131 fejezet

2.7K 88 72
                                    

Kattan a zár és kinyílik az ajtó...

-Bármire is gondolsz nem fogok semmi olyat tenni...-int nekem és csukná vissza, de oda teszem a lábamat, így nem tudja.

-Tudod ami köztünk van az különleges... És én most olyan önző leszek, mint te és nem engedem ezt veszni.-lököm meg a mellkasát.

-Jól van, ki vagy te? És hol van Reni?-nevet fel jóízűen.

-Tegnap Greaset néztem, ne röhögj már!-itt már úgy röhögött, mint egy retardált unikornis...

-Jó, jó befejeztem!-teszi fel a kezeit.-Ha elmész!

-Nem megyek el.-rázom meg a fejemet.

-De elmész!-néz rám szigorúan.

-Utállak!-duzzogok.

-Én jobban.-vágja rá csípőből.

-Te egy kiállhatatlan személy vagy!

-Te meg egy hisztis nőszemély!

-Utálom, hogy ilyen hülye vagy, hogy nem tudsz semmit sem felfogni!

-Én meg utálom, hogy ilyen erőszakos kis nőci vagy, de komolyan... Ha a női társadalom női Szarka ötven árnyalatát forgatna akkor simán jelentkezhetnél...-forgatja meg unottan a szemeit.

-Te meg egy elcseszett  Camila Cabello vagy!-sziszegem dühösen.

-Te meg egy elcseszett Edward Cullen!-sértődik meg...

-Én? Én??!! Én minimum Jacob vagyok!-fonom keresztbe a kezeimet.

-Én meg minimum Taylor Swift!-állja a tekintetemet.

-Igazad van... Te olyan nő vagy, hogy azt még maga Kardashian is megirigyelné!-fröcsögöm.

-Te meg olyan férfi vagy, hogy még Zac Efron is mályvacukrot hányna!

-Utállak!-vágjuk a másikhoz egyszerre.

-Te egy undok köcsög vagy aki mindig csak megbánt! Igazad van, nekünk nincs jövőnk...-mérem végig kissé undorodva.

-Te meg egy okoskodó akaratos Disney karakter és szerintem sincs jövőnk! Irritáló vagy!-viszonozza a tekintetemet...

Majd beáll a kínos csend...

És egyszerre dobjuk le ami a kezünkben van, majd a másiknak esünk...

Úgy csókol, mint még soha. Még több szenvedéllyel, mint a szilveszteri estnél... 

Óvatosan az alsó ajkamba harap ezzel kinyerve belőlem egy nyögést.. Majd a leheletével a nyakamat csiklandozza, de a kulcscsontom mentén apró puszikkal kezdi behinteni a bőröm felületét... Egy jóleső sóhaj szakad ki belőlem és érzem, hogy Cortez elmosolyodik. A csípőjét közelebb tolva hozzám a felsője nyakát megragadva arrébb rántom és a falba ütközik a hátam, de egyáltalán nem bánom....

Újból rám néz.

Na neeee... Ez az a híres bugyileolvasztó mosoly amiről a könyvek beszélnek? 

Ja, hát persze, hogy ez az....

Csak egy a baj...

Hogy múltkor a hamburgerjére is így nézett... Igazán...igazán étvágygerjesztő... 

Pfff, férfiak... 

De visszatérve.

Újból mohón az ajkaimra tapad és addig el sem szakad amíg levegőt nem kell vennünk... A  szemében vágy csillan meg...

 Ugye így van? A könyvek ezt tanúsítják, de amúgy honnan tudja az ember ha nem szemész? 

-Akarlak.-morogja a hajamba.

-Tudom, mi vagy!-tolom el egy kicsit.-Vámpír...-nevetek fel.

-Te képes vagy elrontani a hangulatot.-sóhajt fel.-Inkább fogd be!-figyelmeztet és újra csókban forrnak össze az ajkaink.

-Most szólj, hogy hagyjam abba, mert később már nem tudok leállni.-apró puszikat nyom közbe a fülem mögötti területre, miközben a pornósztárokat megszégyenítő hangon duruzsol a fülembe.

-Szeretlek.-válaszolok lehunyt szemmel.

-Akkor ezt igennek veszem.-ad egy utolsó puszit.-Ugorj!-utasít és én teljesítem és a dereka köré fonom a lábaimat, míg ő a fenekemnél tart, de szerintem le is tapizta... 

Az emeletre  cipel a szobájába, majd miután ledobott az ágyra, becsukódik az ajtó...

Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett Où les histoires vivent. Découvrez maintenant