Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

33 fejezet

Ma van az évzáró napja...

Jézusom...

Az elmúlt időt Arnolddal töltöttem, minden szabad percüket megpróbáltunk kihasználni, hogy...hogy felkészüljünk együtt arra, hogy ő itt fog engem hagyni, de engem ez már nem annyira zavar, mert ha ő boldog akkor én is boldog vagyok. 

És azt el kell mondanom, hogy azok az együtt töltött órák vagy percek csodálatosak voltak, mert igazán boldog voltam és remélem, hogy majd tudok még ilyen boldog lenni...

-Reni, itt van Arnold.-kiabál fel nekem anyu, én mosolyogva és a könnyeimmel küszködve megyek le a lépcsőn és Arnold nyakába vetem magamat, addig úgy maradunk ameddig a hátamat simogatta.

Az évzáró kivételesen hamar eltelt és rajtam volt a sor, hogy a teremben a szöveget amt írtam felolvassam, itt nem kivételeztem ami az álmomban elhangzott az itt is és mindenki meglepetésére nem én mentem el...

Ezután az emberek elkezdtek kiszállingózni az épületből és ott maradtam Arnolddal, nem érdekelt senki, se Cortez se senki már, csak ő...