Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

98 fejezet

Bármennyire nem akartam haza menni az nap, de anyu mégis haza rángatott és egész éjjel a könyveket és a netet bújta, hogy milyen jelek vannak arra, ha a lányod depis lesz, mert a barátja kórházban van... Majdnem mondtam neki, hogy inkább kérek egy szabad napot, hogy inkább a kórházban legyek... Kit érdekel most a suli? Senkit... Mert ő ott van a kórházban és...és én mellette szeretnék lenni, mert nem érzem magamat jól és különben is a számat lekezelték, de még látszik és fáj is, meg a szemem alatt szép kis monoklival gazdagodhattam...

Ki érti ezt?

-Szia anyu.-köszönök el és megyek ki.

-Biztos ne vigyelek el?-néz rám aggódva.

-Nem kell meleg van.-legyintek és kimegyek... Majd megteszem életem egyik legnagyobb őrültségét... 

De most komolyan más gyerek ne csinálna ilyet?

De én elindultam a suliba, csak...csak véletlenül eltévedtem... És nem sokára a kórháznál találtam magamat... Sóhajtva mentem be és tényleg nem érdekelt ez az egy nap lógás, kitűnő az átlagom... 

Cortez kórterme előtt megálltam és  lassan benyitottam... Ott feküdt mozdulatlanul és csak a gépek csipogását hallottam... Szívszorító látvány volt és már  nem éreztem bűntudatot, hogy hazudtam anyunak...

Mert ott voltam ahová a szívem húzott...

Na nem untok még? Mert ma még tervezek részt(részeket) kirakni 🙃