Dél királynője (BEFEJEZETT)

3

Ma két tárgyalásom is lesz. Most nem illegális üzletek lesznek ezek, hanem sima beszállító cégeket szerettem volna felvenni a céghez. Meg a munkákat kiadni és a papírmunkákat elintézni.
Szeretnék ezekkel hamar végezni, mert a klubban félbe hagytam tegnap a dolgokat.
-Ruby, kérlek készítsd elő a papírokat.-telefonáltam neki.
-Nem sokára viszem.-szólalt meg
Letettem a telefont és a gépemen kezdtem el foglalatoskodni. Ez egy csendes napnak ígérkezik, aminek kimondottan örülök. Néha szükségem van nekem is pár óra csendre.
Kopogás szűrődött be az ajtón keresztül.
-Gyere!-kiabáltam ki és az ajtóra szegeztem a tekintetem
-Meghoztam a kért papírokat.-sétált be
Mint mindig most is elegáns volt. Haját szorosan összefogta a feje tetején. A sminkje kifogástalan volt.
Én sosem szerettem festeni magam. A természetesség híve voltam.
-Köszönöm.-vettem át tőle
Biccentett és már sietett is ki. A halk helyiségében csak az ő magassarkúja kopogását lehetett hallani, de amikor kilépett az ajtón újra a csend fogságába voltam.
Előrébb toltam magam és kinyitottam a vastag mappát. Elkezdtem átnézni a papírokat, hogy nehogy a tárgyalás közben vegyem észre a hibákat. Mindig precíz voltam és ez idővel sem változott, sőt egyre jobban szerettem volna az lenni.
Amikor átolvastam az oldalakat, és mindent rendben találtam, összerendeztem sorba. Arrébb csúsztattam az asztalon szélére és felálltam, hogy nyújtózkodhassak egyet.
Az ablakhoz sétáltam és kifelé bámultam. Nagyon magasan voltam.
Az emberek hangyának tűntek ilyen magaslatból.
Újabb kopogás.
-Gyere!-sóhajtottam és az eget kémleltem
Ma szép tiszta volt. Gyönyörű kék. Szerettem az ilyen időjárást.
Az ajtó nyílt és valaki belépett. Nem fordultam meg, de tudtam, hogy ez nem nő.
Erős férfi kölni csapta meg az orromat, mire elfintorodtam. Nem rajongok az ilyen erős illatokért.
-Hogy vagy?-intézte felém a kérdését
-Nagyszerűen.-álltam háttal neki.-Foglaljon helyet nyugodtan!
-Köszönöm.-válaszolt.
-Maga hogy van?
-Én jól, köszönöm.-mondta.-Nagyon tárgyilagos vagy.-nevetett fel
-Én ilyen vagyok.-rántottam vállat és megfordultam.-Miért jött?-támaszkodtam meg a székemen
-A leendő menyemmel már nem válthatok egy-két szót csak úgy?-magasba szaladt az egyik szemöldöke
Aki ebbe az irodába belép azoknak általában van valami szándéka. Nagyon ritka azaz ember, aki csak beszélgetni szeretne velem csak úgy.
Nem hittem neki.
-Mi a valódi indoka?-ültem le.
Sóhajtott és előre dőlt.
-Nagyon ellene vagy ennek a házasságnak.
-Még jó hogy.-csattantam fel.-Egy olyan férfihez akarnak hozzáadni, akit pár napja láttam életemben először és, ha ez nem lenne elég egy arrogáns seggfej. Már megbocsátson.-pillantott rám.
-Én megértelek téged, Luna.-kezdte, de azonnal közbe vágtam
-Nem, maga nem ért meg.-mondtam kimérten.-Ha megértene ez a házasság nem jönne létre.
-Az édesapád kért meg rá, mert fél attól, hogy elveszít.-őszintének látszott.-Próbáld megismerni Matteot.
-Nem áll szándékomba. Életem során láttam kétszer.-mondtam a szemeibe.-Mind a két alkalommal mélyre ásta magát a szemembe. Egyszer azért, mert elütött majdnem és a viselkedése az..arról inkább nem is beszélek, mert a másik alkalommal azzal kergetett az őrületben. Nem beszélhet úgy velem, ahogy a kedve tartja. Én nem azok a nők sokasága vagyok, akihez neki szerencséje van.-a szemeibe néztem, hogy lássa át a dolgokat.
Őszinte voltam vele. Nincs miért hazudnom neki. Tényleg förtelmes az a viselkedés, amit megenged magának. Látszik, hogy túl hosszú pórázon volt tartva, aminek most meg is van a böjtje.
Hosszú hallgatás után megszólalt. Realizálta a helyzetet.
-Mikor találkoztatok?-ráncolta a homlokát
-Tegnap az egyik szórakozóhelyemen bulizott, de nem akarok többet mondani erről.
-Majd elbeszélgetek vele.-állt fel
-Erre semmi szükség, mivel nem érdekel. Csak tudja, mindennek van egy határa. Az én tűrőképességem pedig nem végtelen.
-Értem.-válaszolt.-Jó munkát!
-Köszönöm!- válaszoltam és magamra hagyott
Valószínűleg azért jött, hogy a drága fiacskáját fényezze előttem. Ezzel nagyon elkésett, mivel leszerepelt előttem.
Neki csak a nők és a pia a lényeg. Igazi mintaférfi Matteo. Csak ne mondja el senkinek, mert a szemébe röhögnek.
Na és ő lenne a leendő örökös? Egy ilyen emberre egy egész birodalmat hagyni?
Valahogy egyáltalán nem tudom elképzelni. Én egy kiscica életét se merném rá bízni. Ebben teljes mértékben biztos vagyok. Mikor az apja átadja neki a vezetést, utána hanyatlásra kell számítani. Nem fogja tudni kezelni az ügyeket. Nem fogja tudni, hogy mit csináljon vészhelyzetben.
Az elején természetesen én sem voltam vérprofi, de apám nem a semmiért adta át nekem az irányítást. Amikor elsőnek látott tárgyalni tudta, hogy helyes döntést hozott. Igaz, hogy nő nem lehetne vezér, de eltekintettek ideiglenesen tőle.
Tudták, hogy az apám már csak nekem tudja adni. Másnak, idegen kezeknek pedig nem akarta. Akkor vége lett volna mindennek.
Az órámra pillantottam, ami azt jelentette, hogy ideje átmennem a tárgyalóba. A mappát lazán megfogtam és úgy sétáltam ki.
A hosszú folyosó legvégén található terembe sétáltam. Már páran ott ültek és még volt 10 percem, hogy elkezdjem.
-Jó napot!-sétáltam el az asztal mellett és leültem a szokásos helyemre.
Mindegyik férfi végig követte szemmel a mozdulataimat. Mosolyogva köszöntöttek.
Körül néztem és megszámoltam hányan vannak. 8 fő. 10-et vártam.
Pár perc múlva beesett a 9.-ik is.
Az órámra pillantottam.
-Kezdhetjük is!-álltam fel.-Mint tudják Luna Vargas vagyok.-mosolyodtam el.-Szeretnék néhány futárral leszerződni, de csak a legjobbakat veszem fel.-kezdtem el sétálni.-Az önéletrajzokat már megkaptam, de elszeretném megint kérni. Tudják biztos, ami biztos alapon.-éppen folytatni akartam, amikor valaki kinyitotta az ajtót. Azonnal oda kaptam a fejemet.-Maga?
-Elnézést, de dugóba keveredtem.-mondta szomorúan
Végig vezettem a tekintettem rajta. Egy egyszerű fiatal férfi volt. Egy egyszerű farmert viselt egy inggel.
-Nem preferálom a késést.-szólaltam meg végül.-Ez a munkája miatt nem várható el.-mondtam kimérten.-Kérem távozzon.-mutattam az ajtó felé
-De..-kezdte el
-Semmi de.-rivalltam rá.-Majd talán legközelebb sikerül.
-Értem.-szomorúan bólintott és elkullogott.
-Utálom, ha késnek az emberek.-néztem körbe.-Remélem világos voltam. Aki az én cégemnek dolgozik, annak mindig pontosnak kell lennie. Adott idő alatt az adott távot megtenni, mert különben repül.-vissza ültem a helyemre.-Akkor az önéletrajzok.-intettem Rubynak, aki összeszedte.
Elemezgettem őket, néztem és letettem az asztalra mindegyiket.
Kinyitottam a mappát és kivettem a papírokat.
-Készítettem egy tervet.-néztem fel rájuk.-Aki pontosan megoldja azok közül választom ki a 3 futárt. A többiek kiesnek.-pillantottam körbe.-Ezt osztd ki.-adtam a titkárnőmnek
Általában Teresa szokott ilyenkor jelen lenni velem, de reggel rosszul volt és nem várhattam el, hogy bejöjjön miattam.
-Kapnak negyed órát.-néztem az órámra.-Addig egy kávét kérnek.
A nő bólintott és már sietett is.
Addig én a férfiakat vizslattam. Nagyon el voltak mélyülve a kiadott feladatban.
Szükségem volt néhány megbízható emberre. Elvileg ők azok voltak és a legjobbak is, de majd az én eldöntöm
A koffein forrásom megérkezett és én néhányat kortyoltam belőle.
-Oké. Letelt az idő!
Ruby a terveket összeszedte és a kezembe helyezte. Egyesével tüzetesen megnéztem, hogy ki hogyan és mennyi idő alatt tudna eljutni az adott ponttól.
Három fiatal ember írt reális választ.
-Josh, Lukas, Graham.-pillantottam fel.-Önök maradnak a többieknek viszontlátásra.-intettem az ajtó felé. Megvártam még kisétálnak. Nem igazán tetszett nekik az adott helyzet, hogy nem ők lettek a kiválasztottak. Sokan szomorúak voltak, de dühös arckifejezéseket is láttam. Újra rájuk néztem. Megszemléltem a három férfit. Az egyik az olyan 40 év körüli, a másik kettő 25 és 35 közötti.-Isten hozta Önöket a vállalatomnál.-mosolyogtam rájuk.-Pontos és precíz munkát várok el. Ha a szerződést aláírták akkor holnap reggel 7-kor kezdhetnek is.-nyitottam ki a dossziét és eléjük csúsztattam a papírokat. Pár pillanat múlva már alá is voltak írva.-Oké.-álltam fel.-Végeztünk is. Pihenjék ki magukat és holnap munkaképes állapotban jelenlenek meg.-sétáltam az ajtóhoz.-Ruby, a papírmunkát kérlek intézd el.-pillantottam rá és már indultam is ki.
Még beszaladtam az irodámba a táskámért és elmentem megebédelni. Volt még egy órám a következő megbeszélésig. Addig is kicsit kiszellőztetem magam.
A közeli étterembe sétáltam át, ahol nem voltak szerencsére túl sokan. Az ajtóhoz közel ültem le. A pincér azonnal mellettem termedt és fel is vette a rendelésem.
-Egy ilyen szép fiatal nő miért van egyedül?-felkaptam a fejemet
Egy fiatal, magas és elég jóképű fickó állt előttem.
-Nem szeretem a társaságot.-válaszoltam bunkón.
-Ohh, ez kár.-mondta szomorúan.-Pedig én szívesen ebédelnék egy ilyen csinos hölgy társaságában.
Hogy ez a pali miért nem ért a szép szóból?
-Én pedig szívesen ebédelnék egyedül.-vigyorogtam rá
-Kihez van szerencsém?-mosolygott rám
Azt hiszi, hogy be fogom adni a derekamat. Nagyon rossz úton jársz hapsikám.
-Luna Vargas.-eresztettem felé egy bájos mosolyt.-Te gondolom nem vagy ide valósi, ha nem ismersz.
-Az unokatestvérem miatt vagyok itt.
-Oké. Menj és keresd meg.-mondtam flegmán
Kipillantottam az üvegen és akkor láttam, hogy az egyik biztonsági, aki engem őriz figyel. Megráztam a fejem, hogy nincsen baj.
-Erick, te mit művelsz?-kapkodta a fejét egy fiatal lány közöttünk.-Ne haragudjon miatta.-tekintett rám.
-Semmi gond, de örülnék neki, ha végre elvinnéd. Szeretnék végre ebédelni.
-Már viszem is.-lökte az ajtó felé.-Te idióta-intézte felé a szavait.
Csak ennyit hallottam, mert kimentek már. Sóhajtottam egyet és megvártam még megérkezik az ételem.
Azonnal hozzá is láttam és jóízűen elfogyasztottam mindent. Megittam a kólámat is és kifizettem a számlát.
Majd vissza mentem az irodába.
-Minden rendben, asszonyom?-kérdezte az egyik őr
-Persze. Nem úgy néz ki?-húztam fel az egyik szemöldökömet
-De. Csak láttam azt a fickót..-kezdte
-El tudtam intézni pillanatok alatt. Csak egy fiú volt, aki többet hitt mint, amennyit kellett volna.
-Akkor jó.-mosolygott rám
Kikerültem és felmentem az irodámba. Még volt 30 percem. Addig szépen összekészítettem az újabb papírhalmot, és elrendeztem, hogy ne akkor kelljen.
Ezután pedig végre mehetek a klubba és folytatom a további munkámat.
Miután a dossziék az asztalomon voltak kicsit kifújtam magam. Elővettem a telefonomat, hogy szétnézzek a világhálón. Semmi érdekeset nem találtam, ezért lezártam és a táskámba dobtam.
Körül néztem, hogy minden a helyén van e. Miután megbizonyosodtam róla, hogy igen felálltam és a táskámat a vállamra tettem. A mappákat szorosan magamhoz fogtam és elindultam újra a tárgyalóba.
-Ezután megyek haza.-pillantottam Rubyra
Ő csak bólintott. Nem kérdezett sose. Bármennyire is szerette volna inkább hallgatott. Az elején nem ilyen volt. Az évek formálták így át, de én ennek örülök.
Nem szeretem a felesleges kérdéseket.
Leültem a szokásos helyemre és magam elé dobáltam mindent. Elrendezgettem szépen.
-Mikor is érkeznek?-pillantottam rá.
-Bármelyik percben.-válaszolt az óráját bámulva.
-Szuper.-kulcsoltam össze a kezeimet.
Annyira nem volt kedvem még fél órát végig beszélnem olyanokkal, akik csak a nyálukat csorgatják és úgy figyelnek. Csak bambulnak és szinte hozzá sem tudnak szólni a témához. Nem is értem, hogy miért alkalmazok ilyen embereket a cégnél.
Nekem olyanokra van szükségem, akik normálisan eltudnak minden munkát végezni.
Sajnos most egy olyan esetről volt szó, hogy nem voltak valami ügyesek a drága embereim.
-Üljetek le!-szólaltam meg mikor beléptek.-Hogy is volt ez az egész?-kérdeztem a két férfira pillantva.
-Ez úgy történt asszonyom, hogy az a fickó jött belénk.-pillantott rám.-Utána még ő volt felháborodva.
-Joshua, tilosban parkoltatok.-emeltem fel a hangom.-Utána nem álltál meg a Stop táblánál és teljesen belerohantál a kocsiba.-pillantottam az előbb említettre.-Kártérítést követel és nem is kevés pénzt.-toltam elé a papírt.-Te pedig, Andrew, hogy a francba ütöttél majdnem el egy idős nénit?-mondtam idegesen
-Ő jött ki elém.
-Ez pedig feljogosít arra, hogy elüsd?-förmedtem rá.-Szerencséd, hogy a néni nem tett feljelentést és egy kisebb összeggel eltudtam intézni.
-Hálás vagyok magának, főnök.-mondta kedvesen.-A béremből levonhatja.
-Nem érdekel a pénz!-csaptam az asztalra.-Ne kövessetek el hibát. Ez az egyetlen kérésem.-néztem rájuk.-Ezt írd alá, légyszíves.-toltam elé a papírt.-Jegyzőkönyv.-Miután mindent aláírt visszakaptam és elpakoltam.-Te elmehetsz.
-Viszlát, asszonyom. Ígérem, hogy több hibám nem lesz.
-Nagyon remélem.-álltam fel.-Ha a biztosító nem állja a költségeket, akkor megöllek.-néztem a szemeibe. A félelem megcsillant bennük.-Jó, írd alá a papírokat. Ruby, te pedig intézz valamit. A dossziékat tedd a helyükre.-álltam fel.
-Igenis, főnök.
Nem köszönve sétáltam ki és indultam el a klubba. A fekete furgon nem sokkal volt lemaradva utánam. Fő a biztonság.
Nem mondanám azt, hogy félek ezt inkább elővigyázatosságnak nevezném, amit nem én akartam, hanem apa.
Annyira untam ezt az egész napomat. Nagyon sok stresszel jár ez a munka, aminek idővel meg is van a böjtje. Nagy kedvem lett volna most elmenni valahová és kipihenni magam, de sajnos nem tehettem, mivel még egy halom papírmunka várt rám.
Még azt ma el kell intéznem és már egy darabig rendben leszek vele. Utána a cégnek az ügyeivel kell csak foglalkoznom leginkább. Meg persze az illegális ügyleteimmel, de azokhoz szerencsére nem tartoznak papírmunkák. Csak nagyon ritkán.
Felgyorsítottam a tempót, hogy hamarabb odaérhessek. A mögöttem lévő autó is ugyan így tett. 
Leparkoltam a hatalmas épület előtt és átvágtattam mindenkin.
-Egy kávét valaki hozzon!-kiabáltam el magam miközben a lépcsőn haladtam
Szerintem sokan a pokolra kívánnak, de jelenleg ott is vagyok. Igaz, hogy csak átvitt értelemben.
Kinyitottam az ajtót és leültem a székemre. Azonnal be is kapcsoltam a gépem.
-A kávé, főnök.-jött be az egyik lány.
-Köszönöm.-vettem el tőle
Az asztalra tettem és őt kitessékeltem. Mondjuk nem is igazán akart maradni. Látszott rajta, hogy menekülőre fogta.
Kortyoltam belőle és neki is láttam.
Ahogy az óra telt úgy végeztem egyre több papírral. Nagyon örültem neki, amikor kilenc óra után mindennel készen voltam. Fáradtan dőltem hátra.
Egyrészről mégis megkönnyebbültem, mivel egy nagy teher szakadt le a vállamról. Ennek a szórakozóhelyeimnek, illetve a cégemnek a könyvelését is én végeztem általában.
A vállalatnak szokta Teresa is. Valahogy el kell mindennel számolnunk.
Fáradtan pislogtam, amikor kopogás szűrődött be.
-Gyere!-kiabáltam ki és reméltem, hogy hallotta a zene miatt.
Igaz, hogy ide nem szűrődik be, mert teljesen hangszigetelnek csináltattam. A kinti ricsajt pedig csak ott lehet hallani.
Belépett és becsukta maga mögött az ajtót. Az üveghez sétált és háttal nekem megállt.
-Hallottam, hogy eljegyeztek.-beszélt hozzám, de nem fordult meg.
-Igen.-nyeltem egy nagyot és felállt.-Mit keresel itt?-sétáltam az asztalom elé.
-Megakartam bizonyosodni róla, hogy igazak-e a hírek.
-Igazak.-válaszoltam kimérten.
-Miért pont ő?-fordult meg velem szembe.-Nem neked való.-tett előre egy lépést.
Az asztalomon megtámaszkodtam.
-Te is tudod, hogy működik ez, Dimitrij.-fújtam ki a levegőt
-Mást is választhattál volna.-sétált közelebb.
-Kit? -húztam fel az egyik szemöldökömet
Tudtam, hogy magára céloz.
-Engem, Luna.-nézett mélyen a szemeimbe.-Az első pillanattól fogva tudod hogy érzek irántad.
-Nem tudom.-ráztam a fejem
Nagyon jól tudtam, de nem akartam rontani a helyzetem. Folyamatosan apám szavai jártak a fejemben.
-Pedig nem vagy egy buta nő. Nekem nagyon tetszel.-megakarta fogni a kezem, de elhúztam.
-Késő.-néztem rá.-Ezzel elkéstél.
-Most akartam lépni, vagyis a születésnapodon. Nem gondoltam volna, hogy beelőznek.
-Értem.-pillantottam el a válla felett.
Minél hamarabb leakartam zárni ezt a beszélgetést.
-Miért pont ő?-kapta el a derekamat.-Miért pont Matteo?-húzott magához
-Ő volt az ideális pár számomra.-néztem mélyen a szemeibe.-Most pedig eressz!-löktem el magamtól a hatalmas monstrumot.
Magas volt és kigyúrt. Szélesek a vállai és színtiszta izom.
-Ezt te is tudod, hogy nem így van!-förmedt rám.-Te is tudod, hogy nem hozzád való.-nézett a szemeimbe. Nagyon is jól tudom.-Azt is tudod, hogy Luca kedvelt engem. Biztos, hogy azt akarta volna, hogy velem legyél.
Mikor ezt kimondta egy pillanatra lefagytam. Utána pedig újra magamra öltöttem a pókerarcom.
Azonnal pofon vágtam.
-Takarodj ki!-kiabáltam rá.-Menj innen!-löktem az ajtó felé.
-Luna, én nem akartam..-nem hagytam, hogy befejezze.
-Menj el és soha többé nem akarlak látni!-keltem ki magamból és kinyitottam az ajtót. Kilöktem.-Soha többé!-csaptam be az ajtót és kulcsra zártam
-Luna!
-Menj már!-ordítottam
Az asztalomhoz sétáltam és lesepertem mindent. Hangos csapódással értek földet.
Az érzéseim a felszínre törtek és cselekednem kellett, mielőtt a fájdalom el lepné a teljes lényemet. A vitrinhez sétáltam és kivettem belőle egy üveg vodkát.
Kibontottam és a számhoz emeltem. Egy hatalmasat nyeltem belőle.
Végig marta az ital az egész nyelőcsövemet.
Emlékek sokasága tört a felszínre. Az üveget az ajtóhoz vágtam.
-Takarodj a fejemből! Takarodj.-kiabáltam és a fejemet ütögettem.
Egy újabb üveget nyitottam ki és nyeltem belőle. Majd egy újabbat és újabbat. Ezt a műveletet addig folytattam még egy csepp alkohol sem maradt benne.
Földhöz vágtam és végig néztem, ahogy darabokra hullik. Ugyan így éreztem magam. Én is darabokban voltam jelenleg.
Egy új italért nyúltam és a kanapéig imbolyogtam vele. Lerúgtam magamról a cipőm és felültem.
Kortyoltam egy nagyot belőle. A felét megittam és kifeküdtem az ágyra.
Magam elé bambultam és egy könnycsepp jelent meg a szemembe. Gyorsan letöröltem és ittam még egyet.
A testemet már teljesen az alkohol uralta. Az egész elmém ködös volt. Nem láttam tisztán már semmit.
Az utolsó, amire emlékszem, hogy kiejtettem az üveget a kezemből, és teljesen elragadott magával a sötétség.