Dél királynője (BEFEJEZETT)

26

Tegnap hosszas győzködés után, de belementem, hogy egy ágyban aludjon velem. Megkértem, hogy akkor a lehető legnagyobb távolságot tartsa meg. Bár úgy tűnik, hogy ez mindhiába volt. Lábam lábával összegabalyodva. Keze pedig hasamon pihent.
Kellemes, de egyben fura érzés volt. Megpróbáltam kikelni karjai közül, de sikertelenül. Majd kétszer újra próbálkoztam.
-Ne mocorogj már!-szólt rám.
Rákaptam fejem és ő még mindig csukott szemmel feküdt.
-Te végig fel voltál?-döbbentem le.
-Igen.-nyitotta ki végre szemeit.-Mivel valaki egyfolytában csak mozog.
-Mert kiszeretnék innen kelni. Meg amúgy is azt beszéltük, hogy megtartod a távolságot.-néztem rá csúnyán.
-Szerintem azt te sem gondoltad komolyan.-vigyorgott rám.
-Pedig de.-bólogattam bőszén.
Csak egy hatalmas vigyor kíséretében húzott magához.
-Most pihenünk még egy kicsit. Utána pedig elmegyünk.-mondta a hátamnak.
Megfordultam karjai között.
-Na engedj már.-löktem meg.
-Mit kapok érte?-vigyorgott.
-Semmit.-nevettem el magam.
-Akkor itt maradsz.-feküdt feljebb és egy puszit nyomott a vállamra.
Testem azonnal reagált tettére és a libabőr végig szántott rajtam. Ő csak vigyorgott.
-Mit vigyorogsz?-tettem szóvá.
-Tetszik, hogy így reagál a tested.
-Nem reagál sehogy.-tagadtam, ami egyértelmű volt.
-Igen? Akkor tesztelhetem?-mosolygott.
-Nem.-válaszoltam azonnal.
-Ha nem reagál a tested az érintésemre akkor miért nem hagyod, hogy bebizonyítsam az igazamat? Ezzel csak te nyernél.-hajolt közelebb. Egy újabb puszit nyomott a vállamra és ugyan azt a reakciót váltotta ki belőlem.-Vagy talán még sincs igazad?-vigyorgott önelégülten.
-Lehet nincs igazam.-vallottam be a nyilvánvalót.
Kár volt tagadnom bármit. A testem mindig reagált rá.
-A reggeli csókom hol marad?-húzta kaján vigyorra ajkait.
Istenem, az őrületbe fog kergetni engem.
-Milyen reggeli csók?-ráncoltam homlokom, hogy idegesítsem vele.
-Jaj, te.-sóhajtott.-Ez.-hajolt közelebb és egy gyors csókot váltottunk.
Mielőtt elhajolt volna átkaroltam nyakát és egy lágy csókra húzta vissza magamhoz.
-Most már megyek.-ültem feljebb és kitakaróztam.
Mielőtt felálltam volna megigazítottam a hálóingemet. Majd besétáltam a fürdőszobába.
-Nem vársz meg?-ugrott ki az előbbi helyéről.
-Ácsi!-pördültem meg tengelyem körül és kinyitottam egyik kezem felé.-Attól, mert hosszas győzködés után megengedtem, hogy velem aludj az nem azt jelenti, hogy megengedem azt is, hogy velem zuhanyozz.-néztem mélyen a szemeibe.
-Abba nincs semmi.-rántott vállat.
-Igazad van. Tényleg nincs abba semmi, ha meztelenül zuhanyozunk úgy mint, akik együtt vannak.-játszottam el úgy mint, aki erősen gondolkodik.
-Nem sok minden takar minket.-nézett végig rajtam.
Rajtam egy hálóing volt csak és egy alsónemű. Rajta pedig egy melegítőalsó.
Összefontam karomat a mellem előtt. Ő csak elvigyorodott és csak lépdelt felém.
-Mit művelsz?-ráncoltam a homlokom.
-Megyek zuhanyozni.-állt meg közel hozzám.
Összeráncolt homlokkal néztem felé, de mielőtt bármit is mondhattam volna a vállára kapott.
-Mit művelsz?-mondtam riadtam.
-Együtt zuhanyzunk.-sétált be a fürdőbe.
-Mi? Nem.-mondtam a hátát bámulva.-Tegyél le.-ütöttem meg.
-Kívánságod számomra parancs.-állt be velem óvatosan a tusoló alá és letett.
-Te nem vagy normális.-próbáltam kikerülni.
-Lehet.-kacsintott és megengedte a vizet.
-Te hülye.-csaptam mellkason.-Zárd le!-emeltem meg a hangom.
-Shh!-nyomott a zuhanyzó falának.-Most az egyszer fogd be.-vezette tekintetét végig rajtam.
Majd megállapodott melleimnél. Akkor döbbentem rá, hogy a vékony anyag teljesen átlátszott. Azonnal összefontam kezeimet. Ő nyelt egy nagyot.
-Engedj el!-néztem szemeibe, de hangom halk volt.
Egy másodperc elég volt, hogy elvesszek kék íriszemeibe.
-Luna.-simított végig a számon.-Annyi sokat gondolkozol.-hajolt ajkaimra.
A víz folyamatosan csurgott le rajtunk. Ugyan azt a levegőt szívtuk. Szívverésem felgyorsult. Egyszer csak ajkaimra hajolt és megcsókolt. Gyengéden falta ajkaimat miközben keze felfedező útra tért. Átkaroltam tarkójánál fogva, hogy még közelebb legyen hozzám. Felmordult mikor vizes tincseibe vezettem ujjaimat. Elmosolyodtam.
Ő ajkaimról áttért a nyakamra és apró puszikkal halmozta el. Néha erősebben meg is szívta. Egyik lábamat megemelte és elkezdte simogatni. Egyre fentebb haladt. Nyakam kényeztetését nem hagyta abba, sőt áttért a kulcscsontomra. Csípőmet markolta meg, amikor felnézett szemeimbe. Szemei vágytól csillogtak. Testem felhevült és próbáltam kontrolálni heves lélegzetvételem.
Átkarolt a nyakamnál fogva.
-Még most se támogatod az együtt való zuhanyt?-vigyorgott egy perverz mosollyal az arcán.-Segítenék a fürdésben.-simított ajkával végig a számon.
Beharaptam az ajkam.
-Nem.-vigyorogtam rá.
-Segítsek, hogy meggondold magad?-puszilt fülem mögé.
-Nem, mert annak másmilyen meggondolás lenne a vége.
-Élveznéd azt is.-nyalta meg alsó ajkát.-De nem erőltetem. Ha nem hát nem.-nyomott egy puszit a számra.-Annyi, hogy siess kérlek.-nézett végig rajtam majd kisétált.
Én sokkos állapotban álltam még mindig ott. Érintéseit folyamatosan magamon éreztem. Már másodszor kerülünk olyan helyzetbe, amibe nem lenne szabad. Miatta van ez. Annyira elvakít, hogy senkit nem látok rajta kívül. Csak ő van a lelkiszemeim előtt is. Minden egyes röpke percemben ő van a gondolataimban. Amikor pedig a közelembe kerül mindenem feladja a szolgálatot. A rózsaszínköd leereszkedik és mámorosan látok csak.
Pár perc múlva voltam csak képes realizálni a helyzetet. Az ajtót kulcsra zártam és gyorsan lezuhanyoztam. Kimostam a hajamat is és egy szál törölközőben álltam és bámultam a tükörképem. Két folt éktelenkedett nyakamon.
Kisétáltam a fürdőből, de őt már nem találtam a szobában. Kerestem magamnak ruhát és azután visszamentem felöltözni. Miután kész lettem megszárítottam a hajam.
-Nem bírtam kivárni még kész leszel.-sétált be az ajtón felöltözve.
-Siettem, ahogy csak tudtam.-néztem tükörképét.
-Tudom, de bajban voltam.-állt vigyorogva mögém és belecsókolt a nyakamba.
Testem azonnal reagált és megborzongtam.
-Megérdemled.-húztam ki magam.
-Szép a nyakad.-húzta ujját végig rajta.
-Muszáj azt is eltüntetnem.-forgattam meg a szemeimet.
-Nekem tetszik.-kacsintott.
-Mázli, hogy hoztam néhány festéket.-szakadtam el tőle.
Úgy gondoltam, hogy majd lehet kifestem magam az esküvőre. Előkerestem a kis neszeszeres táskám és hozzá is láttam, hogy eltüntessem a művét. Két perc múlva már nyoma sem volt.
-Az előbb jobban tetszett.-vigyorgott.
-Lehet, hogy neked tetszett, de a szüleidnek nem hiszem.-válaszoltam.
-Menjünk reggelizni.-fogta meg a kezem.
-Egy pillanat.-dobtam egy táskába be a dolgaimat.-Mehetünk.
Mindenki az asztalnál volt és kedvesen beszélgettek egymással. A mi érkezésünkre felkapták a fejüket és utána beavattak minket is a beszélgetésbe. Jó társaság voltak és kellemesen el lehetett beszélgetni velük. Diane szokatlanul sokat mosolygott rám, ami felettébb érdekes volt számomra. Biztosra vettem, hogy látta a tegnapi kis csókunkat és titkon örül a kis titkos románcunknak.
Reggeli után indultunk útnak. Már nagyon kíváncsi voltam, hogy hová megyünk, mivel egy szót sem mondott rólam. Annyit árult el, hogy több helyet fogunk megnézni.
-Itt is vagyunk.-állította le az autót.
-Na és hol is vagyunk?-szálltam ki az autóból.
-Etna közelében.-válaszolt egyszerűen.-Ez az egyik legbájosabb település Olaszországban.-nézett rám.-Ez egy tenger fölé magasodó hangulatos óváros. Na, de gyere.-ragadta meg a kezem.
Egy régi épületbe sétáltunk be.
-Mesélsz még?-néztem szemeibe.
-Az édesanyám oda van ezekért a helyekért.-mosolyodott el.-Most amúgy Taorminában vagyunk. Ez egy Görög színház.-fordult körbe.-Sok művész és költő fordult meg itt.-vezetett felfelé a lépcsőn.- Guy de Maupassant 1885-ben írta azt hogy: „Ha valaki csak egy éjszakát töltene Szicíliában és megkérdezné, mit nézzen meg, hezitálás nélkül válaszolnám: Taorminát.”-idézte a mondatot.
Csodálattal néztem végig.
-Akkor te is szeretsz itt lenni.-fürkésztem arcát.
-Mindjárt meglátod miért.-fordított a tenger felé.-A táj magával ragadja az embert. Minden képzeletet felülmúl. Ott nem messze.-mutatott egy pontra.-Keskeny utcák vannak végig, de tele üzletekkel. Mégis ez a színház ennek a településnek a lelke.
-Azt elhiszem.-néztem körbe.-Gyönyörű hely.-ámélkodtam.
Tényleg igaza volt. Magával ragadta az embert. Legszívesebben leültem volna oda és az egész napomat ott töltöttem volna, de Matteonak még más tervei is voltak. Miután körbe jártuk és a megcsodálhattam minden szegletét útnak indultunk újra.
-Következő úticél Etna.-nézett rám.-De csak messziről csodáljuk.-mosolygott rám.
-Ezt nem értem.-ráztam a fejem.
-Etna egy aktív vulkán.-válaszolt.-Catania és Messina között.
-Oh.-válaszoltam.
Sosem voltam még működő vulkán közelében és a tudat kissé megrémített.
-Baj van?-érdeklődött.
-Messziről nézzük meg csak.-emeltem felé mutatóujjam.
-Nagyon messziről.-válaszolt mosolyogva.
Egy ideig utaztunk, de végre újra megszólalt.
-Na nézz ki.-állította le az autót.
-Hű!-döbbentem le.-Ez nagyon magas.
-3329 méter.
-Honnan tudsz ennyi mindent?-fordultam felé érdeklődve.
-Vérbeli olasz vagyok, édes.-vigyorgott kedvesen.
-Megleptél.-mondtam ki, amit gondoltam.-Azt hittem, hogy tök hülye vagy.
-Kösz.-kacagott fel.-Vegyem ezt egy rejtett bóknak.
-Akár.-kacsintottam rá.
Jól éreztem magam vele. Jól esett a törődése és nagyon imponált, hogy nagyon is egy okos férfi. Hiába ölti magára ezt a kicsapongó külsőt a lelke mélyén ő jó. Sőt, nem csak a lelke mélyén. Csak valamiért elzárkózik a világtól és nem mutatja meg az igazi külsőjét. Boldogsággal töltött el, hogy most levetkőzte az álarcát és megmutatta az igazi arcát. Egyre közelebb érzem magamhoz.
-Most teljesen más vagy.-mondtam hosszú idő után.
-Hogy érted?-ráncolta homlokát.
-Most egy teljesen más énedet ismertem meg.-fordultam felé, amennyire engedte az öv.
-Na és tetszik ez az énem?-mondta komolyan, de szája sarkában bújkált egy mosoly.
-Nagyon tetszik.-mondtam vigyorogva.
-Ennek örülök.-mosolyodott el.
-Olyan mint, ha most mutatnád meg az igazi arcod.-kémleltem.
-Nincs mit titkolnom.-rántotta meg a vállát.-Meg az ember egyszer belefárad, hogy valaki másnak adja magát mint, amilyen ő valójában.
-Ez igaz.-bólogattam.-Szóval te csak kicsapongónak adtad magad, hogy elnyomd magadban a normális éned?-nevettem fel egy idő után.
-Igazából az is mindig jelen volt.-gondolkozott el.-Talán túlságosan is az élvezetnek akartam élni és nem hagytam, hogy felszínre törjön az okos agyam.
-Ne légy egoista.-nevettem.
-Neked tetszik ez az egoista.-kacsintott.
-Idióta.-ráztam a fejem.
-Mond azt, hogy tévedek.-fordult felém vigyorogva.
-Tévedsz.-nevettem el magam. Összeráncolt homlokával találtam szemben magam.-Mi az? Te mondtad, hogy mondjam.
-Megőrjítesz.-mondta egy hatalmas mosoly kíséretében.
-Na ennek rettentően örülök.-fordultam előre vigyorogva.
Tetszett ez az egész. Tetszett, hogy ennyire elvagyunk és mindketten önmagunkat adjuk.
A utat kezdtem pásztázni miközben a gondolataimba újra beférkőzte magát.