"...- Azt hittem te más vagy, mint a többi. - mondtam csalódottan, miközben pulcsim alját gyűrögettem.
- Sajnálom, hogy így kellett történnie..- simított végig piros orcámon hosszú csontos ujjaival.
- Én sajnálom hogy megbíztam benned..- néztem fe...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
• You always gain by giving love •
– Na, mehetünk? – kérdezte Jungkook, amint beszálltam a fekete autójába, vöröslő fejjel. Ahogyan ránéztem egyből eszembe jutott, amit előző este csináltunk a szobámban. A gyomrom bizseregni kezdett és jóval melegebbnek éreztem a légkört az autóban, mint amilyen valójában volt. Jungkook még este rámírt, hogy másnap este szeretne egy menő és szép helyre elvinni, én pedig nem tehettem mást; beleegyeztem. Egyrészt hihetetlenül boldog voltam és el sem akartam hinni, hogy ez velem történik. Másrészről azonban féltem. Féltem, hogy csalódni fogok abban a férfiban, akibe menthetetlenül szerelmes voltam már a gimnáziumba kerülésem óta.
– Igen. – bólintottam egy aprót, majd bekötöttem magam. Éreztem magamon Jungkook tekintetét, mely szinte már a kabátomon át égetett lyukat, egészen a bőrömig. Ajkaimat beharapva fordítottam oldalra a fejem azonban arra nem számítottam, hogy Jungkook oldalra hajolva nyom egy puszit az arcomra. Szemeim kigúvadtak, már-már Hold nagyságúra és tátott szájjal néztem a fiút, aki jót kacarászott a zavartságomon.
– Csak nem zavarban vagy TaeTae? – kérdezte Kook, szexin felvonva szemöldökét, eleresztve egy féloldalas mosolyt, miközben az útra koncentrált. Szívem szerint ott kiugrottam volna az ablakon, ám helyette halkan elmotyogtam egy "igen"-t, amit persze meg is hallott. – Remélem tisztában vagy vele, hogy tegnap leszoptalak.
– Igen-igen, de nem válthatnánk témát? – kérdeztem hirtelen kikelve magamból, kissé hisztérikusan. Jungkook nagyon feszegette a határaimat, ezért lett az a hirtelen kirohanásom. Vöröslő fejjel fordultam az ablak irányába, hogy az esti fényekben pompázó várost pásztázzam. Vélhetőleg megszeppent, amiért a vártnál indulatosabban reagáltam, ám akkor nem érdekelt.
– Gondolom most besértődtél. – jegyezte meg, ám hangján tisztán kivehető volt, hogy mosolyog.
– Talán. – adtam a rövid választ, továbbra is sértődötten. Ő csak hümmögött, majd inkább az útra koncentrált, míg én idővel szépen lassan álmosodni kezdtem.
JUNGKOOK
Már egy bő háromnegyed órája is lehetett annak, hogy megérkeztünk arra a helyre amit meséltem Taehyungnak. Egy magas dombtetőn parkoltam le az autóval, ahonnan tisztán és jól látszott az éjszakai fényekbe burkolózott Szöul. Rendszeresen jártam arra a helyre, ha éppen egyedül akartam lenni és csak gondolkodni. Azonban akkor még az éjszakai város látványánál is jobban lekötött Taehyung, aki mellettem aludt mélyen.Erős késztetést éreztem rá, hogy birtokba vegyem az ajkait és finoman meg is tépázzam őket. Érezni akartam, hogy valójában is olyan puhák és ízletesek-e, mint amilyennek látszanak.
Kicsatoltam a biztonsági övet és óvatosan Taehyung fölé hajoltam. Jobb kezemmel óvatosan sepertem ki egy tincset, amely a szemébe lógott. Olyan békés volt az arca és nyugodt, hogy naphosszat tudtam volna nézni. Hosszú szempillái néhol meg-meg rebegtek, cserepesre száradt ajkaival együtt, melyen néha végig szántott ízlelőszervével.
– Gyönyörű. – suttogtam magam elé, ahogyan őt néztem. Ugyanakkor marta a bensőmet a bűntudat, hogy egy ilyen ártatlan és jó lelkű fiút használok fel a saját érdekem miatt. Hiszen Taehyung az esetem volt, akit sokszor megnéztem magamnak. És erre úgy adta a sors, hogy az idióta barátaim pont őt válasszák ki, akinek a szüzességét a lehető leghamarabb el kell vennem.
Megcsókoljam vagy ne?
Csupán ezen tudtam tanakodni. Ha megcsókolom, tán ellök magától? Vagy netán hagyja, sőt viszonozza? Végül aztán az eszem helyett, a szívemre esett a választásom. A lehető leglassabban közelítettem ajkai felé, miközben gyengéden fogtam közre arcát kezeimmel. Szemeimet automatikusan hunytam le, miközben gyomrom furcsán bizseregni kezdett.
– Mit csinálsz Jungkook? – hallottam meg hirtelen Taehyung hangját. Szemeim kipattantak és olyan hévvel hajoltam el tőle, hogy lefejeltem a tetőt. Fogaimat összeszorítva kaptam a fájó ponthoz, míg mellettem Taehyung kényelmesen nyújtózkodott és még álmosan pislogott párat.
– Cs..csak szólni akartam, hogy megérkeztünk. – dadogtam szűzkislányos zavaromban. Nem volt jellemző rám, hogy zavarba jöjjek és dadogjak ám akkor az történt. Én Jeon Jeongguk dadogtam és totál zavarban voltam, amiért meg akartam csókolni Kim Taehyungot, holott előző este egyenesen a számba élvezett bele. Látszólag Taehyung bevette az irdatlan nagy kamumat. Nem kellett róla tudnia, hogy egyébként már egy jó ideje bámulhattam őt, mint egy Hold kóros bagoly. – Menjünk sétálni.
– Rendben. – mosolyogta, majd kikötötte magát és kiszállt az autóból. Én is követtem példáját és amilyen gyorsan csak tudtam, normalizáltam a kinézetem majd én is kiszálltam. Bezártam az autót, majd átsétáltam az autó másik oldalára, ahol Taehyung állt. Azokkal a gyönyörű csillogó szemeivel nézte az éjjeli fényekben tündöklő várost, zsebre dugott kezekkel. Köhintettem egyet, így egyből felém fordult.
– Van egy szép kilátó. Kábé innen egy tíz perc sétányira. – mosolyogtam zavartan, mire bólintott. Elindultunk szorosan egymás mellett, ám nekem ennyi nem volt elég, így bal kabát zsebébe nyúltam és kivéve onnan puha és hatalmas tenyerét közre fogtam enyémmel. Kerek Bambi szemekkel nézte a kezünket, melyek most egymásba voltak fonódva. Úgy téve, mintha az úticéllal lennék elfoglalva sétáltam, belül majd szétcsattanva az örömtől.
