Dél királynője (BEFEJEZETT)

6

-Elfelejtettél tegnap hívni.-ült le velem szembe.
Én csak a homlokomat ráncoltam, mert nem tudtam miről van most szó.
-Miért?-dőltem előre.
-Mondtam számolj be az ebédről.-mosolygott rám
-Ja, hogy az.-dőltem hátra.-Nem történt semmi érdemleges, sőt nem is értettem, hogy minek kellett mennem, mert ugyan azokról volt szó, amit eddig is tudtam.-sóhajtottam.
-Akkor tényleg nem volt értelme.
-Hát nem. Ennek az egésznek sincs. 2 nap és férjnél leszek. Egy olyan ember lesz a férjem, akit nem bírok elviselni.
-Nagy szerelmek így kezdődnek.-kacagott fel.
-Nem. Köztünk nem lesz semmi. Nekem nincs szükségem kapcsolatra.
-Régóta egyedül vagy. Engedj utat egy kis boldogságnak.
-Nem, Teresa. Nekem így tökéletes. Nincs szükségem férfira.
-Tönkre teszed magad.-mondta szomorúan
-Dehogy.-legyintettem.-Sosem teszem tönkre magam.
-Pedig egy idő után majd befogod látni, hogy ez így nem mehet tovább és neked is jár a szerelem.
-Szerelmes nem lehetsz olyasvalakibe, akihez csak kényszerítenek. Ez nem szerelem és nem is lesz az.-néztem a szemeibe mélyen
-Annyira makacs vagy és sosem akarod belátni a dolgokat.
-Mert az esetek többségében igazam van. Egy szerelmiszál csak megnehezítené ezt az egészet. Ígyis bonyolult az életem. Sokszor azt se tudom, hogy hol áll a fejem és ki sem látszom a munkából. Ezt te tudod a legjobban.
-Igen.-válaszolt.-Épp ez az, hogy én tudom a legjobban. A munkába temetkezel. Esélyt se adsz az ismerkedésre.
-Mert nekem így jó.
-Lehetetlen vagy.-sóhajtott egy nagyot.-Inkább mesélj. Mikor költözöl az új házba?
-A cuccaim holnap kerülnek oda, de én csak az esküvő után. Egy külön szobába tőle.
-Nem sokáig lesz az külön.-vigyorgott
-Teresa!-szóltam rá
-Tudod, hogy szeretlek.
-Néha nem úgy tűnik.-forgattam a szemeimet.-Amúgy mért vagy ennyire ráállva erre a témára?
-Mert egy férfi van az életedben.
-Ha megszeretek valakit, aki nem ő. Akkor mi van?-nevettem fel.
-Az vicces lenne, de én támogatnálak. Nekem a fő a te boldogságod.
-Aranyos vagy, köszönöm.-mosolyogtam rá.
-Egy vacsorára mikor hívsz meg minket?-vigyorgott
-Hát ezt előtte egyeztetjük. Jó?-néztem rá
-Rendben van.-mosolygott.
-Na és mi újság a projekttel?-néztem rá
Egy éve tervezik a babát, de sajnos még nem jött össze nekik. Pedig a drága barátnőm már nagyon szeretne anyuka lenni. Abban pedig biztos vagyok, hogy egy csodálatos anya lesz.
-1,5 hónapja csináltam 4db tesztet. Mindegyik negatív lett.-mondta szomorúan.
-Miért nem mész el egy nőgyógyászhoz?-kérdeztem.-Azóta eltelt egy kis idő. Mármint a tesztek után.
-Terveztem. 1 hét múlva kaptam időpontot.-válaszolt.-De már nem élem bele magam.
-Én nagyon drukkolok nektek.-mosolyogtam rá kedvesen.
-Köszönjük.-mosolygott.
-Egyedül mész?
-Nem, Ramiro elkísér. Vett ki szabadnapot arra a napra.
-Most biztos sikerülni fog.-mondtam biztatásképpen.
-Nem tudom, Luna. Már én nem élem bele magam.
-Csak reménykedj.
-Azt teszem.-mosolygott rám keserűen.
Annyira rossz volt így látnom. Annyira szeretett volna már egy kisgyereket és valamiért nem adatott még meg neki. Biztos nincs még itt az ideje és azért. Én bízom a legjobbakban és alig várom, hogy boldog lehessen.
-Megyek, mert még van néhány dolgom.-állt fel
-Rendben van.-mosolyogtam rá.
Végig néztem, ahogy kisétál az ajtón. Majd bezáródik az ajtó és ő eltűnik.
Sosem szerettem azt, amikor ő ilyen szomorú és kedvetlen volt. Tudom, hogy szeretne már anyuka lenni, de még a sors nem úgy akarta eddig, hogy teljesüljön ez. Mindig fiatalon szeretett volna szülővé válni.
Én mondjuk nem. Én mindig úgy voltam vele, hogy olyan 28-29 év körül szeretnék családot alapítani, amihez még van pár évem.
A gondolataim Teresa körül jártak, és mindenképpen felszerettem volna addig is vidítani. Csak azt nem tudtam, hogy mégis hogyan kéne. Majd eszembe jutott két variáció.
Azonnal tárcsáztam is a számát.
-Szia.-szólt bele kellemes hangján
-Szia.-köszöntem neki.-Ma este nincs kedved egy csajos estéhez?-vigyorodtam el
-Ez mit takar?-hallottam a hangján, hogy mosolyog.
-Választhatsz két opció közül. Az egyik, hogy bulizunk egyet. A másik pedig az, hogy együtt eszünk és beszélgetünk egy jót.-vázoltam fel.-Na melyiket szeretnéd?
-Inkább legyen ma a második.-nevette el magát.
-Na rendben.-mosolyogtam.-Este 8-ra megyek érted.
-Jól van. Várni foglak.
Még elköszöntem tőle és le is nyomtam. Utána a munkámra összpontosítottam és mielőbb elszerettem volna végezni.
Mára szerencsére nem volt sok papírmunka, de ez a kevés is sok odafigyelést igényelt. Miután mindennel végeztem elpakoltam az asztalomról a dossziékat.
Már éppen álltam volna fel, hogy egy adag papírt vigyek Rubynak, amikor kopogtak.
-Szabad!-mondtam kimértem
Beljebb toltam magam a székkel.
-Szia!-lépett be vigyorogva Mason
-Szia.-húztam ki.-Mi járatban vagy erre?-mosolyogtam rá a rendőrfiúra.
-Büntetést hoztam.-jött közelebb.
-Foglalj helyet!-mutattam az előttem lévő székre.-Hozassak valamit?-tértem el egy picit a tárgyról.
Kicsit néztem egyet, de továbbra is higgadt maradtam.
-Nem kérek, köszönöm.-mosolygott rám.
-Biztos?-kérdeztem rá.
-Biztos.
-Jól van.-mosolyogtam rá.-Milyen büntetésről van szó?-dőltem kicsit előre.
-Az egyik futárod neki csapódott egy autónak.-nézett komolyan rám.
-Milyen összegről van szó?-nyúltam a fiókomhoz.
Ő elém tette a papírt.
-1000 euró.-válaszolt.
-Csak a baj van velük.-ingattam a fejem.
Közben elővettem a tömböt és felfirkantottam az összeget. Azután pedig alá is írtam és odacsúsztattam.
-Köszönöm.-mosolygott.
-Én köszönöm, hogy személyesen engem kerestél meg. A céges autóban nagy kár keletkezett?-érdeklődtem.
-A lökhárító sérült meg csak.
-Még az nem is vészes. Szerencsére.
-Igen.-mondta.-Én megyek is, mert még rengeteg dolgom van.-állt fel.
-Kikísérlek.-álltam fel.
Közben a kezembe fogtam a papírokat, hogy egyúttal már azt is kiviszem.
-Hallottam megházasodsz.-sandított rám.
-Igen.-néztem előre.
-Gratulálok.
-Köszönöm.-néztem rá egy pillanatra.
Kinyitotta az ajtót és maga elé engedett. Egy biccentéssel köszöntem meg neki a kedves gesztust.
Elköszöntünk egymástól, és ő már ment is az útjára. Én pedig Rubyhoz.
-Ezeket a papírokat le kellene fénymásolni.-tettem elé 2 lapot.-Ezeket pedig elküldeni.-adtam oda a többit.
-Azonnal intézem, asszonyom.-pillantott rám.
-Rendben.-mosolyogtam rá.
Majd vissza mentem az irodámba. Még néhány emailt megírtam, hogy az se maradjon nekem holnapra. Azután pedig összeszedtem a cuccomat és elindultam kifelé.
-Ruby, aki ma karambolózott azt holnap reggel várom az irodámba.-néztem rá szigorúan.
-Igenis.-válaszolt.
A lifthez siettem és mielőbb kiakartam menni az épületből. Úgy gondoltam, hogy megebédelek azután pedig elintézem a többi dolgomat is.
Beszálltam az autómba és már indultam is útnak. Egy közeli étteremnél álltam meg, ahol egy gyors kis ételt kértem. A helyemen vártam, hogy elkészítsék és végre hozzá tudjak látni.
-Köszönöm.-mondtam a pincérnek, aki elém tette az ételt.
-Valamit még hozhatok?
-Nem, köszönöm.
Belemélyedtem a telefonomba és a napi hírfolyamot böngésztem át. Megnéztem, hogy kivel mi történt, de csak a szokásos dolgok ugrottak fel. Majd hirtelen egy üzenetem villant fel.
„Csatlakozhatok?”
Homlokráncolva néztem fel, és a szemem megállapodott a tőlem nem messze helyet foglaló monstrumon. Egy kérdés fogalmazódott meg bennem azonnal. Vajon ő mit keres itt?
Mielőbb bármit reagálhattam volna felállt és vigyorogva közeledett felém.
-Szabad?-nézett mélyen a szemeimbe és elvigyorodott.
Azt hitte ezzel bármikor letudna venni a lábamról. Tévedett.
-Nem.-mondtam kimérten.
A telefont lezártam és inkább az ételemre fókuszoltam. Gondoltam, hogy hátha elmegy így, de tévednem kellett. Leült szorosan mellém.
-Mintha azt mondtam volna, hogy ez a hely nem szabad.-mondtam rá sem nézve és ettem néhány falatot.
-Ne légy ilyen velem.-hangja lágy volt
-Mit keresel itt?-pillantottam rá.
-Az esküvődön mi is részt veszünk.-válaszolt
-Az nem ma van.-döntöttem oldalra a fejem.
Lettem a villámat is. Elég volt belőle.
-Tudom, de nem bírom ki, hogy ne lássalak.-nyúlt volna a kezemhez, de elhúztam.
-Mostantól ki kell bírnod.-mosolyogtam bájosan.-Hamarosan férjhez megyek és ez ellen nem tudsz semmit se tenni.-húztam ki magam.
-Légy az én feleségem. Ígérem boldoggá teszlek.-nézett rám.
Ez teljesen megbolondult vagy esetleg ivott? Nem normális efelől nincsen kétségem, de ez már túlzás, amit ő művel.
-Ez nem így működik. Te is tudod.-mondtam neki.
-Amúgy bocsánatot szeretnék kérni a múltkoriért.
Bennem egy pillanatra megfagyott a vér. Még levegőt is elfelejtettem venni.
-Ne kezdd el megint!-szóltam rá erélyesen.
-Rendben. Sajnálom.
-Oké.-mondtam.-Most, ha pedig megbocsátasz dolgom van.-álltam fel
-Beszélgessünk.-kapta el a csuklómat.-Meghívlak egy italra.
-Kihagyom.-tettem vállamra a táskám.
-Luna, kérlek.-állt fel ő is.
Az őrületbe kerget mindig azzal, hogy ilyen akaratos. Nem szeretem, ha ezt csinálja. Tudja jól, hogy nekünk nem lehet közös jövőnk innentől kezdve. Még mielőtt nem tudtam, hogy mit tervez ellenem elvétve találkozgattam vele, de mint baráttal. Buliztunk, ittunk vagy csak szimplán beszélgettünk. Nem hittem, hogy ő ebből sokkal többet akar kihozni. Nem számítottam rá.
-Mondd gyorsan, amit akarsz.-néztem dacosan rá.
-Ne itt.-mondta.Elővettem a pénztárcámat, hogy fizetek. -Hagyd, majd én.
-Megoldom.-léptem el mellőle és odasétáltam a pulthoz.
A srác kezébe nyomtam az összeget a borravalóval együtt. Fejét csóválva mosolygott.
-Állandóan ezt csinálod.-indultunk el a kijárat felé.
-Ilyen vagyok.-rántottam vállat és kiléptem az ajtón, amit tartott nekem.
-Tudom. Nagyon jól ismerlek.-mondta a hátam mögül.
Megtorpantam és felé fordultam.
-Nem. Egyáltalán nem ismersz. Csak azt ismered, amit szeretném, hogy ismerj.-vágtam az arcába
Láttam, hogy meghökkent és nézett egyet. Hirtelen nem tudta hogy le reagálni az adott helyzetet. Szólásra nyitotta a száját, de be is zárta. Mindig megtudtam fogni.
-Jogos.-mondta hosszas hallgatás után.-De te is tudod, hogy van múltunk.
-Közös múltunk nincs. Csak múlt van, de az is elmúlt.-rántottam meg a vállam
Az autóm felé igyekeztem.
-Ma te kiakarsz készíteni?-szólalt meg.
-Nem szerepel a mai teendőim között.-nyitottam ki a kocsim.-Ja, és örülnék, ha igyekeznél. Mára sok dolgom van még.
-Segíthetek, ha szeretnéd.-ért utol.
-Kihagyom.-vigyorogtam és beszálltam. Ő csak ott állt.-Mi az?-húztam le az ablakot.
-Arról volt szó, hogy beszélgetünk.
-Tudom.-mondtam.-Szállj be.-utasítottam.
-Velem szemben nem kell szigorúnak lenned.-ült be.
-Szerintem tudod, hogy mindenkivel ilyen vagyok.-néztem rá és kikanyarodtam az útra.-Hová vigyelek?
-Kocsikázzunk.-helyezkedett el kényelmesen.
-Nem sokáig érek rá.-jelentettem ki
-Mi dolgod van?-figyelt folyamatosan.
A szemei lyukat égettek minden egyes porcikámba.
-Nem mintha közöd lenne hozzá, de a ruháimat össze kell pakolnom és este pedig van egy vacsorám.
-Kivel?-érdeklődött
-Nem mindegy?-röhögtem fel
-Nem!-mondta erélyesen.-Tudod, ha nagyon akarom kiderítem.
-Csak hajrá.-vigyorogtam rá
-Csak nem a vőlegényeddel?-kérdezte undorral.
-Lehet, hogy igen, de lehet az is, hogy nem.-pillantottam rá.
-Nem szeretem, ha játszadozol velem.-nézett csúnyán.
-Ez van.-rántottam vállat.
Az arckifejezése az felbecsülhetetlen volt. Minden rá volt írva és bárki letudta volna olvasni, hogy ő mennyire féltekény és mennyire utálja Matteot.
-Ki nem bírom állni.-váltott témát.
-Akkor már ketten vagyunk.-nevettem.
-Nem adok egy hetet és kikészíted.-folyamatosan figyelt.
-Az nincs kizárva.-mosolyodtam el.
-Nem fog téged tudni kezelni.
-Engem senki se tud.-húztam ki magam.
-De ő tényleg nem hozzád való.
-Nem, de hát ez ellen nem lehet tenni.
-Miért nem bontod fel az eljegyzést?
-Nem tehetem.
-Megmondod, hogy én akarlak elvenni téged.
-Apám jó barátja az apja és őt választották nekem.
-Annyira bánom, hogy nem léptem előbb. Ha hamarabb megteszem ezt a lépést most az én menyasszonyom lennél. Most a mi esküvőnket terveznék.
-Az élet nem így akarta.
-Én nem fogom feladni. Reménykedem abban, hogy valahogy kitudlak ebből a házasságból menteni.
-Nem kell engem megmenteni sehonnan. Mindig minden körülményből kihozom magam.
-Annyira akaratos vagy.-mosolyodott el.
-Előfordul.
Csendben kocsikázgattunk végig az utcákon. Örültem, hogy beállt egy kis csend közénk. Igazából nem volt kedvem vele beszélgetni. Sőt, a témáiról nem is beszélve. A legkevésbé érdekelt engem Matteo. Ha már így alakult akkor így lesz egy darabig. Majd utána én kiszabadítom magam. Elválok tőle és kész. Nem szorulok senki segítségére, főleg nem az övére. Megoldok magam is mindent.
-Majd a következő utcánál állj meg, légyszíves.-nézett rám.
-Rendben.-válaszoltam és már kanyarodtam is.
-Valamelyik nap nincs kedves kijönni egy versenyre?-kérdezte amikor leparkoltam.
-Régen versenyeztem.-mondtam keserűen.
-Gyere egy kicsit ki. Nem fogod megbánni.
-Oké.
-Akkor majd kereslek még. -nézett még rám.-Szia.
-Szia.-válaszoltam és már ki is szállt.
Végre elindulhattam haza ahová eredetileg is akartam. Még be kellett pakolnom egy bőröndbe a személyes dolgaimat. Majd azt én holnap elviszem a házba. A ruháimat megoldják ők is, de van olyan, amit nem akarom, hogy előszedjenek és amikor meglátom a földre küldenek.
Bekapcsoltam a rádiót, hogy egy kis zene szóljon a háttérben. Ezzel is teljesen elterelve a gondolataimat. Utáltam, amikor a múltam felszínre került és az egész elmémet ellepte. Utána teljesen felemésztett és lehúzott egy mély gödörbe. Onnan pedig nagyon nehéz újra a felszínre mászni. Olyankor az emberből egy teljesen más ember születik. Ezt pedig újra nem akartam. Emiatt pedig a legkézenfekvőbb dolog, hogy mindent elnyomjak magamban és a legmélyebbre ássam el a gondjaimat.
Amikor megérkeztem a házunkhoz a lépcső előtt parkoltam le. Felesleges lett volna a garázsba beállni vele, mivel nem sokára nekem mennem kell. Ráérősen szálltam ki és sétáltam fel a hatalmas lépcsőn. Kinyitottam az ajtót és beléptem. Lassan sétáltam a lépcső irányába, de belebotlottam az anyámba, aki az utamat állta.
-Hogy hogy ilyen hamar érkeztél haza? Baj van?-érdeklődött.
-Nincsen semmi, anya.-mosolyogtam rá.-Csak néhány személyes dolgomat becsomagolom. Meg majd este megyek vacsorázni Teresaval.
-Akkor jó.-mosolygott rám.-Nem vagy éhes?
-Nem. Ebédeltem mielőtt jöttem.-néztem rá.-Apa?
-Valami dolga akadt.
-Ja, értem.-válaszoltam.
-Segítsek valamiben?-kérdezte kedvesen.
-Megoldom, de azért köszönöm.-mosolyogtam rá.-Készülsz valahová?
-Az egyik barátnőmhöz indultam, de lemondhatom.
-Menj csak nyugodtan, anya. Neked is kell egy kis kikapcsolódás.
-Biztos? Ne segítsek?
-Menj már.-nevettem el magam.
-Jól van, de bármi van csak szólj.
-Úgy lesz, anya.
Megöleltem és elköszöntem tőle. Majd tovább folytattam az utamat a szobám felé. Mikor beléptem azonnal kulcsra zártam. A gardróbba sétáltam ahonnan kivettem egy kisebb bőröndöt. Ledobtam az ágyra és elsőnek is a szekrényemhez sétáltam. Kivettem néhány dolgot és beletettem a bőröndbe. Azután pedig egy nagyobb dobozt előszedtem a szekrényemből. Nagyon jól tudtam mi van benne, ezért gyorsan a bőröndbe tettem. Még elpakoltam néhány dolgot. Azután a kezembe fogtam a bőröndöt és lesétáltam vele az autómhoz.
A csomagtartóba tettem és azután beültem. Még volt két órám, hogy menjek a barátnőmért. Úgy gondoltam, hogy addig kocsikázok egyet, hogy kiszellőztessem a fejemet.
Csak keringtem a városban és gondolkodtam. A zene hangosan szólt a kocsiban és csak száguldoztam. Igazából még én sem tudtam, hogy mi a bajom, de kedvetlen voltam.
A telefonomért nyúltam, hogy megnézzem az órát. 19:30.
Ideje volt elindulnom felé. Kicsivel később mint nyolc óra álltam meg előtte. Bedudáltam és ő már jött is. Csinosan volt felöltözve mint mindig. Hatalmas vigyorral az arcán szállt be hozzám.
-Hát szia.-vigyorogtam rá.
-Szia.-köszöntött kedvesen.
-Milyen napod volt?-érdeklődtem miközben elindítottam az autót.
-Elment. Kissé fárasztó volt.-válaszolt.-Na és neked?
-Elment.-mosolyogtam rá.
-Hamar elmentél.
-Össze kellett pakolnom a dolgaimat.-pillantottam rá
-Jaj, igaz.-mondta.-Holnapra mi a terved?
-Megnézem az új házat, elpakolászom a dolgaimat és ennyi. Kipihenem magam. Még holnap szabad vagyok.-nevettem fel keserűen.
-Ne mondd ezt.
-Igaz, nem ezért vagyunk itt.-vigyorogtam rá.
-Hol hagytad a férjed?
-A tv előtt volt, amikor én jöttem. Majd a haverja megy át egy kicsit.
-Jól megy dolga.-nevettem.
Végig nevettük az egész utat még az étteremhez értünk. Nem foglaltam helyet, mivel ismerem a hely tulajdonosát és mindig kerít nekem egy szabad asztalt. Nagyon kedves és jófej egy ember. Szeretek vele társalogni.
Most is így volt, hogy volt számunkra egy szabad asztal. Helyet foglaltunk és rendeltünk. Mindeközben jókat beszélgettünk mindenféléről. Rám fért már. Sőt, nagyon jól esett ez a csajos este. Nem volt helye se gondnak, se bajnak. Elfelejtettük egymással ezeket a dolgokat és régi, illetve új sztorikat meséltünk egymásnak, amin mind a ketten majd kipukkantunk a nevetésben.
A vacsora végeztével én fizettem. Hatalmas vigyorral az arcunkon hagytuk el az épületet.
-Ez egy nagyon jó este volt.-mondta vigyorogva a házuk előtt.-Köszönöm neked.-ölelt magához.
-Ez természetes.-öleltem meg én is.
-Holnap találkozunk.
-Holnap.
Elköszöntem tőle és megvártam még kiszáll az autómból. Azután pedig haza indultam. Hamar haza érkeztem.
A kapu nyílt és én behajtottam rajta. Egyenesen a garázsba álltam be. Lassú, lomha léptekkel sétáltam a márványlépcsőhöz, hogy bejussak a házunkba. 
Halkan nyitottam és zártam vissza az ajtót, hogy nehogy valakit is felébresszek. A szobám felé vettem az irányt, amit kulcsra zártam. Kibújtam a magassarkúból és a fürdőbe mentem.
Ledobtam magamról mindent és a zuhany alá álltam. Egy gyors zuhanyt vettem, ami be kell, hogy valljam nagyon jól esett így estére. Magamra öltöttem a halóingemet és a köntösömet. Azután pedig azonnal az ágyba bújtam. A telefonomat a töltőre feltettem és már el is nyomott az álom.