Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

125 fejezet

-Köszönöm a figyelmet, további jó szórakozást.-teszi le a gitárját és mindenki értetlenül néz rá, de ő csak legyintve lefut a színpadról... 

Utána kell mennem... Érzem...

-Cortez!-szólongatom, de most nem áll meg... Olyan deja vu érzésem van...-Kérlek állj meg!-lihegek.-Szeretlek!-erre megtorpan. Ott voltunk az ajtóban, de kint a téli hidegben, így a többi vendég nem hallott minket és nem is figyeltek ránk...-Az a dal...-kezdek bele, de nem engedi, hogy végig mondjam...

-Az a dal egy fájdalmas estém eredménye.-szakít félbe... Erre a mosolyom lehervad, de nem engedem, hogy a reményt kiölje belőlem, ha rajtam múlik akkor beszélni fogunk, punk tum!

-Ezt a dalt rólam írtad, ugye?-emelem az égre könnyes tekintetem, de amikor felnézek a lélegzetem is elakad...

Cortez szemszöge:

Lárom Renin, hogy elkerekednek a szemei és talán még a lélegzete is elakad...

Én is az ég felé pillantok és én is meglepődök, de én inkább apró mosolyra húzom a számat....

-Úgy látszik a sors összeesküdött ellenünk.-szólalok meg szórakozottan.-Fagyöngy alatt állunk.-nézek rá és ő egyből elpirul.-Ha nem csókollak meg akkor vénlány leszel szöszi...-ugratom.

-Inkább leszek az, minthogy ne őszintén tedd...-válaszol és ezzel le is törli a vigyoromat...

-Mit akarsz mit mondjak?-túrok idegesen a hajamba...

-Az igazat.-suttogja rám sem nézve.

-Mon amour... Nem akarlak megbántani.-próbálom megfogni a kezét óvatosan, de elhúzza...

-Ne, ezt ne!-fonja össze a kezeit.-Ne becézgess, akkor bánts meg! Taposs bele a szívembe, még egy már nem oszt nem szoroz! De akkor már legalább tudom,hogy nincs esélyünk! Fáj, nagyon fáj... De el tudom viselni, ha kész tények elé állítasz! Ha van egy másik lány akkor viszont mondd azt! Nekem nem számít semmi, csakhogy boldognak lássalak és mivel szeretlek ezért képes vagyok lemondani rólad, ha arra kérsz...  És én boldogan fogok mosolyogni az esküvőtökön is egy Viki klónnal az oldaladon, mert szeretlek... Életem legrosszabb és legjobb dolga volt az, hogy beléd szerettem és ez pokolian fáj!-zokog fel... 

Lehunyom a szememet, hogy lenyugtassam magamat...

-Te nagyon félreértettél úgy látszik.-sóhajtok egyet.-Már nem haragszok rád amiért Neményivel volt az az ügy. Sokkal inkább magamra.-húzom el a számat.-Ha én jól bántam volna veled akkor nem lettél volna bizonytalan a kapcsolatunkban és akkor nem lett volna ez. Az én hibám.-ismerem be őszintén, mert tényleg így gondoltam, csak féltem mindenkinek bevallani, tudom gyáva dolog, de azt hittem, hogy ő is érti vagy legalább sejti, hogy miért szakítottunk....

-Te...ssék?-remeg meg a hangja és felkapja a fejét erre.

-Reni, ugye nem hitted, hogy van valakim?-vonom fel a szemöldökömet.

-Hát láttam, hogy írogattál  Vikivel amikor jártunk és...-dadog összevissza...

-Igen, visszaírtam neki, hogyha nem hagy békén akkor muszáj lesz már módszerhez folyamodnom, mert egy kapcsolatban vagyok és szeretem a páromat.-csak nagy szemekkel bámul rám, ez kész...

-Én, azt...azt hittem...hogy... sajnálom.-szabadkozik.

-Előbb kérdezd meg, tudod úgy működik a kommunikáció.-mosolygok rá...

-Ne legyél szemét!-üti meg a karomat.

-Mit akarsz még hallani?-teszem zsebre a kezeimet.

-Mi lesz most?-böki ki bizonytalanul.

-Őszinte leszek veled Reni. Nem tudom.-vonok vállat.-Ilyen lánnyal még nem találkoztam, aki betöri az orrát az exemnek, aki Beatles számokat hallgat, akit Ricsi is bír és aki...aki teljesen lenyúlta a szívemet... Sunyi kis tolvaj vagy!-pöckölöm meg az orrát.

-Aú.-kap oda.

-Egy szóval megbabonáztál amióta együtt vagyunk elkezdtem dalokat írni és mind rólad szól és én nem bírom a romantikát... Gondoltam is rá, hogy fejbe kéne ütni valamivel... Annyira hiányoztál a múlt héten, hogy elmentem egy könyvesboltba és vettem egy könyvet!!! És ki is olvastam!!!! És nem voltak benne képek...-vallom be kelletlenül...-Szóval Rentai Renáta te egy kegyetlen ember vagy...  Bármennyire is önző ember vagyok, de te jövőd jobban számít, mint az enyém és nem hagyom, hogy mellettem tönkre tedd magad... Nem akarlak tönkre tenni... Szeretlek, te ördögi nőszemély!-igazat mondtam, szeretném ha jól lenne, de szerintem nem mellettem tud ez teljesülni...

-De...-kezdene el tiltakozni...

-ÖT!-halljuk belülről.

-Nincs semmi de!-rázom meg a fejemet.

-NÉGY!

-Melletted vagyok jól!-bizonygatja...

-HÁROM!

-Nagyon nem leszünk így jóban...-morgom az orrom alatt, mert  bármennyire is vágyok rá, de nem szabad...

-KETTŐ!

-Szeretlek.-hallom ahogy elcsuklik a hangja...-Annyira, hogy már fáj...

-EGY!

-Halálosan beléd szerettem.-szívom be élesen a levegőt és már tudtam  mit kell tennem...

A derekánál fogva magamhoz rántottam és apait anyait beleadva úgy csókoltam meg mintha az életem múlna rajta, bent meg a többiek pezsgőt bontottak... Hát eljött az új év...

Ezt a pillanatot egyáltalán nem bántam meg... Ez ellen már senki semmit sem tudott tenni...

Mert ott voltam.

 Abban a pillanatban amikor éjfélt ütött az óra a fagyöngy alatt megcsókoltam életem szerelmét...

Vége