Szűz kereső | vkook |

18.

JUNGKOOK

– Minek hozod azt az üveg jägert magaddal? – kérdezte Taehyung homlokráncolva, amikor már az autóban ültünk. Miután Hoseok is elkészült, indultunk is a garázsba beparkolt fekete Tesla felé és be is ültünk, csak akkor jutott eszébe, hogy a házban hagyott valamit.

– Kell az alapozás a buli előtt.– húzta egy sejtelmes mosolyra száját, sunyin a visszapillantó tükörbe nézve. Taehyung és én a hátsó ülésen foglaltunk helyet, hiszen Hobi mondta, hogy útközben még az egyik haverját is felfogjuk szedni. – Látszik rajtatok, hogy nagyon feszültek vagytok.

– Akkor add oda a jägert. – jelentette ki Taehyung, előrébb hajolva az ülésben, kezét Hoseok felé nyújtva. Mindketten megszeppenve néztük őt, amint lecsavarja a kupakot az üvegről és egy apró kis nyalintás után egy hatalmasat kortyol az alkoholos italból.

– Aztakurva. – suttogtam magam elé, hatalmasra tágult szemekkel. Egyrészt azért lepődtem meg ennyire, hiszen nem néztem volna ki Taehyungból, hogy ilyen könnyedén fog elsőként inni. A másik ok pedig, hogy szemeim elé tárult formás és feszes feneke, amikor előrehajolt legjobb barátomhoz. Nyelnem kellett a gondolatára is annak, hogy milyen isteni érzés lehet meg fogdosni azokat a félgömböket.

– ChangMin már vár minket, szóval kössétek be magatokat, mert indulunk. – szólt ránk Hoseok, aki időközben már el is indította az autót és a garázsból tolattunk kifelé. Mellettem Tae már be volt kötve, lábai között pedig ott volt a jäger is. Gyorsan rendeztem vonásaimat és bekötve magam nyúltam én is az üvegért, jó nagyokat kortyolva a gyógynövényes italból, amit észrevehetően Taehyung vadul csillogó szemeivel követett nyomon.

•

– Amikor azt mondtad, hogy szilveszteri elő bulira megyünk nem gondoltam volna, hogy ez egy hajón lesz. – nyeltem egyet mondandóm végén, amikor a kikötőben sétáltunk a bulihajó irányába, amin már jól láthatóan izzottak a fények és ment a hangos zene. Bal kezemmel szorosan tartottam magam mellett Taehyungot, hiszen óriási tömeg volt és nem akartam, hogy elszakadjunk egymástól.

– Télen mégjobb egy ilyen hajón bulizni. Az alkohol meg fűt, szóval nem is érzed a hideget. – fordult hátra hozzánk ChangMin, egy mosoly kíséretében. A többieket keresetük ám hiába, hiszen sehol sem találtuk őket. Még egy bő két percig álltunk a hajó előtt, ám utána Hoseok megelégelte a várakozást és a jegyeinket odaadva ment fel puffogva a hajóra, amit mi is követtünk.

– Nem értem, miért nem lehet időben a megbeszélt helyre jönni. – morogta homlokráncolva Hobi, miközben helyet foglalt a bárpult előtti egyik kis széken. – Direkt írtam Yoonginak, hogy időben induljanak el, de baszott visszaírni.

– Tudod Yoongi milyen. – rántottam meg a vállam hanyagul, bal kezemet továbbra is TaeTae derekán pihentetve. – Főleg most, hogy együtt vannak Jiminnel tiszta hülye.

– Aish, inkább igyunk. – legyintett egyet, majd megfordulva az ital kínálatot kezdte el nézni.

– Üdvözlök minden kedves vendéget, aki a mai estén a Santa De Rosalina nevű hajón élvezi 2020 utolsó hátralevő napjait. Felhívnám a figyelmet a kiemelkedően jó ital kínálatra, a hajó bárpultjában, a házi koktéljuk valami mennyei. – egyszercsak arra lettünk figyelmesek, hogy a DJ pult mögött álló tetovált csávó elkezdi a szokásos üdvözlő szöveget mondani, mellyel a hajón tartózkodókat köszöntötte, majd nemsokkal utána már be is rakott egy pörgősebb zenét.

– Menjünk táncolni! – lelkesült felt ChangMin, vigyorogva a táncparkett fele mutogatva. Egyből Taehyungra néztem várakozás teljesen, aki ki szakítva magát ölelő kezemből elindult ChangMinnal táncolni. Bambán néztem utánuk, miközben egyből elkapott a féltékenység, hiszen Tae nem velem akart táncolni, hanem ChangMinnal. Egy sóhajt eleresztve léptem oda a bárpulthoz és kértem magamnak egy pohár  madagaszkári gin-t, hogy még lazább legyek, és ne kapjak fél percenként féltékenységi rohamot.

– Vigyázz a gin-nel, mert hirtelen vág ám fejbe. – javasolta Hoseok, amint meglátta hogy kézhez is kaptam a sárgás színű löttyöt.

– Engem már az sem érdekel, csak elakarom engedni magam kicsit. – sóhajtottam, miközben szememmel folyamatosan ChangMin-t és Taehyungot figyeltem, amint önfeledten táncolnak és röhögnek. Próbáltam elengedni azt a gondolatomat, miszerint Taenak nincsen semmi komolyabb baja, ám akkor saját magamat csaptam volna be. Hiszen olyan sebezhetően dőlt a karjaim közé, könnyáztatta arccal. Most pedig az egyik haverommal, kissé ittas állapotban rázta magát egy bulihajó táncparkett kellős közepén.

Minden gyanúm az apjára terelődött. Meg volt rá az okom, hiszen amikor ott voltunk náluk vacsorázni, Taehyung apja végig apróbb pillantásokat vetett fiára és rám, eléggé ijesztően méregetve. Ez persze nem azt jelentette, hogy nem bízott meg bennem, sokkal inkább azt, hogy Taet akarta mindenáron szem előtt tartani.

– Veszekedtetek Taehyunggal? – fogta meg finoman a vállamat Hobi, melytől hirtelen összerezzentem. Olyannyira belemerültem a saját gondolataimba, hogy még a zenét is sokkal tompábban hallottam.

– Nem egészen. – ráztam meg a fejem nemlegesen. – Sokkal inkább úgy érzem, hogy van valami amit nem akar elmondani, holott megbízhatna bennem.

– Nézd, neked is vannak olyan dolgaid, amiket nem szívesen vagy nem azonnal tudsz elmondani másnak.– mondta, majd egy nagyot kortyolt a bárpulton lévő whisky-jéből.

– Tudom Hoseok, csak...

– Császtok szopós majmok! – jelent meg előttünk hirtelen Yoongi, maga mellett kábé a fele kosárcsapattal, miközben az amúgy is hangos zenét akarta túl kiabálni.

– Éppen beszélgetünk te fasz. – cseszte le rögtön Hoseok haverunkat, ám utána rögtön felállt és lepacsizott vele. – Miért baszol válaszolni, ha írok neked?

– Eltaláltad, épp Jiminnel voltam és hát... – húzta el a száját Yoongi egy kanos mosoly kíséretében. – éppen ágytornáztunk, intim keretek között.

– Erre nem voltunk kíváncsiak. – forgatta meg a szemeit Hyunjin, majd odalépett hozzám egy vigyor kíséretében. – Mi a helyzet a vöröskével? – kérdezte, fejével Taehyungék irányába biccentve. Torok köszörülve ürítettem ki poharam tartalmát, hiszen abszolút nem voltam készen erre a kérdésre.

– Minden rendben. – adtam a rövid és tömör választ, miközben kezdtem egyre szarabbul érezni magam.

– Áll még a fogadás? – hajolt közelebb DongMin direkt úgy kérdezve, hogy mások rajtunk kívül ne hallják. Tekintetem két barátom között cikázott, miközben fejemben legalább ezerszer elhangzott a kérdés: áll még a fogadás?

– Ezt a suliban beszéljük meg inkább. – adtam végül a választ, próbálva kibújni a számomra nagyon is kellemetlen beszélgetés alól.

– Azt ne mondd, hogy beleszerettél. – képedt el Hyunjin, vigyorogva szája elé rakva kezeit. Megforgattam a szemeim, és karba tett kezekkel bólintottam egyet, beismerve az igazat.

– Ennyit arról, hogy Jeon Jeongguknak soha sem lesz kapcsolata. – röhögte el magát DongMin, minek okául kedvem lett volna a vízbe hajítani.