-Hé cuncimókuskám, igen te! Naaa, Johnny Deppikém nem kell szégyenlósnek lenni! Gyere ide hozzám! - kiabál a folyosón Ricsi és közben csücsörít... Arnold meg le fagyva nézi, hogy miért is pont neki kiabál? Hát ez jó kérdés...
-Hát te nem vagy normális... - rázza meg a fejét hitetlenkedve a barátom.
-Naaa Einstein palánta ne keresd magad csak kísérj el kémiára.-próbálkozik egyre jobban és azt látom, hogy ezen a diákok eléggé jól szórakoznak, főleg Cortez...
-Ó Arnold, miért vagy te Arnold? - vékonyítja el a hangját és a szívére teszi a kezét...
-Pósa, te megőrültél? Normális vagy? Azonnal fejezd be a szerelmi vallomást! - szól rá idegesen Máday.
-Asszonyom én pont azon vagyok. - magyarázza felháborodottan.
-Fiam, szeretnél egy beutalót az iskola pszichológushoz? Mert ha nem akkor kérj bocsánatot Arnoldtól! - mutat felénk.
-Rendben. - ballag oda hozzánk. - Neményi. - fogja meg a vállát és mélyen a szemébe néz. - Én vagyok az apád... - ennyi kellett mindenki szakadt a nevetéstől, Ricsi pedig ment az igazgatóiba...
YOU ARE READING
Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett
FanfictionCortez megkérte a kezemet és összeházasodtunk és boldogan éltünk míg.... Bocs, ez nem az a történet...