A Sziget - Befejezett -

9. Rész - A sziget rejtelmei

   Brian Goss szemszöge

   Csak néhány óra telhetett el az óta amióta felébredtem Yasmine mellett, és itt hagyott, hogy a többieknek menjen segíteni. Ez alatt a másfél nap alatt többet segített megsérülve mint Melissa akinek szinte semmi baja nem lett, még sem csinál semmit. Csodálom ezt a lányt, hogy mennyi erő és elszántság van benne azok után is ami történt vele. Nem mellesleg egy nagyon gyönyörű és okos lány is.

   Felhúzott lábbak ültem a homokban, amiket a kezeimmel átkaroltam, és így néztem azt a nagy és hatalmas vizet, ami idesodort minket. Az óta amióta itt vagyunk nem volt vihar, így elég szép a látvány, és nem tudom elhinni, hogy egy a gyönyörű és csendes víz, hogy tudott akkora erővel bírni és bántani minket.
   Egy ideje már ott ültem és nézelődtem, meg elvoltam a gondolataimban, hogy észre sem vettem amikor kettő alak elindult felém. Egyik kissé húzta maga után a lábát, de nem annyira mint Antonio, így egyből felismertem őt is és a mellette sétálót is, akinek meg a karja volt bekötve. Nicholas és Francisco.

   - Mióta vagytok ébren? - kérdezem meg őket amint hallótávolságon belülre érnek. Mikor Yasmineval felébredtünk, akkor már nem voltak itt, csak Harry meg Aaron.

   - Emlékszel arra a helyre ahol múltkor jártunk, és furcsa hangokat hallottunk? - kérdezi Francisco, mire bólintok egyet.

   - Hajnalban arra keltünk. - folytatja Nicholas, mire teljesen meglepődök. Lehet mégsem vagyunk annyira egyedül mint azt hittük?

   - Találtatok is valamit? - lelkesülök be egyből, közben pedig helyet foglalnak velem szemben, hogy ne kelljen nekem felnéznem rájuk.

   - Igen, de nem azt amiben reménykedtünk. - néz el e többiek felé Francisco.

   - Miért mit találtatok? - kérdezem összeráncolva a szemöldököm.

   - Valami ragadozó macskafélét! - rántja meg a vállát Nich.

   - Oh... - húzom el a számat. Abban reménykedtek valószínűleg, hogy valaki embert találtak, de akkor ezek szerint csak ragadozókat, akik nem valami jó ha esetleg ránk találnak...

   - Yasmine! - kiáltok oda a lánynak, aki éppen a fiúk által kifogott halakat próbálta megsütni Ann és Rebecca társaságában.

   - Igen? - fordult felém a lány, miközben átadta a helyet a másik két lánynak, majd elindult felém.

   - Eljönnél velem? - kérdezem, ahogyan elém ért, mire összeráncolja a szemöldökét.

   - Hova? - kérdezi értetlenül.

   - Be az erdőbe! - mutatok a hátam mögött lévő sok fára. - Meg kéne néznem valamit, vagyis inkább ellenőriznem kéne valamit, és örülnék neki, ha velem jönnél! - válaszolom kérdésére, miközben egyet felé lépek, és megfogom az egyik kezét, és a kézfejét kezdem el simogatni.

   - Nagyon szívesen elmegyek veled! - mosolyodik el, mire nekem is egy mosoly szökik az arcomra. - Kell vinnünk valamit magunkkal? - kérdezi kedvesen, mire a kezénél fogva odahúzom ahhoz a sátorhoz ahol velem aludt, majd felkapom a földről a táskát, és a vállamra dobom.

   - Csak ez a táska kell, meg ez a kosár! - veszem fel a kosarat a földről, amit Yasmine el is vesz a kezemből, és elindul befele a sok fa közé, mire egy mosollyal az arcomon követem őt.

   - Mit kell ellenőrizned? - kérdezi Yasmine egy kis idő elteltével, mikor már egy ideje csak fák vesznek körül minket és már a parton lévő többieket sem halljuk.