Dél királynője (BEFEJEZETT)

17

Az ébresztőórám hangja keltett fel reggel. Nyújtózkodtam egyet és kikászálódtam az ágyból. Felöltöztem majd elvégeztem a reggeli rutinomat. Végig simítottam szoknyámon és beálltam a tükörbe. Mikor késznek nyilvánítottam magam a táskámat a vállamra kaptam.
Majd úgy sétáltam le, hogy megigyam a reggeli italomat, amitől felkelek. A kávém már az asztalon várt, amit előszeretettel kezdtem kortyolgatni. Meglepve vettem tudomásul, hogy ő is lent van. Pár napja csinálja ezt.
A tegnapi történések jutottak eszembe, hogy mennyire közel került hozzám. Én pedig naivan majdnem ittam az összes szavát. Valamiért hatással volt rám az érintése. Belevesztem és a szívem még mindig furán kalimpált, amikor eszembe jutott. A képek sorra ugrottak be nekem. Közel volt hozzám. Túl közel.
-Jó reggelt.-köszönt egy hatalmas vigyorral az arcán.
-Neked is!-pillantottam rá.-Látom jó volt az éjszakád.
-Egy vacsora veled kinek nem lenne jó?
Szerencsére a vacsora után nem volt semmi. Próbáltam minél távolabb lenni tőle. Amikor megérkeztünk már ki is ugortam a kocsiból és bezárkóztam a szobámba. Azóta csak most jöttem ki. Tudtam, hogy nem fog próbálkozni már.
-Hagyd ezt!-emeltem fel a kezem.-Legalább a reggeleket hagyd meg nyugodtan.
-Minden napszakodat széppé teszem.-kacsintott.
-Inkább pokollá.-morogtam
-Ne túlozz.-nevetett.-Te is tudod hazudni nem szép dolog.
-Az a baj, hogy nem hazudok.-néztem rá.
-Mégis, amikor közel kerülök hozzád teljesen megváltozol.
-Ne fárassz.-forgattam a szemeimet.
-Én mással fárasztanálak.-húzta perverz mosolyra a száját.
-Majd a kurváidon kiéled a vágyaidat.-vigyorogtam rá.
-Ugyan már, Luna.-tette combomra a kezét. 
-Vedd le a mocskos kezed rólam.-sziszegtem a fogaim közül
-Ha nem?-csúsztatta feljebb
-Akkor eltöröm egyesével az ujjaidat.-tettem kezére a kezem és egy pillanat alatt lesöpörtem.
Csak hangosan felkacagott. Mielőtt bármit mondhatott volna Elena jelent meg. Lepakolta a reggelit és már el is tűnt.
-Mit bámulsz?-förmedtem rá
-A szépségedben gyönyörködöm.-vigyorgott.
-Ne ömlengj már!-szóltam rá.
-Zavarba hoztalak?-húzgálta a szemöldökét
-Idegesítesz.
-Ne hazudj magadnak.
-Hagyj enni.-fordítottam el tőle a fejem.
Nem akarok közel kerülni hozzá, de ő meg csak azon van. Ha közel kerülök akkor előbb-utóbb érzelmeim lesznek felé, ami nem lenne túl jó. Nem fogja fel, hogy ez nem helyes. Ő sose fog megváltozni, és én sose leszel olyan mint ő. Mi két külön világ vagyunk. Ő neki ez a kicsapongó élet kell, de nekem erre nincsen szükségem. Én egy nyugodtabb emberre vágyom, aki mellettem áll még akkor is, amikor szeszélyes vagyok és kiszámíthatatlan. Aki vigyáz rám és úgy szeret, ahogy vagyok. Magamért szeret. Nem másért, magamért.
Miután befejeztem a reggelit a vállamra kaptam a táskám. Azután pedig a garázsba siettem az autómért.
Mielőtt kiállhattam volna a telefonom hangos csörgésbe kezdett.
-Mondd!-szóltam bele.
-Jó reggelt, főnök.-szólalt meg.-Ide tudna jönni?
-Van valami baj?-érdeklődtem
Közben kikanyarodtam a garázsból.
-Nincsen. Csak lenne egy-két dolog, ami nem telefon téma.-válaszolt.
-Oké. Indulok.-nyomtam rá.
Nem tudom, hogy mi az a dolog, amely nem tűr halasztást. Bárhogy gondolkodtam nem tudtam eldönteni, hogy mi lehet az. Valahogy nem fogott az agyam. Lehet elfelejtkeztem valamiről?
Ki tudja.
Sietősre vettem a tempót, hogy mielőbb odaérhessek. Nem akartam halogatni, mivel ki tudja, hogy mi lehet.
A forgalom megnehezítette a dolgomat, mivel amerre néztem kocsi, kocsi hátán. Alig lehetett haladni a hatalmas forgalomtól. Fél óra kellett mire kikeveredtem a járművek fogságából.
Az ablakon keresztül egy kis levegőhöz jutottam, mivel már fülledt idő volt az autómban. Fél óra múlva végre kijutottam és tovább tudtam haladni. Lassan, de biztosan érkeztem meg a célomhoz.
-Jó napot, asszonyom.-köszöntöttek kedvesen.
-Jó napot!-pillantottam rájuk
Aztán besétáltam a klubba. Egyenesen az alagsorba vettem az irányt, ahol általában az embereim szoktak lenni. Most is ott ültek egy páran és beszélgettek.
-Hallgatlak!-támaszkodtam meg az asztalon.
-Várják magát.-pillantott rám.
-Az irodámban várom.-fordultam sarkon.
Felsiettem az említett helyiségben és leültem az asztalomhoz. Pillanatokon belül megjelent James nyomában egy férfivel.
-James, te elmehetsz.-néztem rá.
-Rendben, asszonyom. Kint leszek, ha bármire szüksége lenne.-fogta meg a kilincset.
-Jól van.-válaszoltam és kiléptem.
-Meg se ismer, asszonyom?!-vette le vigyorogva a kalapját.
-Rico?!-álltam fel.-Rég láttalak.-néztem végig a 30 éves férfin.-Ez a magázódás meg mi?-förmedtem rá.
-Ne haragudj, de nem hagyhattam ki ezt.-ölelt meg vigyorogva.-Be kell vallanom kellőképpen megadják a tiszteletet számodra még most is.-foglalt helyet.
-Mitagadás. A legjobb embereim vannak.-válaszoltam.-Egy italt?-pillantottam rá.
-Csak, ha te is iszol.-nézett rám vigyorogva.
-Rám még vár a munka.-vettem elő a vitrinből egy üveg whiskeyt.
-Egy kortyot se lehet?-nézett rám. Mielőtt bármit mondhattam volna újra megszólalt.-Várj..kitalálom. Te vezetsz.-nevetett.
-Tudod jól, hogy imádok vezetni.
-Tudom.-mosolygott.
Töltöttem neki egy pohárral majd elé tettem.
Régóta ismerem és elég szoros barátságot kötöttünk. Nagyon sok jó üzletet zsebelhettem be miatta.
-Mi járatban vagy?-ültem le elé.
-Mindig bele a közepébe.-kacagott fel.
-Ismerhetnél.-mosolyogtam rá.
-Lenne egy hatalmas üzlet, amivel nagyon sok pénzt bezsebelhetnél.-figyelt rám.
-Izgalmasan hangzik.-vigyorogtam.-Folytasd.
-Annyi, hogy Kubában van és szükség lesz egy kis befektetett pénzre, de ez mind vissza fog jönni. Sőt, annál jóval több.-nézett rám.-Érdekel?
-Természetesen.-vigyorogtam.-Mikor kell menni?
-Holnap indulunk.
-Na és miről lenne szó?-kérdeztem kíváncsian.
-Autók.-válaszolt
-Miért érzem azt, hogy ezek nem sima autók?-mosolyodtam el
-Mert nem azok.-vigyorgott.-Felvannak turbózva mindenféle extra található bennük. A csomagtartójuk pedig maga az aranybánya.
-Jól hangzik.-néztem rá. Töltöttem egy kortyot magamnak is.-Akkor igyunk a sikerre.
-Ez biztos siker.-emelte fel poharát
-Úgy legyen.-koccintottam hozzá.
Akkor ma kell kivennem pénzt a bankból és a céghez is be kell mennem. Szólnom kell, hogy pár napig el leszek. Sok dolgom lett hirtelen, de megéri, mivel hatalmas nyereségem származik belőle.
-A férjed is jön?-kérdezte egy idő után.
-Az kéne még.-nevettem fel.
-Most miért?-ráncolta a homlokát.
-Tudod, hogy egyedül dolgozom.
-De már van egy férjed.
-Az csak a látszat. Mint majdnem minden házasság.
-Akkor semmit se érzel iránta?
-Abszolút semmit.-válaszoltam.
-Csak nehogy változzon ez a dolog.-emelte fel vigyorogva ujját.
-Na és neked mi van a szerelmi életeddel?-húzgáltam a szemöldököm.
-Köszönöm szépen, én és Joshua tökéletesen meg vagyunk.-húzta ki magát.
-Ki gondolta volna.-mondtam drámaian.
Már 2 éve alkot egy párt a barátjával. Elsőnek el sem akartam hinni, hogy meleg, de egyre jobban bebizonyosodott számomra.
Egy jó ideig beszélgettünk egymással. Majd mondtam neki, hogy ideje mennem, de ő nyugodtan érezze magát jól.
Beszálltam az autómba és elsőnek a bankot vettem célba. Egy jelentős összeget vettem ki, amelyet a táskámat tettem be. Nem volt más a kéznél. Ígyis elég sok időt töltöttem el a bankban, mivel nagyon jó viszonyt ápolok az ott dolgozókkal.
Azután az irodámba mentem. Azonnal hívattam Rubyt és Teresat.
-Pár napig nem leszek.-néztem rájuk.-Van néhány dolog, amit el kell intéznem. Ha bárki keres mondjátok meg, hogy 2-3 nap múlva leszek elérhető.-felváltva figyeltem őket.
-Rendben, asszonyom.-nézett rám Ruby.
-Te elmehetsz!-néztem rá.
-Ülj le.-néztem rá Teresara.
-Hová mész?-kérdezte mikor kiment az asszisztensem.
-Kubába.-mosolyogtam rá.
-Minek?-döbbent le.
-Van egy kis üzletem.-rántottam vállat.-Bármi van nyugodtan hívhatsz. Nagyon vigyázz magatokra.-mosolyogtam rá.
-Vigyázok. Te is vigyázz magadra.
-Mint mindig.-álltam fel és megöleltem.
Nem sokkal később elköszönt tőlem és ment tovább dolgozni. Még én is elintéztem néhány papírt. Aztán idejét láttam menni, mivel még be kell pakolnom. Korán indulunk reggel és nem lesz rá időm.
Örültem neki, hogy kicsit elmehetek itthonról. Legalább Matteot se kell látnom. Ez most pont kapóra jött, hogy elkerüljem őt. Még, ha egy kis időről is van szó, de legalább nem kell vele egy légtérben lenne. Nem kell aggódnom amiatt, hogy elfog engem gyengíteni, hogy olyan érzéseket fogok táplálni iránta, amit nem kellene. Nem látom és helyre tudom tenni magamban a dolgokat. Most csak erre van szükségem és nem másra.
Jó társaságban leszek, jó emberekkel.
Lassan sétáltam be a házamba. Elsőnek a dolgozószobámba sétáltam. A széfbe belepakoltam a pénzt majd szépen vissza csuktam.
-Elena!-kiabáltam el magam
Pillanatokon belül már ott is volt mellettem.
-Igen, asszonyom?-kérdezte kedvesen.
-Pár napig nem leszek itthon és szeretném, ha értesítenél arról, ha a férjem sántikál valamiben.-súgtam halkan.
-Természtesen.-nézett rám.
-Köszönöm.-mondtam.-Elmehetsz.
Felsiettem a szobámba és elővettem a nagyobb bőröndömet. Elsőnek fehérneműket pakoltam bele. Majd elkezdtem több ruhát.
-Hová készülsz?-sétált beljebb
-Munkaügy.-mentem be és hoztam ki néhány cipőt.
-Meddig leszel?-ült le az ágyam szélére.
-Nem tudom még.-néztem rá.
Még bepakoltam néhány dolgot és lezártam.
-Mikor indulsz?
-Holnap.-válaszoltam.
Majd elkezdtem lerángatni a bőröndöt az ágyról.
-Várj, segítek.-vette el tőlem és az ajtótól nem messze tette le.
-Köszönöm.-néztem rá hálásan
Majd az erkélyre sétáltam.
-Hol van ez a munka?-jött utánam.
-Titok.-vigyorogtam rá.
-Elakarlak kísérni.-ült le.
Hangosan felnevettem.
-Hülyeségeket beszélsz.
-Most miért mondod?-ráncolta a homlokát.
Azért, mert téged akarlak elkerülni. Nem akarlak a közelemben látni. Nem akarom azt, hogy elgyengíts.
-Nem jöhetsz.-néztem rá.
-Miért?-nézett
-Mert ez nem tartozik rád.-válaszoltam.
-A férjed vagyok.
-Csak a kamu férjem.-mondtam full komolyam, de elnevettem magam, mivel eléggé viccesen hangzott.
Ő is elnevette magát.
-A sexy kamu férjed.-kacsintott.
-Ne légy elszállva magadtól.-forgattam a szemeimet.
-Most miért?-figyelt.-Nézz rám.
-Mond.
-Nézz végig rajtam és mondd, hogy nem jövök be neked.
Nem néztem végig rajta. Csak farkasszemet néztem vele.
-Nem jössz be nekem.
-Hazudsz.-vigyorodott el.
-Ha te mondod.-fújtam ki a levegőt.
Majd megfordultam a cigimért, de eszembe jutott, hogy múltkor eldobálta tőlem.
-Mit keresel?-kérdezte vigyorogva.
-Semmit.-mondtam.
-Nem valók neked a káros dolgok.
-Igenis, apuci.-forgattam meg a szemeimet.-Rosszabb vagy mint az apám.
-Olyan dolgokat juttatsz eszembe, amiket egyáltalán nem kéne.-vakarta meg a tarkóját.
-Na jó.-nevettem el magam.-Takarodj ki a piszkos elméddel és ne fertőzd meg a szobámat.-álltam fel.
-Ülj már vissza.-ragadta meg a csuklóm és lerántott a székre.
-Tényleg menj.-néztem rá.-Meg van néhány hívás, amit el kell intéznem.
-Legyen.-állt fel.
Megvártam még elhagyja a szobát és nyugodtan hátra dőlhetek. Végre egyedül maradtam. Én és a gondolataim. Igazából nem kell semmilyen hívást elintéznem. Csak kellett egy indok, hogy elmenjen innen. Nem akartam újra gyengévé válni.