My bad boy(VKOOK)-Befejezett

7.rész

Lassan fél órája utazunk de Jungkook egy szót sem szólt hozzám, semmi perverz megjegyzés, semmi perverz mozdulat.Ez új volt, de tetszett, már csak azt kéne megkérdeznie akarok zenét hallgatni. Mintha csak a gondolataimban olvasna hirtelen megszólalt.
-Akarsz zenét hallgatni? - nyújtotta a fülhallgató másik felét.
Kicsit haboztam de elvettem tőle és be dugtam a fülembe.Kis idő múlva a mellettem ülő fiú elkezdtett halkan énekelni. Annyira gyönyörű hangja volt, hogy inkabb kivettem a fülemből a fülhallgatót és őt hallgattam. Annyira nyugtató volt a hangja, hogy majdnem elaldutam. Kicsit nehéz volt, mert nagyon kényelmetlen volt az ülés.
-A vállamra döntheted a fejed ha úgy jobb. - nézett le rám.
Végül megtettem és annyira kényelmes volt, hogy kis idő múlva már aludtam is.
-JK... Tae.. Srácok itt vagyunk. - szólított valaki minket. Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig aludtam de nagyon jól esett. És az a tudat, hogy ezt mind Jungkook vállán tettem nagyon feldobott.
-Ébreszd fel, nekem mennem kell a többiekhez. - mondta Hoseok.. Talan ő volt. Még nem tudom.
Egy kicsit elidőzött a tekintetem Jungkook arcán, annyira hibátlan volt a bőre. Sokkal vonzóbb amikor nem akar megerőszakolni.
Szerintem megérezte, hogy nézem mert kinyitotta a szemeit és mosolyogva rám nézett.
-Itt vagyunk.. Ki kell menni. - szóltam, hogy tudja mégis mit akarok tőle.
-Nem kelhetek fel minden reggel arra, hogy nézel? - kérdezte álmos hangon.
-Srácok gyertek már. - kiáltott Yoongi.
-Megyünk már.
Jungkook kikászálódott a helyéről ezzel kiengengedve engem is.
-Oké, megkérek mindnekit, hogy az előre kijelölt szobatársával mindneki foglalja el a helyét, ma még nem csinálunk semmit, de holnap már hajnalban kelünk. Szóval okosan. - szólt Jungkook.
Össze kaptam magamat és a többiekkel együtt elindultam a szobák felé. Beérve a szobánkba meglepve láttam, hogy egy nagy francia ágy van ott. Szuper.
-Mi a baj Tae?
-Az oké, hogy én itt fogok aludni - mutattam az ágyra. - De te hol fogsz?
-Ott. - mutatott az ágy másik felére.
-Elmegyek zuhanyozni-jelentette be.
Én pedig elterültem az ágyon. Arra keltem fel, hogy anyu hív videó hívásban.
-Szia Taetae-köszöntött anyu.
-Szia anyu, mi újság?
-Semmi különös szívem, azért hívtalak, hogy megkérdezzem ott vagytok már.
-Igen nem rég értünk ide, biztonságban. - mutattam végig magamon.
Időközben Jungkook is kiért a fürdőből, látta, hogy beszélek ezert csöndben maradt.
-Apád hívott? - kérdezte anyu a semmiből.
-Nem, biztos sok dolga van. - szomorodtam el nagyon gyorsan.
-Ne aggódj kicsim, biztos hívni fog.
-Anyu két hete már nem hív fel és nem is ír, épp, hogy válaszol amikor írok neki. - könnyeztem be.
-Ne sírj kicsim, ahogy haza jössz csinálunk valami programot, csak te meg én.
-Jólvan anyu. - mosolyogtam fájdalmasan.
-Szeretlek TaeTae.
-Én is szeretlek. - tettem le a telefont és sós könnycseppek kezdtel el legördűlni arcomon.
Bizonyára Jungkooknak is feltűnt, mert azt éreztem, hogy valaki leül mellém.
-Minden rendben? - kérdezte óvatosan.
-Nem, nincs semmi sem rendben. - fakadtam ki.
-Mi a baj? - nyilván tudta, hisz egyértelmű volt de jól esett, hogy megkérdezte.
-Apu a bajom, fel sem hív, nem ír, nagyon jól megvan az új családjával. Itt vagyok 19 éves és sose volt egy apa felé az életemben. 10 éves voltam amikor elhagyott minket,az előtt sem foglalkozott nagyon velem, de most, hogy új családja van...szinte semmit. Mindig azt akartam, hogy szeressen, csinálhattam bármit... Akkor sem volt büszke rám. - itt már sírtam annyira nem bírtam. - Ne haragudj, nem akartam ezt így rád zudítani.
-Jobban érzed magad tőle?
Nem válaszoltam csak megráztam a fejem.
-És ettől? - ölelt át hirtelen és lefeküdt az ágyra. Igen, sokkal jobban éreztem magam tőle.
-Uhum-hümmögtem.
-Ahogy láttam anyukáddal nagyon jó a kapcsolatotok. - kezte simogatni a hátam,igazából nem zavart.
-A legjobb, ő mindig ott volt nekem.
-Ismerős érzés, az anyákra lehet számítani, már amelyikre.
-Hm? - néztem fel rá, mert ezt nem tudtam hova tenni.
-Nevelő anyukam van, az igazi elhagyott. Sose ismertem, sose akartam. Nekem a nevelő anyukám az anyukám.-mosolygott,olyan volt mint egy kis nyuszi.
-Sajnálom.
-Nem kell, én sem teszem. Nem hiányzik olyan ember akit nem ismerek. Apukám viszont a legjobb apa a világon.
Ismét legördűlt egy kósza könnycsepp, elképzeltem milyen lehet ha szeret az apukád.
-Ne sírj. - törölte le a könnyem Jungkook.
Hirtelen megugrottam, mert megcsikizett a kis szemét.
-Szóval csikis vagy.
-Ne merészeld.
Mélyen a szemembe nézett, a kezét a fejem alól kihúzta és el kezdett csikizni.
-Elég. - folytak a könnyeim a nevetéstől.
-Többet is nevethetnél, igazán jól áll neked.-hagyta abba a csikizést.
Én pedig levegő után kapkodva próbáltam lenyugodni.
Jungkook visszafeküdt mellém, de már nem ölelt át.
-Köszönöm. - mondtam hirtelen.
-Mit?
-Hogy nevettem,amikor apuról beszélek utána sose nevetek.
-Akarsz többet nevetni? - nyúlt felém, hogy csikizzen.
-Nem. - megfogtam a csuklóját, hogy le tudjam állítani.
-Hát jó. - mondta csalódottan.
A kezét az én kezemre vezette és az ujjainkat Össze zárta. Éreztem, hogy kezdek vörösödni..Egy paradicsom is megirigyelte volna a színemet.
-Éhes vagyok, menjünk enni. - mondta nekem.
-Most?A többiek szerintem még pihennek.
-Nem baj, gyere. - húzott fel az ágyról.