Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

85 fejezet

Annyira aranyosak vagytok, de tényleg:) Először is boldog április egyet nektek:) Én már nagyon vártam az áprilist, és nem csak azért, mert most lesz a szülinapom, de azért is mert végre jön a jó idő, de sajnos most úgy alakult ahogy van ez a helyzet... 

Na szóval akartam egy kicsit azt, hogy picit most biztos összezavarodtatok, de megnyugtatok mindenkit, hogy nincs itt még a vége:) De sajnos lassan afelé közeledünk, de szerintem érezni fogjátok, hogy hol lesz az... Nekem már van egy szám a fejemben amit ha lehet akkor megvalósítanék...( ha van rá igény természetesen) De ez maradjon az én titkom:)  És még lesznek csavarok és khm..khm ha szeretnétek akkor most olvastam egy olyan kommentet, hogy családalapítás... Sírok:) 

De nem is húzom tovább, jó olvasást...

Ui.: még ne örüljetek, nem szabadultok meg az én hülye ötleteimtől... :)  (hú basszus  mennyi mosolygós fej, életemben nem raktam ki ennyit... remélem nem visznek el éjszaka...)

Ijedten nyomom ki az ébresztőmet és hosszasan fújom ki a levegőt, majd itt is körül nézek... 

A szobám! A szobámban vagyok... Hála az égnek... Most valamiért nem álltam arra készen, hogy Cortezzel kelljen élnem, ez..ez ott nem is én voltam... És ezek a hülye álmok... Borzalmasak...

Gyorsan pattanok ki az ágyamból, majd a gépem elé ülök, hogy ellenőrizzem, hogy  a tegnap megtörtént e... Igen. Megtörtént... De az utolsó üzenet törölve lett, mintha nem is írta volna azt, hogy szeret... Pedig odaírta! Tudom! Emlékszek rá, igen is megtörtént... 

És...és én gyávaként elfutottam, nem mondtam el neki, hogy mit érzek... De úgy érzetem,  hogy nincs itt az ideje. Valamiért nem tudtam most neki viszonozni a szerelmi vallomását, mert ebben a pillanatban amikor megtekintettem az üzenetet, nem vert hevesebben a szívem és nem is akartam kidobni a taccsot, pedig ez a szerelem, nem?

Igazából szerintem jobb is, hogy nem történt semmi, de szembe kell néznem vele az iskolában... 

Ezen gondolkodtam amikor apu kirakott minket az iskolánál...

-Reni, beszéljünk!-kapja el a kezemet és behúz a lány wc-be... Már ő is? Komolyan azt hiszek ezek, hogy nincs semmi a lábuk között?