Dél királynője (BEFEJEZETT)

22

Az ébresztőm rettenetes hangjára ébredtem fel. Ezt fokozta még az iszonyú fejfájásom is, amelyt úgy éreztem, hogy percről percre rosszabb. A zaj forrásához nyúltam, hogy megszüntessem a kellemetlen hangot. Sajnálatos módon csak másodszorra sikerült kinyomnom. Mikor végre újra csend volt egy dolog foglalkoztatott. Hogy a francba kerültem az ágyamba?
Feljebb tornásztam magam ülőhelyzetbe. Lehunytam a szemeimet és a kezeimet fejemre szorítottam. Iszonyatosan fájt.
Belebújtam a papucsomba és óvatosan sétáltam le a konyhába. Megdöbbenve vettem tudomásul, hogy Matteo lent van. Egy tálcára pakolászik, de amikor meglátott abba hagyta tevékenységét.
-Most akartam felvinni neked gyógyszert meg reggelit.-indult meg felém.-Gondoltam, hogy másnapos leszel elég jól.-mosolyodott el gyengéden.
-Ja.-csoszogtam beljebb és elvettem a tálcát található gyógyszert, amit azonnal le is nyeltem.-Köszönöm.-mondtam hosszas idő után.
Felültem a székre és magamhoz fogtam a kávémat. Belekortyoltam és az arcom azonnal elfintorodott.
-Jól vagy?-kérdezte érdeklődve.
-Aha.-válaszoltam.
Meglepett kedvessége. Egy újabb kortyot ittam, de arrébb is toltam. Egyáltalán nem esett jól jelen pillanatban. Körbe pillantottam és belátást nyertem az ebédlőben. A tegnapi dobálásomnak nyoma sem volt. Elvigyorodtam az emlék hatására.
Majd eszembe jutott az est további része. Az őszinte beszélgetések. Az ajánlata és, hogy belementem. Azonnal levert a víz.
Fejben vagy tízszer fejbevertem magam, hogy ilyen idióta én sem lehetek. Mit műveltem? Jézusom.
-Az anyám tegnap hívott.-térített vissza a valóságba.-Az unokatestvéremnek esküvője lesz és mi is meg vagyunk hívva.-nézett rám.
-Mikor?-ennyi telt tőlem.
-Várj.-mondta elgondolkodta.-Azt mondta, hogy holnap után menjünk és az esküvő másnap lesz.
-Látom a napokkal nagyon tisztában vagy.-kacagtam fel.
-Az csütörtök. Igaz?-ráncolta a homlokát.
-Pénteken megyünk és szombaton lesz esküvő.-nevettem.
A fejfájásom kezdett megszűnni.
-Na én is így mondtam.-vigyorodott el.
-Na persze.-szálltam le.-Megyek lezuhanyozni.
-Segítek szívesen.-szólt utánam.
Hangján hallani lehetett, hogy mosolyog.
-Gyere.-mondtam egy kacér mosoly kíséretében.
Arcára döbbenet ült ki. Egy pillanatig hezitált. Majd leugrott a székéről.
Ajkamba haraptam és elindultam az emeletre. Pillanatok alatt a nyomomban volt. Besiettem a szobámba és ő akkor állt meg.
-Na?-vigyorgott.
-Ezt te sem gondoltad komolyan.-nevetve csuktam rá az ajtót és kulcsra is zártam.
-Gondhattam volna.
Én csak egy mosoly kíséretében sétáltam be a fürdőbe. Hajamat kontyba fogtam és le vetkőztem. Beálltam a zuhany alá és engedtem, hogy a kellemes melegvíz a testemen végig folyjon. Miután ezzel végeztem elvégeztem a mindennapi teendőimet. Egy fekete ceruzaszoknyát vettem fel és hozzá egy piros felsőt. Belebújtattam lábaimat egy piros magassarkúba is. Hajamat lófarokba kötöttem. Aztán egy táskába belepakoltam néhány dolgomat.
A fejfájásom már teljesen megszűnt, aminek elképesztően örültem. Mégis még mindig nem volt túl jó a közérzetem. Pluszba nagyon szomjas voltam. Első utam a konyhába vezetett. Ittam egy nagy pohár vizet és úgy mentem ki.
A nap bántotta szemeimet, de ha az emlékeim nem csalnak az autóban kell lennie egy napszemüvegnek. Hunyorogva mentem be a garázsba, amely menedéket nyújtott a szikrázó nap ellen. Más esetben nem zavarna, de ha az ember másnapos még a legkisebb dolog is zavarja
Feltúrtam a kesztyűtartót, hogy megtaláljam a keresett dolgot. Azután felvettem és úgy indítottam el a kocsit.
Gyorsan haladtam. Szerencsém volt, hogy most nem volt nagy a forgalom. Ellenségem a zsúfolt út.
Azonnal Matteo arca villant be, és a tegnapi őszinte beszélgetésünk. Hosszú idők óta most először őszinte voltam. Megnyíltam egy idegennek, akit tényleg nem ismerek. Egy papír által férj és feleség vagyunk, de mégis keveset tudok róla. Tegnap néhány dolgot megtudtam, de az nem elég számomra. Én nem így képzelem el az ismerkedést. Olyankor mindkét félnek meg kell nyílni. Én azt tettem. Elmondtam az én kis titkaimat. Tudja az okát, hogy miért viselkedem úgy ahogy. Közel engedtem ezáltal magamhoz. Nem tudom, hogy ez az italnak, vagy esetleg a bolond elmémnek köszönhető-e, de megtettem ezt a lépést. Megrémített, hogy betekintést engedtem neki a múltamba. Senki sem tudta. Senkinek sem meséltem.
Ő miben más? Miért mondtam el neki?
Abban a pillanatban ezt tartottam a leghelyesebbnek, de most pedig máshogy vélekedem róla. Őszintén szólva nem tudom, hogy ez vajon helyes döntés volt-e. Tudja, hogy boldog akarok lenni és remélem, hogy nem fogja ezt kihasználni. Aztán a saját igényei felhasználni.
Félek attól, hogy megfogom kedvelni. Utána pedig nincs menekvés. Onnantól egy hajszál választja el attól, hogy belé szeressek.
Ostobaság volt. Lehet nem kellett volna.
Mégis bennem van az a bizonyos de. Annyira vonz valami oknál fogva, hogy az egyszerűen hihetetlen. Félek, hogy meg fog bántani.
-Jó reggelt.-köszöntöttem Rubyt.
-Jó reggelt, főnök.-mosolygott rám.
Nem szólt. Csak mosolygott. A magassarkúm kopogása töltötte be a teret. Csend volt ezen az emeleten. Besétáltam az irodámba. Ledobtam magamról a táskát és felnyitottam a laptopom.
Majd eszembe jutott, hogy megint el fogok utazni. A vezetékestelefonhoz nyúltam és behívattam mind a két nőt.
-Gondolom kíváncsiak vagytok, hogy miért is vagytok itt.-néztem felváltva rájuk.-Igazából csak azért, mert egy pár napot újra távol leszek.-mosolyodtam el.
A bent tartott levegőt pedig kifújták. Kíváncsi voltam, hogy vajon mi zajlott le a fejükben.
Tisztáztam néhány dolgot Rubyval majd kiküldtem. Kérdezte, hogy hány napig leszek távol. Hármat mondtam neki, mivel úgy se fog ez elhúzódni.
-Merre mész már megint?-kérdezte kíváncsiam Teresa.
-Olaszországba.-kezdtem ügyködni a gépen.
-Milyen okból kifolyólag?-érdeklődött.
-Matteo unokatestvérének lesz az esküvője. Na és ugye mi is hivatalosak vagyunk rá.-forgattam meg a szemeimet.
-Ohh, értem.-válaszolt.-Olyan más az arcod most.
Rákaptam a fejem.
-Mármint?-érdeklődtem.
-Olyan fáradtnak látszol vagy nem is tudom.-mondta ki.
-Lehet a másnaposság tehet róla.-gondolkodtam el.
-Miért ittál?
-Felidegesített az a barom.-mondtam majd újra a laptopra figyeltem.
Igazából most nem akartam róla beszélni. Nem tudom, hogy mi van velem és ez így nagyon nem jó. Mindig vele beszélem meg a pasis ügyeimet, sőt mindent.
-Megakar ismerni.-mondtam ki, amikor kifelé sétált.
Fél szemmel láttam, hogy megtorpan és vigyorogva sétál felém.
-Na és te?-érdeklődött.
-Félek.-vallottam be.
-Istenem..-sietett oda és ölelt magához.-Próbálj ismerkedni vele. Hátha valami jó kisül belőle.
-Ha nem?-néztem fel rá.
-Akkor legalább megpróbáltad.-válaszolt.-Inkább bánd meg, hogy megpróbáltad mint, hogy azon bánkódj, hogy meg sem próbáltad.
-Majd lesz valami.-mosolyodtam el.
Mindig van valami, de általában ellenem. Elhagyta az irodámat és én egyedül maradtam.
Egyedül a gondolataimmal és a papírokkal. Kezemre tévedt a tekintetem és a gyűrűt kezdtem el forgatni. Az örök hűség jelképe. Az örök szerelem. Ha így van akkor miért van rajtam? Egy idegen felesége lettem szerelem nélkül. Akkor ez mégis hogyan működik? Miért kellett pont őt az életnek az utamba sodornia? Miért pont ő?
Annyi miért, annyi kérdés, de választ egyre sem kapok. Az elmémet már teljesen szétszedte Matteo. Nem bírtam tisztán gondolkodni. Amikor valamire találtam volna magyarázatot, jött egy újabb indok és kereshettem a választ újra. Nem tudtam egyről a kettőre jutni és ez megőrjített. Soha életemben nem voltam még ilyen tanácstalan. Mindenre tudtam választ, mindent megoldottam, de ezt nem tudtam. Kezdtem azt hinni, hogy itt a szívem fog dönteni, mivel az eszemmel már nem megyek sokra. Az semmit sem segít már.
Egy kis időre kiűztem a fejemből és belevetettem magam a munkába, de ez csak két óráig tartott mivel megzavartak.
-Szabad!-szóltam ki.
Munka közben sosem szeretem, ha zavarnak, mert elvesztem a fonalat.
-Asszonyom.-jött beljebb Ruby.
-Igen?!-pillantottam rá.
Kezében egy csokor rózsa és egy szatyor.
-Ezt a férje küldte Önnek.-tette le az asztalra.
Beleszagoltam a csokorba, ami csak úgy illatozott.
-Köszönöm.
A rózsát vázába helyezte és a kártyát elém tette. Majd kivette a levest is. Meglepődve figyeltem.
-Szeretne még valamit?-érdeklődött.
-Nem, köszönöm.-válaszoltam.
Megvártam még kimegy. Azonnal nyitottam is ki.
,,A leves jó a másnaposságra.
Remélem a virág tetszik.
Este pedig elviszlek vacsorázni.”
Teljes sokkos állapotban tettem le a papírt. Nem tudtam mit reagálni erre. Meglepett kedvessége és, hogy ennyire figyelmes. Elővettem a telefonom és írtam neki egy SMS-t.
,,Köszönöm.”
Őszintén szólva nem tudtam, hogy mit is írhatnék neki még. Kibontottam a levest és a műanyag evőeszközzel neki láttam az elfogyasztásának.
,,Ez természetes.”
Inkább nem reagáltam rá semmit. Megettem mindet majd a szemeteket kidobáltam a kukába.
Azután újra a munkának szenteltem a figyelmem. Egy pillanatra majdnem újra elkalandoztam, de nem hagytam és rendületlenül csináltam tovább, amit csak kellett.
Négy óra után álltam fel a székemből és indultam haza. Ahogy közeledtem a ház felé egyre jobban kerített hatalmába egy fura érzés. Talán a vacsora miatt. Sőt, ez biztos, hogy amiatt volt. Kettesben enni egy megállapodással a hátunk mögött. Eléggé érdekes egy helyzet.
Beálltam a garázsba, mivel ma már nem lesz az autómra szükség. Nem ezzel fogunk menni úgy sem. Lassú, lajhár léptekkel közeledtem a ház felé. Mélyet szívtam a kinti levegőből és úgy nyomtam le a kilincset.
-Megérkeztél?-hallottam meg a hangját.
Bensőmet fura érzés járta át. Engem várt?
-Igen.-zártam be magam mögött az ajtót.
-Nyugodtan öltözz át, ha szeretnél és utána megyünk.-mosolygott rám kedvesen.
Velem szemben állt. Most más volt. Nem a kinézete, hanem a viselkedése volt más.
-Oké.
Kikerültem és az emeletre sétáltam. Bezártam magamra az ajtót és egy vörös színű ruhát vettem fel. Felfrissítettem az arcomat. Majd a hajamat is kibontottam. Újra megfésülködtem. A tükörben méregettem magam.
-Kész vagy?-hallottam meg kopogását.
-Igen.-nyitottam neki ajtót.
Méregetni kezdett. Újra és újra végig mért.
-Menjünk.-mosolygott rám.
-Mi ez a kedvesség?-kérdeztem tőle miközben kifelé tartottunk.
-Mondtam, hogy megakarlak ismerni.
-Oké, de..-kezdtem.
-Kedvellek. Oké?-vigyorgott.-Megnyerő a személyiséged.
-Ki gondolta volna?-tártam szét a karjaimat.
-Azért ne nagyon bízd el magad.-nyitotta ki vigyorogva az ajtót.
Az egyik autó már ott parkolt.
-Késő.-vigyorodtam el.
Csak mosolyogva megrázta a fejét. Megvárta még beszállok és bezárta. Átkocogott az ő oldalára.
-Az autódat megjavíttattam.-mondta már útközben.
-Jacknek adtam ki ezt a feladatot.-ráncoltam a homlokom.
-Tudom, de átvettem tőle.-tette kezét a combomra.
Meleg tenyere miatt a testemet hőség árasztotta el. Lesöpörtem kezét.
-Akkor jól van.-válaszoltam.-Ne várd, hogy megköszönjem.
-Nem várom.-mosolyodott el.
-Hogy kerültem a szobámba?-váltottam témát.
-Miután elaludtál bevittelek.-rántott vállat egyszerűen.
-Értem.-bólintottam.
-Valamivel kíváncsivá tettél az este.-sandított rám egy mosoly kíséretében.
-Mivel?-ráncoltam a homlokom.
-Azzal, hogy három barátod volt.
-Nem értem.-kacagtam fel kínomban.
-Életed során elnyerte a szíved három férfi.-mondta.-Hogy sikerült nekik?
-Végülis már én sem tudom.-gondolkoztam el.-Ostoba voltam.-mondtam egyszerűen.
-Meddig tartott a leghosszabb kapcsolatod?
-Talán félév.
-Nem tudod?-nevetett fel.
-Nem.-nevettem el magam.
-Na és melyikkel volt jobb?-állította le az autót.
-Melyikkel volt jobb lenni?-kérdeztem vissza.
-Jaj, Luna.-nevetett.-Fogalmazhatunk ígyis, de amúgy értem.-kezdett utalgatni.
Kellett néhány perc számomra, hogy leessen mire is gondol.
-Úristen.-csaptam mellkason.-Nem tartozik rád a szexuális életed.
Csak hangosan felnevetett.
-Amúgy is miért érdekel?-mondtam.
-Mondom kíváncsivá tettél.-mosolygott rám.-Ebbe nincs semmi.
-Nem voltam senkivel. Oké?
Arcán a döbbenet minden jele látszott. Elnevette magát, de amikor látta, hogy komolyságom nem változik abba is hagyta.
-Ez most komoly?-kérdezte.-Te senkivel se feküdtél le?.
-Nem, és hagyjuk már ezt a témát.-mondtam feszülten.
Kiszálltam az autóból és belefelé kezdtem el igyekezni.
-Ne haragudj, kérlek.-ért utol.-Nem akartalak megsérteni.-karolt át.
Néhány perccel ezelőtt haragudtam rá, de abban a pillanatban, hogy átkarolt a dühöm messze szállt. Nem szerettem erről a témáról beszélgetni. Mindig kerültem és odafigyeltem, hogy véletlen se csöppenjek egy ilyen beszélgetésbe.
-Nem akarok erről beszélni.-mondtam ki hosszú idő után.
-Nem hozom fel többé.-nézett szemeimbe.-Becsület szavamra.-tette szívére a kezét.
Udvarian kinyitotta az ajtót és előre engedett. Majd odament szólni, hogy megérkeztünk. Az asztalunkhoz vezettek és kényelmesen helyet is foglaltunk ott.
Nem sokára fel is tálalták nekünk a vacsorát. Mindeközben beszédbe elegyedtünk és teljesen megfelejtkeztem arról, hogy mit is kérdezett tőlem az autóban.
Kellemes volt a társasága. Szokatlanul sokat nevettem és élveztem a vele töltött időt.