Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

8 fejezet

Gyomorideggel szálltam ki reggel a kocsiból és Virágba kapaszkodtam... Ahogyan látom most nincs itt Viki, de azért a többiek beszólhatnak nekem azért amit tegnap csináltam Arnolddal... Apropó Arnold... Uhh...Hát...elment Párizsba, de láttam rajta tegnap, hogy örült neki amiért ezt tettem és még tegnap sms-t is küldött nekem, hogy majd ha hazajön akkor mindent megbeszélünk...

Sietősen elmentem a fiúcsapat előtt és meglepő módon nem is szóltak hozzám, még a leckémet sem kérték el... De az osztályteremben már nem tudtam őket elkerülni... Azaz, hogy inkább pontosítsak Cortezt...

-Neményi csaja szomorú, mert nincs itt Neményi?-ül le mögém gúnyolódva...

-Mi?-fordulok hátra meglepődve...

-Ha Neményi nincs itt akkor megint sírni fogsz?-vonja fel a szemöldökét lenézően.

-Most mi bajod van velem?-értetlenkedek.

-Semmi.-adja meg a tömör választ.

-Most féltékeny vagy, vagy velem van bajod?-szalad ki  a számon, de már rég megbántam.

-Na ne nevettess, Neményire?-röhög ki.-És rád?-nevet egyre hangosabban, mire a többiek rák néznek én meg előre nézek újból.

-Nem vagy te ilyen.-rázom meg a fejemet szomorúan és végleg visszafordulok a tanáriasztal felé.

-Te se Reni, te se.-hallom meg a suttogását...

Vajon, hogy érti ezt? Mire akar kilyukadni?