Szűz kereső | vkook |

17.

JUNGKOOK

Bármennyire is leszerettem volna támadni Taehyungot a kérdéseimmel, nem tettem. Össze volt törve, és teljesen maga alatt volt. A hó megállás nélkül szakadt tovább, ezzel akadályozva a közlekedést és balesetek halmazát okozva a város számos pontján, éppen ezért próbáltam minél jobban az útra fókuszálni. A gyomrom egy borsó méretével volt egyenlő, és idegességemben már-már sírni tudtam volna.

Őszintén? Rohadtul nem erre számítottam, amikor elindultam Taehyunghoz. Azthittem, majd úgy kell a szobaajtaját rátörni, hogy beszélhessek vele, ehelyett ő kérlelt a nyakamba kapaszkodva, hogy vigyem el őt a saját otthonából. A számításaim közé egyből Taehyung szülei kerültek, mint első számú gyanúsítottak, akik bánthatták ezt az ártatlan angyalt.

Az agytekervényeim folyamatosan dolgoztak és már útközben eldöntöttem, hogy nem hozzánk, hanem az én saját lakásomba fogunk menni. Kábé fél éve kaphattam azt a kis száznyolcvan négyzetméteres lakást, mely Gangnamban található, egy luxus apartman hetedik emeletén. Anyuék vásárolták meg nekem azzal az indokkal, hogy már lassan felnőtt vagyok és kirepülök a családi fészekből, így legyen olyan hely, ahol tudok önállósodni. Kezdetben feleslegesnek tartottam és kissé korainak, ám akkor hálát adtam anyuéknak, hiszen így teljesen négyszemközt tudok lenni Taeval.

– Nem vagy éhes TaeTae? – kérdeztem a fiút, aki ugyanolyan csendben ült mellettem, üveges tekintettel a téli takaróval fedett várost pásztázva. Kérdésemre rám emelte a fejét, erőtlenül pásztázva. A korábbi csillogás és boldogság azokból a meleg barna szempárokból kifakult, helyét pedig az üveges csillogás vette át. A szívem hasadt meg, ahogyan Taehyung megrázta a fejét nemlegesen, majd újból a havas tájnak szentelte figyelmét. – Édesem, enned kell valamit.

– Nem vagyok éhes. – nyöszörögte kelletlenül, a sírás szélén állva. Jobban összehúzta magát az anyós ülésben, és fejét neki döntötte az ablaküvegnek.

– Mit szólnál hozzá, ha nálunk megnéznénk egy filmet? – tudtam, hogy nem térhetek egyből a lényegre, hiszen Tae totálisan zaklatott volt és ideges. Nem akartam egy bunkó fasz lenni, és egyből interjú kérdésekkel bombázni szerencsétlent, az átélt tragikuma után. Terveim közt szerepelt a filmezés mellett egy relaxációs habfürdő és egy nagy bögre forró kakaó is, mellyel remélhetőleg Taehyung kicsit el fog lazulni, és tud majd pihenni is.

– Nézhetjük a Titanicot? – fordult felém újból, ám most szemei a kíváncsiságtól csillogtak. Eleresztettem egy halvány mosolyt és jobb kezemet bal combjára helyeztem, lágyan simogatva a textil ruhába bújtatott bőrfelületet.

– Persze, hogy nézhetjük. Azt csinálunk, amit te szeretnél. – bólintottam, egy apró mosolyt eleresztve.

Ezek után csendben telt az út, a köztünk húzódó csendet csak a rádió halk zaja törte meg. Nem tellett bele sok időbe és már a lakásom elé is értünk, ám legnagyobb balszerencsémre nem voltunk egyedül. Szemeim hatalmasra gúvadtak, amikor a háztömb előtt Hoseok autóját pillantottam meg. Általában örültem barátom látogatásának, ám akkor abban a pillanatban legszívesebben elküldtem volna. Leparkoltam a szokásos helyemen, és a lakáskulcsomat előhászva szálltam ki az autóból, Taehyunggal együtt.

– Szia Kookie! – szállt ki a fekete terepjárójából egy ezer wattos mosoly kíséretében Hobi, és egy gyors és szoros ölelésben részesített. Viszonoztam gesztusát, majd a mellettem csendben álldogáló Taehyung kezét megfogva meredtem rá.

– Szia haver. Hát te? – vontam össze a szemöldököm kíváncsian.

– Mi az, hogy hát én? – kérdezett vissza, ő is hasonlóan értetlen arckifejezéssel. – Csak nem elfelejtetted, hogy ma megyünk Jesungékkal az elő szilveszteri buliba?

– Bazdmeg. – csaptam homlokon magam félkézzel. – Teljesen kiment a fejemből.

– Hát te, Taehyung? Csaknem velünk jössz? – kérdezte Hoseok Taehyungiera nézve kíváncsian.

– Nem hiszem, hogy most ő..– kezdtem volna bele, ha az eddig csendben minket figyelő Taehyung nem szakít félbe.

– Szívesen megyek én is! – jelentette ki határozottan. Hatalmasra tágult szemekkel néztem a fiúra, aki magára erőltetett egy határozott mosolyt, az előbbi törékeny és könnyfátyolos arcát szertefoszlatva.

— De Taehyung, nem úgy volt, hogy mi ketten..

– Most vagyunk fiatalok Kookie. – szorított rá egy aprót a kezemre. Szívem hatalmasat dobbant, miközben elfogott a heves aggodalom. – Menjünk, és bulizzunk egy jót.

– Király! – boxolt bele Hoseok örömtelien a levegőbe. – Akkor menjünk át előtte hozzánk. Taehyungot kicsit formába kell hozni. – mérte végig Hobi az imént említett személyt, aki zavartan megköszörülte a torkát. Nem volt más választásom, hiába romantikáztam volna kettesben Taehyunggal, Hoseokot sem hagyhattam cserben.

*

– Oké, akkor kezdjük is a hajaddal. Mit szólnál hozzá, ha piros lenne? – lelkesült fel Hobi, amikor már náluk voltunk a fürdőszobában. Egyik kezében egy szőke hajfestékes dobozt tartott, míg a másikban pirosat. Nyelnem kellett a gondolatra, miszerint Taehyungot piros hajjal láthatom, hiszen elképesztően szexin állna neki, az tuti.

– Hm.. jó ötlet. – bólogatott az én bébim, eleresztve egy téglalap alakú mosolyt.

– Akkor viszont míg mi fodrászkodunk, Kookie állíts össze valami outfitet Taenak. – adta ki az utasítást nekem Hoseok, amit eléggé bamba fejjel fogtam fel. Annyira lekötött az a gondolat, miszerint mi lelte Taehyungot a hirtelen vett hangulat változtatása végett, hogy abszolút ott sem voltam fejben. Márcsak arra eszméltem fel, hogy Hoseok tol ki páros kézzel a fürdőszoba ajtón, és csókja be orrom előtt az ajtót.

– Fasza..– morogtam orrom alatt és az emeleti gardrób szoba felé vettem az irányt. Mivel Hoseok őrülten divat márka fan volt, így nem egy márkás ruhadarabja, cipője és egyéb kiegészítője volt a nagyjából húsz négyzetméteres gardrób szobájában.

Ajakimat beharapva nézelődtem a ruhadarabok között, mígnem kiszúrtam egy magasszárú fekete bakancsot. Ahhoz válogattam össze egy fekete bőrnadrágot és egy Gucci feliratos felsőt, aminek volt egy alsó fekete, illetve egy felső része ami olyasmi anyagból volt, mint a neccharisnya. Ezt az outfitet kiegészítettem még egy Rolex órával, és egy pár számmal nagyobb bőrdzsekivel is. Ezeket felakasztottam egyesével egy fogasra és hamár ott voltam, élve a lehetőséggel én is rendbe szedtem magam, mert ami rajtam volt szerelés az nem éppen buliba való volt. A választásom egy fekete térdnél szaggatott farmerra és egy fehér ingre esett, aminek a felső két gombját direkt nem gondoltam be. Alaposan végig mértem magam a tükörbe, majd leszambáztam vissza a fürdőszobába. Bekopogtam ám ahelyett, hogy beengedtek volna, Hobi kinyúlt és elvette a kezemben tartott ruhákat. Talán ha tíz percet vártam rájuk, ugyanis nyílt is az ajtó, én pedig majdnem elájultam, amint megláttam Taehyungot.

– Na, hogy nézek ki? – kérdezte zavartan TaeTae, piros tincsei közé túrva. Sűrűn nyeldesve a nyálam mértem végig tetőtől talpig a fiút, akinek látványától majdnem instant orgazmusom lett.

– Kurva jól. – nyögtem ki nagynehezen, továbbra is testét bámulva. Szemeim akaratlanul is megakadtak bőrnadrágba bújtatott lábain illetve ágyékán. Fejben lepacsiztam magammal, hiszen rohadt jó választás volt neki ez a bőr szerkó.

– Várjatok meg itt, én is rendbe szedem magam és utána indulhatunk is. – csapta össze a tenyereit izgatottan Hoseok, majd felviharzott az emeletre, engem kettesben hagyva a piros hajú dögös félistenemmel.

•••
Sziasztok! 💜
Végre meghoztam a következő részt, majd egy hónapos kimaradás után, amiért bűntudatom van rendesen, de sajnos a nyári gyakorlat keresztül húzott a számításaimon. 😅
Lényeg a lényeg, itt van a következő rész. Remélem tetszett!!

Találkozunk a következő részben. 💜
~Blondebaby