Dél királynője (BEFEJEZETT)

13

A szokásosnál jóval korábban keltem. Nem tudtam, hogy miért, de már hat óra előtt ültem az ágyamban és néztem ki a fejemből. Gondolkoztam mindenen és nem jutottam semmivel sem előrébb. Tegnap megpróbált beszélni velem Matteo, de egyáltalán nem voltam rá kíváncsi. Én beszeretném vele fejezni ezt az egészet. Amúgy is csak kényszerből vagyok vele.
Úgy döntöttem, hogy megengedem a kádba a vizet. Tettem bele jó sok habfürdőt. Bezártam az ajtót kulcsra és levettem minden textilt, ami a testemet fedte el. Beültem a kádba és sokáig csak áztattam magamat. Utána megfürödtem. Egy köntösbe bújtam és úgy végeztem el a reggeli teendőimet. Felvettem egy tiszta fehérneműt. Majd magamra vettem egy rózsaszín ruhát és magassarkút. Egy táskába bepakoltam a dolgaimat még. Mindennel elkészültem és úgy mentem le a konyhába.
A tegnapi nap nagyjából kipihentem magam, de ma már beszeretnék menni dolgozni. Addig se kell őt látnom.
Elfogyasztottam a szokásos kávémat, majd megvártam a reggelit is. Miután végeztem az autómhoz sétáltam. Beleültem és már indítottam is.
A vállam most már jobb volt szerencsére. Lassan haladtam az úton. Nem siettem sehova. Bekapcsoltam a rádiót is és hallgattam a zenéket. Odaértem a céghez és a garázsban parkoltam le. Ma úgy voltam vele, hogy megpróbálom elkerülni a kommunikációt, amennyiben ez lehetséges. Főleg az olyasfajtára nem vagyok kíváncsi, amely azzal a görénnyel áll összefüggésben.
Felmentem az irodámba és leültem. Elővettem a telefonomat. Kíváncsi voltam, hogy miket irkáltak rólam és róla. Azonnal is két cikket találtam. Elsőnek a hamarabbit nyitottam meg.
,,Luna Vargas-Costa férjét hűtlenségen kapták
Mint mindenki tudja Luna Vargas a napokban ment férjhez. Ezt is jól tudják, hogy teljes diszkrícióban volt a magánélete és senki sem tudta, hogy párja van.
A tegnapi este folyamán, egy szórakozóhelyen kapták lencsevégre Matteo Costát. A férfi elég illuminált állapotban volt több fiatal hölgy társaságában is. Az est folyamán az egyikkel kéz a kézben hagyták el az épületet. Majd a Sofitel Legend Santa Clara Cartagena hotelban szálltak meg.
Vajon erről Luna tud? Ilyen hamar véget ért a szerelem közöttük?
Reméljük mihamarabb tudunk válasszal szolgálni.”
Szuper.
Megnyitottam a másikat is.
,,Vajon válás lesz a vége?
Mint az előző cikkünkben is olvashatták a fiatal Luna Vargas-Costa férjét hűtlenségen kapták.
Megpróbáltunk beszélni a fiatal hölggyel, de amikor találkoztunk vele megdöbbenve hallgatta a dolgokat. Úgy vettük észre, hogy ő semmit sem tudott az egészről.
Ezután az autójába szállt és egyenesen a hotelig ment, ahol a férje és az a bizonyos nő megszálltak.
Idegesen sietett be az épületbe és elég sok időt töltött bent.
Egyedül hagyta el a hotelt és még mindig nagyon mérges volt.
Nem sokkal később az a nő, aki a férjével volt elhagyta a Sofitel Legend Santa Clara Cartagenat. Próbáltunk vele beszélni, de nem válaszolt semmire. Egy taxiba szállt és azonnal elhajtottak.
Megvártuk még a fiatal férj is elhagyta az épületet. Zsebre dugott kézzel állt és várta, hogy megérkezzen a sofőrje. Kérdezgettük, de semmire sem válaszolt. Látszott rajta, hogy nagyon feszült.
Kíváncsian várjuk, hogy hogyan lesz tovább. Vajon kibékülnek? Vagy esetleg elválnak?”
Csak szem forgatva léptem ki belőle és csaptam le a telefonomat. Előre toltam magam a székkel és bekapcsoltam a gépemet. Azonnal a munkába ástam magam.
Elővettem minden papírt, amire szükségem lehet. Teljesen belemerültem a dokumentumokba. Minden átszerettem volna nézni. Utálom azt, ha utólag rájövök valami hibát vétettem. Emiatt pedig inkább mindent kétszer átnézek, hogy minden tökéletes legyen mire odakerül a sor. 
Órákat töltöttem a papírok felett. Azután elkezdtem mappákba rendezni őket.
Egy hangos kopogás csapta meg a fülemet.
-Szabad!-szólaltam meg.
Az ajtó kinyílt és belépett egy hatalmas férfialak.
-Ahh.-vigyorodtam el.-Foglaljon helyet, kedves Igor úr.-néztem egy pillanatra rá
-A tegnapi kirohanását nem értettem.-ült le velem szembe.
-Pedig elég érthető voltam.-húztam ki magam.
-Én nem értettem ezt az egészet.-tetette a hülyét
-Kérem, ne színészkedjünk.-toltam arrébb a papírokat.-Mint tudja tegnap előtt meglőttek engem. Helyesbítve megszerettek volna ölni, de mint láthatja ez nem sikerült.-mosolyodtam el.-Az egyik embert elfogták. Azt vallotta, hogy a maga megbízása volt ez, mivel elszeretne tűntetni engem.
-Ez aljas rágalom.-emelte fel a hangját.-Megtalálom azt, aki ezt elrendelte maga ellen.
-Azt kíváncsian várom.-tettem az asztalra a kezeimet.-Nem szeretem, ha az életemre akarnak törni. Főleg úgy, hogy az emberein keresztül.-vigyorogtam rá.
Láttam rajta, hogy feszült. Tudta, hogy egy szavát sem hiszem el. Jól tudta azt, hogy nem vagyok olyan ostoba mint, amilyennek ő hisz engem.
-Megfogom találni azt, aki megakarta ölni.-nézett a szemeimbe majd kezeimre siklott a tekintete.-Hallottam, hogy mi történt.
-Mire gondol?-néztem rá.
Tudtam mit akar mondani.
-Arra, hogy a férje milyen.-nézett rám.-Elválnak?-intett fejével a kezemre.
-Majd kiderül.-rántottam vállat.-Szeretne még valamit?-néztem rá
-Nem.-állt fel.-Mielőbb megtalálom azt, aki magával összeakar engem ugrasztani.
-Pompás. Majd keressen meg.-vigyorogtam rá.-További kellemes napot!-néztem utoljára rá majd a papírok felé fordultam.
Direkt nem néztem rá, mivel tudtam, hogy így hamarabb elfog menni. Így is lett. Tudtam azt is, hogy a mai nap folyamán meg fog keresni a fia és be fog nálam próbálkozni. Ismerem már őket úgy mint a tenyeremet. A hatalom a fontos a számukra. Főleg Igornak. Még a fia nem is olyan hatalomra éhes, vagyis nem úgy ismertem meg, de lehetséges, hogy csak félreismertem. Ki tudja.
Újra az üzlet világába ástam bele magam. Miután mindennel végeztem elpakoltam. Olyan 3 körül lettem készen.
Hirtelen egy telefonom csengőhangja megszólalt. Kicsit megijedtem, de azonnal érte nyúltam. A fülemhez emeltem.
-Szia, szépség.-szólt bele azonnal.
-Szia.-szóltam bele.-Mit akarsz?-kérdeztem flegmán.
-Apa mondta, hogy valaki rád lőtt. Jól vagy? Nem esett semmi bajod?-érdeklődött
Utálom ezt a felszínességet.
-Jól vagyok, de szerintem az apád értesített róla.-néztem a laptopot.
-Tudni, hogy ki bérelte fel őket?
-Az apád.-válaszoltam egyszerűen.
-Mi?-döbbent le.-Az badarság.
-Ezt az információt mondta az, akit elkaptak az embereim.-válaszoltam.
-Ez hülyeség, Luna.-mondta.-Az apámnak semmi oka nem lenne téged megölni.
-Igazából van.-nevettem fel.
-Mégis mi?
-Nem szeretné, ha egy nő lenne a vezér.
-Luna, ezt te is tudod, hogy nem igaz.-mondta
-Ez igaz, Dmitrij.-sóhajtottam.-Ha pedig az apádat szeretnéd kivédeni akkor köszönöm, de nem kérnék belőle és le is teszem.
-Ne, ne tedd le.-mondta.-Láttam a híreket.
-Mint mindenki.-mondtam közömbösen.
-Mi lenne, ha találkoznánk?-kérdezett rá.-Egy verseny mint a régi szép időkben.
-A múltam nem szép, de legyen.-egyeztem bele.
-Na rendben van.-hallottam a hangján, hogy mosolyog.-Holnap még hívlak, hogy mikor lesz.
-Oké.-mondtam.-Most le kell tennem, mert valaki kopogott.-nyomtam rá a telefont.
-Gyere!-kiabáltam.
A barátnőm mosolygós feje jelent meg.
-Szia.-jött be vigyorogva.
-Szia.-mosolyogtam rá.-Mire fel ez a jókedv?-kérdeztem rá.
Közel sétált hozzám és az asztalom mellett állt meg.
-Tudod, ma voltunk az orvosnál.-kezdte el
-Ne haragudj, teljesen megfelejtkeztem róla.-mondtam szomorúan.-Mit mondtak?-érdeklődtem.
-Semmi baj.-mondta kedvesen.-Az orvosnak jó híre volt számomra. Képzeld terhes vagyok.-mondta lelkesen.
-Úristen, ez komoly?-mondtam vigyorogva.
-Teljesen.-bólogatott.
Felálltam és magamhoz öleltem.
-Ez fantasztikus. Gratulálok.-néztem a szemeibe.
-Köszönjük.-mosolygott rám
-Mennyi idő vagy?-kérdeztem
-6 hetes.-válaszolt vidáman.
-Ezt meg kell ünnepelnünk.-mosolyogtam rá.-Holnap este 8-ra hivatalosak vagytok hozzám egy vacsorára.
-Rendben. Már várom.-mosolygott még mindig.-Veled mi újság?
-Én el vagyok.-rántottam vállat és leültem.
-Bővebben kérném.-mondta.-Láttam a cikkeket.
-Ja, hogy az.-dőltem hátra.-Szokásosan a bulik, pia és nők. Tegnap meg megtudtam, hogy ugye egy nővel van. Na ott teljesen eldurrant az agyam. Utána mentem és a nőt kidobtam azonnal. Azután összevesztem Matteoval és ennyi.-rántottam vállat.
-Nem értem őt.-ingatta a fejét.-Akkor tegnap azért nem voltál bent?
-Igazából nem.-néztem rá.-Tegnap előtt volt egy kis dolgom.-néztem a szemeibe még mindig.-Csak egy kicsit balul sült el.
-Ezt hogy érted?-ráncolta a homlokát.
-Valaki rám lőtt, ami a vállamat találta el, de igazából engem akartak holtan látni.
-Hogy mi?-kelt ki magából.-Ezt nekem miért csak most mondod? Ha? Nem esett semmi bajod? Jól vagy?-bombázott a kérdéseivel.
-Látott már orvos. Csak felszíni sérülés, ami pár nap múlva jó lesz. Az volt a szerencsém, hogy golyóállómellényt viseltem.
-Luna, miért nem szóltál nekem erről?
-Nem akartalak terhelni. Meg a tegnapi napomat még jobban megterhelte az az idióta.-fogtam meg a fejem.
-A gyűrűid?-húzta fel egyik szemöldökét.
-Tegnap visszaadtam neki.-válaszoltam.-Elakarok válni tőle. Elegem van.
-Ahj..-mondta szomorúan és szorosan megölelt.
-Ne szomorkodj miattam.-mosolyogtam rá.-Örülnöd kell most.-pillantottam rá.
-Jó.-sóhajtott.
Még beszélgettünk mindenféléről, de leginkább a baba volt a téma. Örültem a boldogságának. Már igazán megérdemelte ezt. A sok rossz után van valami jó is a mai napban.
-Úgy néz ki valaki keres.-szólalt meg, amikor kopogtak.
-Látod.-mosolyogtam rá.-Szabad!
Egy férfi alak nyitotta ki az ajtót. Kezében egy hatalmas rózsacsokorral. A fejét teljesen eltakarta.
-Azt hiszem..én jobb, ha öhm megyek.-vigyorgott rám barátnőm és magához ölelt.
Megvártam még kimegy az ajtón és bezárja maga után.
-Mit akarsz?-kezdtem el babrálni a gépemen.
-Bocsánatot szeretnék kérni.-jött közelebb.-Ezt neked hoztam.-nyújtotta felém a hatalmas csokrot, amely a kedvenc virágaimból állt.
-Nem vagyok kíváncsi rád.-mondtam közömbösen
A gesztus jól esett, de nem mutattam ki neki. Elküldtem egy utolsó emailt és lezártam a laptopot.
-Beszéljük meg, kérlek.-tette le az asztalomra a csokrot.
-Nem érdekel.-néztem a szemeibe.
-Luna.-támaszkodott az asztalomon.
-Semmi Luna!-szólaltam meg.-Nem érdekel a bocsánatkérésed, se a virágod, se te, se semmi, ami veled kapcsolatos. Az én szememben elástad magad.-mondtam komolyan.-Megaláztam egy világ előtt. Feltudod ezt fogni mit jelent?
-Helyre szeretném hozni.-nézett mélyen a szemeimbe.-Ostoba voltam tényleg, de innentől befejezem. Nincs több ilyen.
-Nem, Matteo.-álltam fel.-Nincs tovább. Holnap beadom a válókeresetet.
-Beszéljük meg.
-Nincs miről beszélni.-kiakartam kerülni, de finoman megfogta a csuklómat.
-Kérlek.
-2 perced van, hogy elmondd mit akarsz.-sóhajtottam.
-Tényleg hülye voltam és bevallom. Nem akartam ilyen nagy port kavarni. Nem tudtam, hogy valaki figyel engem.
-Késő bánat. Gondolhattad volna, hogy előbb-utóbb valaki rajtakap.
-Nem gondolkodtam.
-Erre mondják azt, hogy késő bánat.-rántottam vállat.
-Adj egy utolsó esélyt, ha nem változom akkor elválunk.
-Sajnálom Matteo, de nem.-néztem a szemeibe
-Ne csináld ezt.
-Már nem érdekel.-ráztam a fejem és a táskámat elvettem az asztalról.-Ennyi volt.
Teljesen lesújtva állt előttem. Nem tudta, hogy mit mondhatna nekem még.
Nem voltam kíváncsi az üres fecsegésére. Így nem lehet valakit a porba tiporni.
Ott hagytam az irodámba és én a garázsba mentem. Beszálltam az autómba és elindultam haza.
Fáradt voltam, de ez már nem csak testi fáradtság volt. Ő az a tipikus férfi, aki azt hiszi, hogy minden egyes nő a lábai előtt hever és kénye-kedve szerint bitorolhatja őket. Abba nem gondol bele, hogy van olyan nő is, akire nincsen hatással. Rám sem volt. Undort és gyűlöletet éreztem iránta. Semmi többet. A tegnapi után nem érdemelt más.
Amikor haza értem beálltam a garázsba. Ma már nem fogok sehová sem menni.
A nappaliban meglepetésemre az anyám ült.
-Szia, anya. Nem is mondtad, hogy jössz.-mentem beljebb és nyomtam egy puszit az arcára.
-Beszélnünk kell, kicsim.-nézett rám komolyan.
-Gyere, menjünk a dolgozómba.-indultam el a folyosón.-Kérsz valamit?-kérdeztem útközben.
-Már ittam kávét.-mondta kedvesen.
Bementünk az említett helyiségbe, amelyet kulcsra zártam.
-Hallgatlak.-ültem le
-Mint tudod a fontos dolgokba beavat apád.-ült le.-Helyesbítve, amik rád való tekintettel fontosak.
-Igen.-ráncoltam a homlokomat
Nem értettem, hogy mit akar.
-Elmagyarázta nekem, hogy az oroszok nem viccelnek és te vagy a célpont.-mondta könnyes szemmel.-Azt mondta, hogy megvéd téged, de ehhez szükség van arra, hogy ne válj el.
-Anya, én elválok. Nem érdekel.-mondtam neki.
-Veszélyben vagy, kicsim.-mondta szomorúan.-Feltudod ezt fogni? Kérlek, ne csináld. Hallgass meg most engem. Nem válhatsz el. Megígértem, hogy ha lecseng ez az egész akkor én segítek neked, de addig ne tedd meg. Michael is védelmet nyújt neked.
-Megtudom védeni magam egymagam is.
-Kislányom, rád lőttek. Megakartak ölni téged, ha nincs az a mellény rajtad, akkor te..-csuklott el a hangja.-Egy gyerekemet már elveszítettem.-mondta hosszas hallgatás után.-Nem szeretném a másikat is elveszíteni.-nézett rám komolyan.-Értsd meg, hogy a te épséged miatt ez fontos.
-Már én nem bírok vele egy fedél alatt élni.
-Hidd el, hogy meg fog változni. Az apja beszélt vele én úgy tudom.
Szóval ma amiatt jött be a céghez. Így már minden világos.
-Értem.-válaszoltam.
-Megteszed nekem ezt?-kérdezte tőlem kedvesen.
-Mégis meddig csináljam én ezt, anya?-néztem a szemeibe.-Mondj egy időt, hogy mikor lehetek szabad.
-Ha minden jól megy félév.-válaszolt.
-Félév?-kérdeztem vissza.
-Igen, kicsim.-fogta meg a kezem.-Tudod jól, hogy én mindenben támogatlak, de a testi épséged érdekében erre szükség van. Nem akarlak elveszíteni.
-Tudom.-dőltem hátra
-Megteszed ezt nekem?
-Meg.-sóhajtottam.
-Köszönöm.
Félévig ki kell mellette bírnom és elválhatok tőle. Valahogy majd igyekszem minél hamarabb kiiktatni az ellenséget, hogy mielőtt megtudjak szabadulni Matteotól és újra élhessen az életem.
Egy olyan nő felesége sosem akartam lenni, aki így bánik a másikkal. Igaz, hogy a mi házasságunk nem valódi, de attól függetlenül tudnia kéne, hogy mit szabad és mit nem. Teljes diszkrécióban kéne kezelnie ezeket a kicsapongásait. Oda kéne figyelnie, hogy senki se tudja lefotózni olyan helyzetben, amelyből nem tudja magát kibeszélni. Ebből nem lehet. A képek és minden más magáért beszél. Ezt ő is nagyon jól tudja.
Ezzel csak azt bizonyította be, hogy nem vagyok elég jó feleségnek és könnyebb minden ócska nővel ágyba bújnia. Azt hitte, hogy én ezt szó nélkül fogom neki eltűrni. Most tévedett, de nagyon.