Szűz kereső | vkook |

2.

•
𝗄𝗂𝗍𝗍𝗂𝖾𝗌, 𝖼𝗈𝗍𝗍𝗈𝗇 𝖼𝖺𝗇𝖽𝗒 𝖺𝗇𝖽 𝗍𝖺𝖾𝗄𝗈𝗈𝗄 ☆★
•

Másnap reggel a telefonom hangos csörgésére keltem, így kelletlenül nyitottam ki a szemem, hogy aztán oldalam bal részére fordulva nyúljak a telefonomért és nézzem meg, ki a franc lehet ilyenkor? Nem lepődtem meg, mikor Jimin neve szerepelt a kijelzőn, így jobbra húzva a kis zöld ikont szóltam bele a készülékbe.

– Mondjad Jimin. – kezdtem bele, ám Jimin egy lányokat megszégyenítő sikítással örült a vonal túlsó felén. Grimaszolva és halkan szitkozódva emeltem el fülemtől a készüléket és legjobb barátomat legszívesebben leütöttem volna.

– Jungkookékkal megyünk osztálykirándulásra. – vinnyogta a vonal túlsó végén, mire kikerekedtek a szemeim.

– Hogy mi?! – kérdeztem elvékonyodott hangon, akárcsak egy lány. Márcsak a fiú neve hallatára is szívem erősen kezdett el kalapálni mellkasomban, a szám pedig cserepesre száradt.

– Egy hetes osztálykirándulásra megyünk, ráadásul kempingezni. – folytatta tovább izgatottan, míg nekem akarva akaratlanul is, de perverz gondolatok jutottak eszembe, hogy Jungkookkal mi mindent tudnánk csinálni egy sátorban. Kelletlenül lerúgtam magamról a takarót és papucsomba belebújtatva hatalmas lábaimat kezdtem el csoszogni a konyha irányába. Hálistennek apám már korán elment dolgozni, mert mint vezérigazgató korán bent kell lennie a cégnél, és általában kora estére szokott hazaérni. Sokszor kívánom azt, hogy bár apaként is ilyen jó lenne, mint főnökként.

– Ezt a tanárnő komolyan gondolta? – nyafogtam, hiszen valóban nem akartam elhinni, hogy az utolsó évünkben az utolsó kirándulásra ezt tudta kitalálni az osztályfőnökünk. – Majdhogynem mindenki dugni fog, én meg nem akarom azt hallgatni.

– Persze ha téged tömne Jungkook, annak örülnél. – jegyzete meg Jimin csipkelődve mire szemet forgattam, és a gondolatra égni kezdett az arcom. Míg a kedvenc bögrémet helyeztem a kávé gép alá és bekapcsoltam, kényelmesen neki dőltem a pultnak.

– De nem fog. Biztos a többi kosaras haverjával lesznek. – forgattam meg a szemeimet, számat elhúzva a gondolatra. – Ráadásul az osztálykirándulás még jóval odébb van.

– Jó-jó, igaz. De azért ne legyél te ebben olyan biztos. Lehet végig a közeledben lesz, vagy esetleg rádmozdul.

– Park Jimin! – csattantam fel kissé hisztisen. – Inkább a saját szerelmi életed intézd, ne másét! – morogtam, akárcsak egy barnamedve. Tudtam, hogy Jimin csak jót akart nekem de akkor is, néha kezdett túlzásba esni.

– Ha összejönne az a fránya randi Yoongival, akkor lenne mivel foglalkoznom. – sóhajtotta gondterhelten. – Na de most megyek. A suliban találkozunk. Szia Tae! – köszönt el tőlem Jimin, majd bontotta a vonalat. Odafordultam a kávéfőző géphez, ahol már ott gőzölgött az életet adó barnás folyadék, a tetején némi fahéjjal. Megfogtam a teli bögrét és az emelet fele igyekeztem, nehogy megint sikeresen elkéssek. Nagyjából tíz perc sétányira laktam a gimitől, így volt időm bőven készülődni. A szemem alatt díszelgő lilás foltot némi alapozóval fedtem le, alaposan eltüntetve a kiváncsi szemek elől. A hajam úgy állt, mint egy madárfészek így párszor beletúrtam hatalmas lapát kezemmel, gondosan eligazgatva a göndör barna fürtjeimet. A szekrényemből elővettem egy kockás bő inget és egy laza tréning nadrágot, illetve egy ahhoz passzoló lapos cipőt. Kedvenc illatú Channel parfümömből is fújtam magamra egy keveset, melynek egyszerűen imádtam az illatát. Apámmal ellentétben anyukám igyekezett mindig a kedvenc és egyetlen vezérigazgató örökös fia kedvében járni. Valahányszor apa kezet emelt rám a vitáink során, ő volt aki beszélt az öregem fejével és csillapította a kedélyeket, amiért rettentően hálás voltam neki. Elégedetten végig mértem magam a tükörben, majd egy halvány mosolyt eresztettem el. Az addigra már üres bögrét lefelé menet a konyhába vittem és beleraktam a mosogatóba. Végül nagynehezen, de miután mindennel készen voltam, elindultam kényelmes tempóban az iskolának nevezett börtönbe.