Dél királynője (BEFEJEZETT)

10

Kómásan ébredtem fel és ültem fel. Megigazítottam az ülést.
A tegnapi nap után nem szerettem volna haza menni hozzá. Nem lett volna erőm, hogy én vele egy házban legyek. Inkább leálltam az autómmal egy elhagyott részen, amit még Luca mutatott nekem annó. Nagyon sokat jártunk erre. Szeretett versenyezni és nem messze innen van egy terület, ahol állandóan jelen volt. Sorra járta a versenyeket.
Hajnalba álomba sírtam magam, de nem sokat aludhattam.
Beindítottam az autót. Elsőnek csak autóztam a városban céltalanul, de úgy gondoltam, hogy kicsit rendbe kéne tennem magam. Utána pedig bemegyek a céghez.
Lassan haladtam az úton. Hagytam, hogy minden autó ki előzzön engem. Nem volt kedvem semmihez és még fáradt is voltam.
A kapunál megálltam és lehúztam az ablakot.
-Van valaki itthon?-kérdeztem meg.
-Nem tudom, asszonyom.-válaszolt az őr.-Nem rég volt váltás. Annyit mondtak nekünk csak, hogy a szülein kívül senki idegen nem léphet be.
-Remek.-forgattam a szemeimet.
Felhúztam az ablakot és bementem a lépcsőig. Lassan felsétáltam a lépcsőn és a kilincsre helyeztem a kezem. Egy pillanatig elgondolkoztam azon, hogy megfordulok és elmegyek inkább. Majd úgy döntöttem bemegyek és átöltözöm.
Mikor beléptem azonnal Elenába botlottam.
-Asszonyom, megijesztett.-kapott a szívéhez.
-Matteo?-néztem rá.
-A nappaliban találtam, amikor megérkeztem. Ott aludt.-válaszolt.
-Szuper.-léptem beljebb.
-A telefonját felvittem a szobába. Az ágyra tettem.
Biccentettem és felsiettem. Magamra zártam az ajtót és egyenesen a fürdőbe siettem. Ledobáltam mindent magamról és vettem egy gyors zuhanyt, ami segít majd felébredni nekem. Azután egy törölközőt tekertem a hajamra, azután pedig egyet a testemre. Úgy sétáltam a gardróbba, ahol azonnal felöltöztem. Egy egyszerű letisztult fehér ruhát vettem fel, egy ahhoz illő magassarkúval.
Beszárítottam a hajam és megfésülködtem. Még gyorsan befújtam magam és elszaladtam mosdóba. Egy táskába dobtam a telefonom és néhány dolgot. Majd lesiettem egyenesen a földszintre. Bepillantottam a nappaliba, ahol még mindig ő aludt.
Majd megráztam a fejemet és kisiettem. Beszálltam az autómba és már mentem is. A cég felé igyekeztem, de félúton meggondoltam magamat. Egy virágárusnál álltam meg és vásároltam egy csokor virágot.
Gyönyörű volt. Óvatosan betettem az anyósülésre és elindultam újra. A temető nem messze volt innen. Hamar megtettem az odáig vezető utat.
Leparkoltam és a virággal a kezemben sétáltam a sírja felé. A lábaim egyenesen odavittek engem. A vázába töltöttem vizet és bele helyeztem a csokrot.
-Szia, testvérkém.-guggoltam le.-Sajnálom, hogy így elhanyagoltalak és nem igazán jöttem hozzád.-simogattam a sírkőt.-Nagyon sok minden történt velem mostanság. Fáj, hogy nem vagy itt mellettem és nem segítesz nekem. Nélküled teljesen elvesztem, bátyus.-folyt egy könnycsepp végig az arcomon.-Tudod, rossz úton járok azóta, amióta te nem vagy itt. Egyszerűen nem találom a helyemet. Egy olyan férfihoz kellett hozzá mennem, akihez én nem is akartam. Apa szerint csak így lehetett megmenteni engem. Pedig ő egy rossz ember. Tegnap is volt egy csúnya vitánk. Valótlan dolgokat vágott a fejemhez és ez nekem nagyon fáj.-sírtam el magam.
Elpanaszoltam neki a gondjaimat és kisírtam magam. Miután ez megtörtént úgy gondoltam, hogy ideje mennem. Meggyötörve éreztem magam. Nem találtam a helyemet.
Beszálltam az autóba és megtöröltem az arcomat. Elindultam most már a cég felé.
Igazából nem sok kedvem volt hozzá, de tőle távol szeretnék lenni. A szokásosnál sokkal lassabban vezettem végig.
Nem siettem sehová.
A szokásos helyemen parkoltam le majd szálltam a liftbe. Mikor kiszálltam az emeleten néhányan megbámultak engem. Most a legkevésbé érdekelt ez engem.
-Kávét!-szóltam Rubynak.-Ja, és senki nem jöhet be!
-Rendben, főnök.-válaszolt
Én besétáltam az irodámba és a táskát lecsaptam az asztalra. A kezeimmel beletúrtam a hajamba.
A sebeim újra felszakadtak és még mélyebben. Mindig is magamat hibáztattam a halálával kapcsolatban. Most pedig Matteonak hála minden emlékem a felszínre tört. A lelki szemeim előtt van az egész este.
Ruby letette elém a kávét és kiment. Belekortyoltam párat és félre toltam.
Eszembe jutott, hogy hányszor voltunk mi kint éjszaka. A szüleim sose szerették, hogy én éjszaka járkálok. Aggódtak, hogy bajom eshet. Mindentől megpróbáltak megvédeni minket, de valahogy mégse sikerült ez. Belőlem egy olyan nő lett, aki senkitől és semmitől se riad vissza. Luca pedig meghalt. Az alvilág a vesztébe zavarta.
A forró kávét lelöktem az asztalomról. Minden idegesített. Nem is értettem, hogy mit keresek én itt. Azt hittem, hogy ki tudok kapcsolódni, de nem megy. Időre van szükségem, hogy összeszedjem magam. Nekem nem megy olyan könnyen ez. Főleg akkor nem mikor a testvéremről van szó.
Ő egy olyan mély seb az életemben, ami szerintem soha nem fog beforrni.
-A főnök kiadta, hogy senki sem zavarhatja!-hallottam meg Ruby hangját
Nincs hangulatom senkihez. Szóval nagyon remélem elzavarja.
-Nem érdekel!-hallottam meg azt a hangot, amelyet jelen pillanatomba a pokolra kívántam.
Hirtelen kivágódott az ajtó és besietett. Nyomában az asszisztensemmel.
-Ne zavarjanak!-fordult Ruby felé és bezárta az orra előtt az ajtót.
-Takarodj ki! Nincs hozzád hangulatom!-emeltem fel a fejem.
A torkomba egy gombóc keletkezett. Újra sírhatnékom támadt.
-Nem megyek sehová, Luna!-sétált közelebb
-Takarodj!-emeltem fel a hangomat
-Sajnálom.-lágyult el a hangja.-Nem tudtam, hogy ő a testvéred.-nyelnem kellett egy nagyot.
-Nem érdekel az üres fecsegésed.-álltam fel hirtelen
Amilyen hirtelen felálltam meg is szédültem. A derekam után kapott. Szorosan tartott, magához közel.
-Jól vagy?-ültetett vissza a székbe.
Egy csöppnyi aggodalom látszott rajta.
-Hagyjál már!-löktem el magamtól.-Hagyj békén!-néztem rá
Nem sok kellett, hogy újra elsírjam magam. Luca emléke teljesen elgyengített.
-Jóvá szeretném tenni.-nézett rám.
-Ezt nem fogod tudni.-álltam fel újra.-Egy utolsó féreg vagy.-fogtam meg a táskám.
-Nagyon jól tudom. Nem lett volna szabad úgy kiborulnom és olyan dolgokat a fejedhez vágni.
-Késő bánat.-kerültem ki.
Kinyitottam az ajtót, hogy itt hagyom és elmegyek valahová, de megragadta a karom.
-Sajnálom, Luna!-nézett mélyen a szemeimbe.
A folyosón álltunk egymással szemben.
-Eressz!-szóltam erélyesen
A derekamhoz nyúlt és szorosan tartott. Nem engedett el.
-Ne haragudj rám, kérlek!-simította meg az arcomat.-Adj esélyt, hogy jóvá tegyem.
-Ezt nem tudod és engedj már!-sziszegtem.
Egyik kezével a hajamba túrt és úgy húzott magához közel. Lassan hajolt az ajkaimra és csókolt meg.
Megmagyarázhatatlanul jó érzés volt a közelsége és csókja. Nem akartam bevallani magamnak sem, de megmozgatott valamit a bensőmben. Hirtelen ötlettől vezérelve átkaroltam a nyakát és úgy vontam közelebb magamhoz. Majd visszacsókoltam.
Utána kapcsolt az agyam és eltoltam magamtól. Ezt nem lehet. Ezt nem engedhetem meg magamnak. Nem lehet semmi közöm hozzá.
Csillogó szemekkel figyelt engem. Majd elvigyorodott.
-Szükséged van pihenésre. Menjünk haza.-nézett még mindig.
Biccentettem és megfordultam a lift felé. Beálltunk mindketten és megnyomta a garázsnak a gombját.
-Az előbbi..-kezdte vakarni a tarkóját.
-Felejtsük el.-vágtam rá egyből, de nem mertem ránézni.
-Pedig élvezted.-hallani lehetett a hangján, hogy mosolyog.
Hirtelen felkaptam a fejem és szúrósan néztem rá.
-Nem szóltam.-emelte fel védekezőképpen a kezeit.
-Én is így gondoltam.-morogtam.
Minél távolabb akartam tőle kerülni. Amikor kiszálltunk a liftből én elindultam a saját autóm felé, de pechemre ő jött utánam. Kinyitottam az autót.
-Majd vezetek.-lépett mellém
-Te nem jössz haza velem.-néztem rá.
-Pedig de.-figyelt.-Sajnos engem csak itt kiraktak. Valahogy pedig el kéne jutnom haza.-vigyorgott rám
-Van két lábad. Van busz is, de akár sétálhatsz is.-rántottam vállat és kinyitottam az ajtót.
-Ne légy már ilyen.
-Milyen ilyen?-néztem rá szúrósan
Igazából nem volt kedvem veszekedni.
-Ilyen akaratos.
-Ez van.-néztem rá.-Örülj, hogy egyáltalán szóba állok veled a tegnapi után.
-Igazad van.-értett egyet velem.-Haza viszlek és beszélgetünk.
-Nincs kedvem beszélgetni.-válaszoltam és a kulcsot a kezébe nyomtam.
Megkerültem az autót és beszálltam, ahogy ő is tett. Bekötöttem magam és időközben elindultunk.
-Szóval..-kezdett volna bele
-Shh..csendben akarok utazni.-fordultam ki az ablak felé.
-Oké.-az üvegből láttam, hogy rám pillant.-Ettél már valamit?-érdeklődött.
Inkább nem válaszoltam neki. Nincs ahhoz kedvem, hogy én bájcsevegjek vele. Nem érdemeli meg. Sőt, azt sem érdemelte volna meg, hogy én ennyit beszéljek vele.
Ki ő egyáltalán? Úgy beszélt rólam, mint az egyéjszakás kalandjairól, akiken több tucat férfi végig ment már. Ők tényleg csak arra az egy estére valók.
Nem ismer és úgy ítélkezik. Miközben az anyám szigorú keretek között nevelt. Sosem voltam férfivel úgy. Az tény, hogy volt pár barátom. Pontosabban 3, de csóknál több nem volt. Lehet, hogy ezt nehéz elhinni, de mindig tartottam magam ahhoz, amit az anyámnak megígértem. Sosem szegtem meg az ígéreteimet.
A város tele volt. Emberek sétáltak fel és alá. Mindenki igyekezett valahová. Régen, amikor a bátyám és én is kicsik voltunk fejtegettük mindig, hogy ki hová mehet. Egy-egy adott dologból állítottuk meg. Mint például, hogy mit visel, mi van a kezében, stb.
Jó kis elfoglaltság volt, de hamar felnőttünk. Rá kellett döbbennünk arra, hogy nem csak habostorta az élet. Gyerekként nem fogtam fel ebből az egészből semmit. Majd, amikor az apám elég érettnek tartott engem beavatott. 18 éves voltam akkor. Az anyám nagyon ellenezte, de ő semmit sem tudott tenni. Apa mindkettőnket beakart avatni. Az elején úgy volt, hogy Luca fogja ezt az egészet örökölni, de sajnos nem így lett. Helyette apám belevetett az alvilág minden kis ügyletébe miután Luca meghalt. Az elején nem nagyon szerettem volna, de láttam azt, hogy mennyire meg van törve. Belementem. Néha elvitt tárgyalásokra és kiderült, hogy nagyon értek az emberek nyelvén és elég jól üzletelek. Ott már nem volt kérdéses, hogy minden az enyém lesz. Csak nem gondoltam, hogy olyan hamar rám ruház mindent.
Az autó megállt a lépcső előtt. Sietősen pattantam ki belőle. Ő pedig behajtott a garázsba vele. Előre csörtettem. Egyenesen a szobámba. Azonnal kulcsra is zártam. A táskát az ágyra dobtam le és a gardróbba sétáltam. Az egyik dobozomhoz sétáltam, ahol a dugi cigimet tartom. Kivettem a doboz cigit és a gyújtómat.
Elhúztam az erkélyajtót és az ott található székre leültem. Kivettem egy szál cigarettát a számba vettem és meggyújtottam. Engedtem, hogy a nikotin szétáramoljon a testemben. Miközben elszívtam a tájat kémleltem. Innen szép a kilátás.
Időközben egy újabb szálat meggyújtottam. 
-Nem is tudtam, hogy cigizel.-jött a hátam mögül a hang.
Összerezzentem.
-Hogy jutottál be?-hagytam figyelmen kívül a mondatát.
-Könnyű volt elbánni az ajtóddal.-kacagott fel.
Majd elvette a mellettem lévő széket és leült.
-Remélem nem törted szét vagy valami.-fújtam ki a füstöt.
Nem néztem rá.
-Ugyan úgy betudod zárni.-válaszolt.-Mióta..-kezdte el, de közbevágtam
-5 éve.-szívtam bele egy nagyot.-Nem mindig. Csak stresszhelyzetben.
-Ez nem nyugtat meg.-rákaptam a fejem
-Tudom, de bebeszélem magamnak, hogy használ.-néztem a szemeibe majd újra elnéztem onnan
-Minden nap szoktál?
-Nem.-válaszoltam
-Tudok egy jobb megoldást.
-Mégis mit?-nevettem fel
-Gyere!-nyúlt a kezemért, de elhúztam tőle.-Nyugi, nem eszlek meg.
-Mit akarsz?-nyomtam el a csikket.
-Elsőnek is öltözz át valami kényelmesbe.-nézett rám.
Csak megforgattam a szemeimet és felálltam. A gardróbba újra eltettem a cigimet. Elővettem egy melegítőnadrágot és egy pántos pólót. A fürdőbe sétáltam, ahol átöltöztem és összekötöttem a hajam.
-Kész vagyok.-néztem rá az ágyon henyélő fiúra.
Végig vezette rajtam a tekintetét. Majd szó nélkül felállt.
-Kövess.-sétált ki előttem.
Egyenesen a földszintre ment, ahol benyitott az edzőteremnek kialakított helyiségbe.
-Mit keresünk itt?-ráncoltam a homlokom
-Levezetjük a feszültséget.-vigyorgott rám.
Betessékelt majd megállt a szoba közepén. Levettem magáról az inget.
-Te mit művelsz?-néztem rá
-Ingben nem lenne kellemes.-nevette el magát.
-Mit akarsz csinálni?-kérdeztem
-Tudod volt nekem egy olyat időszak, amikor minden szarságba belekeveredtem.-nézett rám.-Valahogy meg kellett védenem magam meg kellett valami, ami kiváló stressz levezetés.-vigyorgott és kikerült. Minden mozdulatát követtem. Nagyon szépen ki volt dolgozva a teste.-Így elkezdtem tanakodni, hogy mi is lehet az. Végül maradt a box.-vett fel egy pár kesztyűt és hozta felém.
Segített rám adni.
-Azt hiszed, hogy ez nálam is beválik?-húztam fel az egyik szemöldököm.
-Nem hiszem, hanem tudom.-válaszolt.-Megtanítalak.-indult a zsák felé.
-Nem szükséges.-válaszoltam.
-Dehogynem.-fordult felém.-Na gyere.
-A bátyám tanított meg régen.-néztem rá
Ő csak megkerült és felvett egy kesztyűt.
-Akkor gyere.-intett a kezével.
-Te hülye vagy.-forgattam a szemeimet.-Kihagyom.-indultam el az ajtó felé.
-Félsz?-kacagott fel.-El sem hiszem, hogy te megijedsz valamitől. Én úgy hallottam, hogy mindenkin átgázolsz, de úgy tűnik tévedtem.-azonnal pördültem a tengelyem körül és megindultam felé
Egy jobbhoroggal leszerettem volna ütni, de kitért előlem. Majd újra próbálkoztam, de akkor sem sikerült.
-Te direkt csináltad.-húztam össze a szemeimet
-Tudtam, hogy nem fogod elhagyni a szobát.-rántott vállat vigyorogva
-Te aljas.-indultam meg felé.
Újabb ütést mértem rá, de ez elől is kitért. Kezdett nagyon idegesíteni, hogy ennyire jó ebben. Majd gondoltam, hogy valahogy kicselezem.
Amikor azt hitte, hogy jobbról támadom balról támadtam.
-Szép.-masszírozta meg az arcát.-Szerencséd, hogy lány vagy.
-Az ne akadályozzon meg.-néztem harciasan a szemeibe
-Biztos?-vigyorgott rám.
-Próbálkozz.-vigyorogtam rá.
-Hát legyen.-válaszolt.
Egymásnak estünk és ütött vágtuk egymást. Vagyis nem teljesen. Ő nem nagyon ért hozzám. Én pedig nem mindig tudtam megütni.
A vége felé már jobban belejöttem és sokkal jobb volt már a kedvem is. Rendes jó érzés volt, hogy minden bennem lévő feszültség eltűnik.
-Oké. Ennyi.-emeltem fel a kezeimet lihegve.-Elfáradtam.-szedtem le a kesztyűt.
-Egy lánytól nem is rossz.-vette le ő is a kesztyűt
-Hogy mit mondtál?-húztam fel az egyik szemöldököm.
-Jól hallottad.-nézett velem farkasszemet.
Megindultam felé, de ő egy könnyed mozdulattal kigáncsolt. Mielőtt a fejem találkozott volna a földdel ő elkapott.
-Ezt csak azért csináltad, mert nyertem.-néztem rá szúrósan
-Nem nyertél.-nevetett fel és segített újra lábra állni.
-De igen.-ellenkeztem.
-Inkább menjünk enni.-indult ki.
Csak megforgattam a szemeimet és követtem. A konyhába Elena nagyba főzőcskézett.
-Kész az ebéd?-érdeklődött Matteo
-Nem sokára. Megvárják vagy készítsek mást?-pillantott ránk.
-Megvárjuk.-válaszoltam.
Körülbelül 10 perc telhetett el és már tálalt is nekünk. Jóízűen mindent megettem, ami a tányéron volt. Nagyon éhes voltam már.
Azután pedig felmentem letusolni. Nagyon megizzadtam.
Nem lettünk közelebb egymáshoz, de jó volt így levezetnem a feszültséget. Felszabadult lettem és jelenleg nem bánt a tegnapi kis ügy.