"...- Azt hittem te más vagy, mint a többi. - mondtam csalódottan, miközben pulcsim alját gyűrögettem.
- Sajnálom, hogy így kellett történnie..- simított végig piros orcámon hosszú csontos ujjaival.
- Én sajnálom hogy megbíztam benned..- néztem fe...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
#𝘁𝗲𝘁𝗲: gucci or jungoo? mm... jungoo wearning gucci (\^•^/)
A velem szemben lévő koszos falat tanulmányoztam, miközben az igazgatói iroda előtt ültem karba tett kezekkel, mellettem pedig Yejun. Nem bírtam ránézni a fiúra, aki egyben az osztálytársam is, hiszen akkor nem csak az orrát törtem volna el, – nem mellesleg jogosan – hanem még a kulcs csontját is. Természetesen belém kellett kötnie, és feszegetni azt a bizonyos határt, amin túl is ment, én pedig kikelve magamból húztam be neki egyet. Alig pár perce érhettem be a suliba, mikor Yejun meglátta, a bal szemem alatti lilás foltot, és rögtön be is szólt valamit, aminek köze volt az apámhoz. Jiminnel még külön meg is beszéltem, hogy suli után találkozom vele, mivel ő egy másik suliba jár, nem messze a mienktől, de száz százalék, hogy a délutánomat a büntető szobában fogom tölteni. Hacsak, anyu be nem jön értem, amire nagyobb esélyt látok.
– Kim Taehyung és Lee Yejun! Fáradjanak az igazgatói irodába!– nevem hallatára azonnal feltápászkodtam a székből, és azt a barmot nem meg várva léptem be, a félig sötét szobába. Az igazgató nő, egy szúrós pillantást vetve ránk várta meg, míg mindketten helyet foglalunk, végül pedig egy sokat mondó pillantással jelezte, hogy valamelyikünk kezdje el mesélni, mégis mi a jó büdös franc történt.
––––––
– Szóval egy intővel megúsztad? – kérdezte Jimin, miközben a suliból sétáltunk hazafelé, az egyik kis utcán. Szokás szerint mellék utcákon mentünk, minél nagyobb kerülőt téve, nehogy véletlenül előbb érjek haza.
– Igen, de cserébe egész héten nekem kell takarítanom a tornatermet, a kosarasok után. – forgattam meg a szemem, Jimin azonban lányos hangon visított egyet.
– Akkor találkozhatsz Jungkookkal! – vigyorogta, a név hallatára pedig mérgesen ráemeltem tekintetem, és meg is álltam. Nem hittem el, hogy megint ennél a témánál tartottunk.
–Jimin, ezt már megbeszéltük. Soha, semmi nem lesz köztünk. – kezdtem bele, a hosszúnak nem nevezhető monológomba. – Kilencedikben még csak-csak láttam rá esélyt, de most, így tizenkettedik végére már lényegtelen. És amúgy is heteró. – zártam le a témát, miközben arcom kezdte felvenni a szokásos vöröses árnyalatot. Mindig ez van, akárhányszor csak szóba jön, a világ legszexibb pasija.
– Ó, igen? Akkor most miért vagy olyan vörös, mint egy rák? – vonta fel a szemöldökét. – Meg, honnan veszed száz százalékig, hogy heteró?
– Aigo, Jimin! A fél gimi végig ment már rajta! Bennem is, csak egy megfektethető prédát látna. – fájt ugyan kimondani, de ami igaz, az igaz. Jungkookról valóban az a hír terjengett, hogy mindennap mással bújik az ágyba, de csakis szigorúan egyszer, hisz ez neki nem jelent többet sima szexnél.
– Amíg meg sem próbálod, nem tudhatod.
– Nem akarom magam megdugatni vele. – fintorodtam el. – Inkább akkor meghalok ötven csincsillával.
– Hihetetlen vagy. – rázta meg a fejét Jimin, majd néma csendben sétáltunk tovább.
Mikor a házunk elé értünk, elköszöntem Jimintől, majd megpróbáltam észrevétlenül besurranni a házba úgy, hogy egyik szülőm se vegyen észre. Nem hiányzott, hogy apámtól kapjak egy atyai öklöst a másik szemem alá, amiért később értem haza az átlagosnál. Így hát, mikor lerúgtam magamról a cipőm, villám sebességgel indultam a szobámba, amit aztán kulcsra is zártam.
