Szűz kereső | vkook |

13.

JUNGKOOK

– Komolyan képes voltál a kanapéról lelökni szegény Taehyungot? – kérdezte Hoseok felvont szemöldökkel, miközben a gimitől nem messze lévő cukrászdában ültünk. Valakinek muszáj voltam elmesélni életem leggázabb élményét, így megbeszéltem Hoseokkal hogy jöjjünk el suli után ide.

– Igen, de ez még semmi. – vakartam meg a tarkóm, miközben a kólámba tett jégkockákat piszkáltam a szívószálammal. – Anyuék végül azért jöttek haza, mert az unokaöcsém el szeretett volna jönni hozzánk, anyuék pedig kapva az alkalmon elmentek érte. Amikor rajta kaptak minket a nappaliban, Daejun nem sokkal utána jelent meg. Anya egyből eltakarta a szemét, míg apa jelzett, hogy gyorsan öltözzünk fel.

– Hát ez tényleg irtó gáz. – bólogatott Hoseok, és tisztán látszott rajta, hogy legszívesebben kiröhögné a saját nyomorom. Ha a helyében lennék, én is ezt csinálnám. – De legalább a szüleid elfogadják a tényt, miszerint olyan meleg vagy, mint egy kályha. – vigyorogta, válaszul pedig megforgattam a szemem. Normális esetben azonnal visszavágtam volna neki valami frappánsabb beszólást, ám nem tettem. Egésznap Taehyungon járt az eszem, hiszen nem jött aznap suliba se, és az üzeneteimre sem válaszolt.

Miután elköszöntem Hoseoktól és az autómhoz igyekeztem, erősen agyaltam azon, hogy elmegyek Taehyunghoz, hiszen aggódtam érte. Viszont annak érdekében, hogy ne menjek üres kézzel, visszamentem a cukrászdába és vettem neki francia krémest és hatlapost, amit terveim szerint jóízűen fog megenni. A becsomagoltatott sütiket az anyós ülésre raktam és miután bekötöttem magam, el is indultam. Útközben végig a kormányon doboltam ujjaimaml, ezzel megpróbálva levezetni a feszültséget. A délutáni csúcsforgalom ellenére is viszonylag hamar odaértem, aminek örültem. Miután bezártam az autót, a sütikkel a kezemben indultam meg a ház irányába. Egy reszketeg sóhajt eleresztve nyomtam meg a csengőt és vártam. Hiába, hiszen a harmadik alkalommal sem érkezett válasz. Idegességem egyre csak fokozódott, és már majdnem azon voltam, hogy berúgom az ajtót. Mégegyszer utoljára hosszabban nyomtam meg a csengőt, ekkor pedig végre kinyílt az ajtó.

– Szia Tae..– köszöntem a fiúnak, ám amint szemeim elé tárult, elakadtam. TaeTae szája fel volt repedve és szivárgott belőle a vér, míg a bal szeme alatt egy erősebb lilás fekete folt díszelgett. Nem szólt semmit, csak szomorkásan elmosolyodott és beljebb invitált a házba.

TAEHYUNG

– Te mocskos kis buzi! – rúgott belém egyet apa, az éles fájdalom miatt pedig fog összeszorítva fogtam a fájó pontra kezeimmel. – Felhívott Jungkook apja! Komolyan ekkora fasz éhes vagy, ráadásul még buzi is? Képes lettél volna az üzlettársam fiával lefeküdni?!

– S..sajnálom apa. – hajtottam le a fejem, miközben szememből folyamatosan kezdtek el hullani a könnycseppek. Fájt minden egyes szava, de az jobban fájt, hogy Jungkook apja beköpött minket. Apának azonban nem volt elég ennyi. Megmarkolta a hajam és fejemet hátra húzva öklével kezdte ütlegelni az arcom, majd áttért a szám környékére is. Dühös volt, nem is kicsit. Mivel anya bent volt a cégnél így nem tudhatta, mit is csinál apa velem.

– Szégyent hozol a saját apádra! – kiabálta vörös fejjel, majd erősen hátralökött, így tarkóm találkozott a padlóval. Nem volt már erőm, így csak nyöszörögve feküdtem a padlón, míg apa idegesen járkált fel-alá az irodában. – Jól jegyezd meg Taehyung, amit most mondok. Ha mégegyszer Jungkook közelében látlak, olyan büntetést kapsz, amelyben még soha nem volt részed! – mondandója végén még utoljára belém rúgott, majd kiviharzott a szobából és becsapta maga után az ajtót. A hangokból ítélve azonban hamar az autóba pattant és elhajtott.

Nem tudtam mást csinálni, mint összekuporodni a földön és sírni. Azt a kicsi örömöt is, melyet Jungkook okoz nekem, elveszik tőlem. Megalázva éreztem magam, összetörtnek és elakartam tűnni a föld színéről. Nem tudom meddig feküdhettem a padlón de időközben el is aludtam, és később a csengő hangjára riadtam fel. Sejtelmem sem volt, hogy ki lehet az. Úgy ahogyan voltam, levánszorogtam és ajtót nyitottam az illetőnek.

– Szia Tae..– Jungkook elakadt, amint szemei elé tárult kicsit sem szép látványom. Kezében valami becsomagolt ételt tartott és mivel apa nem volt itthon, így nyugodtabb szívvel engedhettem be a házba. Fáradt voltam és abszolút nem volt kedvem magyarázkodni sem. Arra azonban nem számítottam, hogy amikor becsukom a bejárati ajtót, hirtelen Jungkook karjai közt fogom találni magam. Jól meg szorongatott, majd lapát kezei közé vette arcomat és elkezdett apró csókokkal elhalmozni.

Istenem, hogy nekem mennyire hiányzott ez a törődés. Akarva vagy akaratlanul, de újból sírni kezdtem, miközben gyomromban azok a fránya pillangók is életre keltek. A ház a mi hangos puszijainktól volt hangos, ám egyáltalán nem zavart. Jungkooknak sikerült tartania bennem a lelket és azt, hogy ne adjam fel.

– Mi történt? – kérdezte aggódóan szemeimbe nézve, miközben sebes arcomat kezdte el cirógatni. Az sem zavarta, hogy a számon díszelgett egy jókora seb és az azt körülvevő száradt vér. Éreztem, hogy komolyan aggódik értem és érdekli, hogyan vagyok. Ez pedig nagyon is jól esett.

– Csak leestem a lépcsőn. – hazudtam, noha hazugságok terén mindig is pocsék voltam. Jungkook rosszallóan és gyanakodva méregetett, majd egy újabb csókot hintett ajkaimra. Annyira jól esett ez a gesztus tőle, hogy akaratlanul is elmosolyodtam és viszonoztam édes csókját.

– Jobban kéne vigyáznod magadra. – lehelte a számra, majd elválva tőlem felvette a földre lerakott kis csomagot. – Hoztam sütit, mert nem akartam üres kézzel jönni. – mondta zavartan mosolyogva, arca pedig felvett egy pirosabb árnyalatot. Olyan aranyos volt.

– Édes vagy, köszönöm. – mosolyogtam és miután nyomtam az arcára egy puszit, elmentem a konyhába két villáért. Amikor visszamentem, Jungkook már a folyosó helyett a nappaliban volt és a polcokra kitett fotókat nézegette. Megköszörültem a torkom, mire ő rám kapta a fejét és elmosolyodott. Hamar visszasietett és lehuppant a kanapéra ám arra nem számítottam, hogy egyenesen az ölébe fog húzni.

– Szerintem itt kényelmesebb. – jegyezte meg egy hatalmas vigyorog kíséretében, amit vöröslő fejjel viszonoztam is. Kibontotta a csomagolást és egy kis darabot leszelve a sütiből a szám fele nyújtotta. Furcsán néztem rá, amolyan "ez most komoly?" fejjel, ám végül elfogadtam a felém nyújtott falatot és bekapva jóízűen kezdtem el enni.

Erre volt szükségem egy ilyen pokoli nap után, noha közben fájt is a szívem, hogy holnaptól kerülnöm kell Jungkookot, bármennyire sem szeretném.