenni a bulik miatt amiket ott fogunk szervezni, de nem is baj, egyáltalán nem bánom. Alig várom, hogy induljunk!

   Nagyon gyorsan szaladtak a napok és a hetek, de annyira, hogy már csak egy hetünk van az indulásig. Nagyon izgatott vagyok! Alig várom, hogy elmehessek itthonról és ne kelljen hallgatnom a szüleim veszekedését! A nagy gondolkodásomat a telefonom csörgése zavarta meg. Felültem az ágyamban és az éjjeliszekrényemről levettem a telefonomat. Jacquelin neve villogott a kijelzőn, így azonnal felvettem és a fülemhez emeltem a telefont.

   - Szia Yasmine! - köszön bele ahogy felveszem.

   - Szióka! Mi újság? - dőltem vissza az ágyamba.

   - A lányokkal megbeszéltük, hogy ma elmegyünk vásárolni, még a kirándulás előtt, velünk tartasz? - kérdezi, mire újból felkelek az ágyból, és kiszaladok a szobámból, hogy megkérdezzem anyámat, hogy elenged-e.

   - Anyaaa! - kiabálom el magam, mivel nem volt kedvem lemenni a konyhába, így megálltam a korlátnál, és onnan kiabáltam neki.

   - Igen? - kiabált vissza.

   - Elmehetek a lányokkal vásárolni? - kérdezem reménykedve, hogy elmehetek-e, ugyan is már nem volt kedvem itthon lenni, szét untam az agyam.

   - Elmehetsz! De akkor felírom, hogy mit hozz nekem! - mondja mire bólintok, de aztán rájövök, hogy nem látja, így elmondtam egy "okét".

   - Ja és akkor kelleni fog pénz! - jut eszembe a legfontosabb dolog, mert a nélkül csak nem mehetek el.

   - Itt lesz az asztalon! - mondja, amire már nem válaszolok, így a telefont visszateszem a fülemhez és beleszólok.

   - Igen, mehetek, mikor és hol találkozunk? - kérdezem Jacquelint.

   - Leírom neked SMS-ben! - mondja, mire elmondok egy okét, majd elköszönünk egymástól és letesszük a telefont.

----------

   - Na sziasztok csajok, mehet a bevásárlás? - kérdezte Donna, amikor mindannyian megérkeztünk a találkozó helyre. Donnaról tudni kell, hogy nagyon szeret ruhákat vásárolni, ahogy Jacquelin meg Theresa is, én is szeretek... de nem túlzottan... én inkább csak nézelődök, mint hogy veszek valamit. Ahogy bementünk a plázába, én hátulra keveredtem, mentem a lányok után, akik olyan céltudatosan mentek előre, hogy inkább csak csendben ballagtam utánuk, amikor is eszembe jutott valami.