Szűz kereső | vkook |

6.

•
#뷔국 : 𝖺𝗇𝖽 𝗂'𝗅𝗅 𝗁𝗈𝗅𝖽 𝖺 𝗉𝗂𝖾𝖼𝖾 𝗈𝖿 𝗒𝗈𝗎𝗋𝗌❜ !
•

JUNGKOOK

Mindig is erős és kitartó jellemű embernek nevezhető voltam. Szerettem a kihívásokat, az elém állított akadályokat és az olyan dolgokat, amikért keményen meg kellett küzdeni. Már a gimnázium első napjától fogva kaptam folyamatosan az élet minden területén a pofonokat, melyek többségében a padlóra küldtek. Azzal, hogy gólyaként jelentkeztem a kosárlabda csapatba egyet jelentett azzal, hogy prédaként sétáltam be egy oroszlánoktól hemzsegő ketrecbe. Tudtam, hogy nincs visszaút, nekem bizonyítanom kell. A válogatón a lehető legjobb formámat próbáltam hozni. Noha belül rettentően féltem és legszívesebben ki sem mentem volna a fiú öltözőből, tudtam ha nem teszem meg az első lépést, akkor a későbbiekben is lemondok az álmaimról, nem harcolok értük. Azt pedig egyáltalán nem szerettem volna.

Már pedig nekem ez volt az álmom. Történelmet írni, mint a gimnázium egyik legjobb kosár játékosa. Edzettem éjjel-nappal, amikor csak az időm engedte. A felsőbb évfolyamba járó kosarasaktól kaptam kritikát jót és rosszat, dícséretet, szidást. Amikor látták, hogy van bennem tehetség és persze kitartás, ott nyílt meg előttem a lehetőségek tárháza. Onnantól kezdve a kosaras karrierem a gimnázium alatt a hírnevemmel együtt szárnyalt szépen felfelé. Rengeteg barátom lett, szinte az összes buliba meg voltam hívva. A lányok nyált csorgatva ámultak utánam, a fiúk többsége pedig mindig arról kérdezett: mitől vagyok én ennyire jó?

Egyszóval éltem az életem, rendes kamasz módjára. A szüleim ha akartak se tudtak volna megállítani, ám nem akartak. Büszkék voltak rám, hogy a legjobb sportoló voltam és amiért annyi kitüntetést vagy díjat zsebeltem be magamnak. Ám egy valami mindig is hiányzott az életemből amit ugyan először hülyeségnek tartottam, de aztán be kellett vallanom magamnak: nagyon is szükségem volt rá. A szerelem.

Noha voltak futó kapcsolataim, azok két hétnél nem tartottak tovább. Fűvel fával kavartam, legyen az fiú vagy lány, a szexualitásomat tekintve. Tudta az egész gimi, hogy én Jeon Jungkook biszexuális vagyok. Nem tartottam ezt bajnak, hiszen ez a mai modern világban teljesen elfogadottnak számít. Miután elvesztettem a szüzességem, mintha egy fekete lyuk szippantott volna magába. Egyszerűen nem tudtam nem arra a fenomenális érzésre gondolni, amit a partnereimmel együtt töltött éjszakák alatt éreztem, mielőtt átléptem volna az orgazmus küszöbén. Igényeltem, éppen ezért volt oly' sok futó kapcsolatom vagy egy éjszakás kalandom.

Csak hogy aztán jött Ő. A srác az évfolyamból, aki először képes volt elérni, hogy olyan érzéseket tápláljak valaki iránt, mint azelőtt még soha. Ő volt az, Kim Taehyung. Először tizenkettedik év elején néztem meg magamnak úgy igazából, amikor volt az évnyitó. Szembetűnő volt, hogy az arca mennyit férfiasodott, testével együtt. Vonásai élesebbek és markánsabbak lettek.

Ahogyan az osztályával vonult a számukra kijelölt helyre, nem tudtam nem őt nézni. Úgy sétált, olyan lazán mégis magabiztosan, akárcsak egy Gucci modell. Minden porcikája tökéletes volt. Először az első pár napban próbáltam elnyomni magamban ezt az érzést, ám amikor az egyik kosár edzés után megláttam őt a tornateremben amint utánunk takarít, újból felerősödött ez az érzés. Erre pedig rátett egy lapáttal az előző hétvégi buli. Ugyan valóban nem mentem volna, mert családi program volt de szerencsére a vártnál hamarabb vége lett, aminek rettentően örültem. Az örömömre pedig rátett egy lapáttal az, hogy Hoseok írta, hogy TaeTae is ott lesz a buliban így számomra egyértelművé vált; ott kell lennem!

– Jungkook. – szólított meg egyik csapattársam Hyunjin, mire feleszmélve megráztam a fejem és bocsánatkérően ránéztem. Nem csoda, hogy elbambultam hiszen folyamatosan az agytekervényeim Taehyung körül forogtak.

– Bocsi haver elbambultam. Mit is mondtál?

– Csak azt, hogy lenne egy fogadás. – kezdett bele vigyorogva, mire a többiek is körénk gyűltek kíváncsian, szerencsére az egyetlen riválisomat kivéve, aki nem volt ott az aznapi edzésen. – Szóval annyi a lényeg, hogy egy megadott időkorláton belül kéne az általunk kiválasztott embernek a szüzességét elvenni. Ha ez megvan, akkor évvégén elismerünk tiszteletbeli legjobb játékosnak és megkapod az arany minősítésű "Golden Player" címet, amit csak egy ember kaphat meg a csapatból.

– És ki lenne az az ember? – kérdeztem homlokráncolva. Nem volt kérdés, hogy belemegyek-e a fogadásba, ugyanis csapaton belül volt egy nagyon erős riválisom, aki nagyon szorosan a nyomomban volt sikereket és hírnevet illetően. Min Yoongi.

– Kim Taehyung. – mondta Hyunjin, egy visszafojtott mosollyal az arcán. A név hallatára izmaim megfeszültek, szemeim kikerekedtek és úrrá lett rajtam a pánik. Kilencedik óta arra a "Golden Player" nevű arany minősítésű címre vágytam és keményen tettem is érte. Ám ez, hogy Taehyung volt az áldozat, akinek segítségével kaphattam meg ezt az elismerést, megrémisztett. Döntenem kellett. Négy évnyi kőkemény munkát és kitartást dobjak a kukába egy fiú miatt aki ugyan tetszik, de még nem sikerült kiismernem őt? Percekig csak magam elé meredve bámultam, a válaszon agyalva. Ám amikor azonban döntésre jutottam, egy nagy sóhaj kíséretében adtam meg a megfelelő választ, hiába szólalt meg a vészharang a fejemben, hogy nem ez a helyes döntés.

– Állom a fogadást.