Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

69 fejezet

Odaadták nekem a babát és ő nagy szemekkel bámul rám, megpróbálom ringatni és Cortez felé kezdek menni, ő pedig elkerekedett szemekkel néz az igazi gyerekkel...

-Mi van asszony nem jött meg a játékgyerek, hát ezt meg honnan szülted?-suttogja nekem, de a többiek is hallják és hangosan felnevetnek. Ezután visszafordul és vissza is tér a szövegéhez, majd a kezemben lévő kisfiú elkezd sírni és rám kapja mindenki a tekintetét.-Pólyázd be asszony!-utasít suttogva, de meglátja, hogy remeg a kezem...-Hát asszony nem nézted meg azt a videót amit küldtem? Ami megmutatja, hogy hogyan kell bepólyázni egy gyereket? Vagy az eszelős nem verte beléd, mert belém igen.-kacsint rám szórakozottan és a közönség felnevet. Majd odasétál hozzám és megfogja a kezemet, hogy ne remegjen és segítette bepólyálni a kisbabát, majd egy biztató mosolyt küldött felém és a picurt a kezébe veszi és hirtelen elmúlik a sírása, a következő mozdulatára nem készültem fel. A derekamat egy határozott fogással megfogja majd közelebb húz és a számra tapad, majd a függöny leereszkedik, de akkor se enged el, csak akkor amikor a kicsi nyűgös és kapálózik... A kezembe adja és lefut... Igyekezek az öltözőbe és gyorsan leveszem a ruhát és vissza a hétköznapit, majd futok azért, hogy Cortezt  megtaláljam, mert beszélnünk kell...

-Hé Ren! Ez nagyon jó volt! Mondtam, hogy  a gyerek lesz a válasz.-kacsint egyet mosolyogva és egy ölelésbe von.

-Hol van Cortez?-kérdezem idegesen.

-A reptérre ment, mert megy a szüleihez.-von vállat.-Miért?-fürkész.

-Semmi.-megyek el mellette és a folyosón találom magamat, majd az aulában lekuporodok a földre és a térdemre hajtom a fejemet. Valaki megérinti a vállamat...

-Reni.-szólít meg Kardos.

-Jó napot!-köszönök.

-Jók voltatok.-mosolyodik el.-Figyelj Reni, tudom, hogy ezt nem szabadna és én nem szoktam ezt tenni, de te egy remek diákom  vagy és emlékszel arra a beadandóra amit közösen csináltatok?-bólintok.-Ötös lett ugye, de tudom, hogy ebben semmit sem te írtál, láttam hogy beakarod adni a te dolgozatodat, de Antai nem vette el és a sajátját adta be, de mégis ötöst adtam, mert tudom, hogy  a tiéd biztos az lett volna és azért is mert ez tényleg jól sikerült és Antai tényleg megerőltette magát, de...-köszörülte meg a torkát.-De az eleje neked szól, nem nekem,hanem csak neked.-mosolyodik el.-Olvasd el és majd szünet után hozd vissza, boldog karácsonyt Reni.-áll fel.

-Köszönöm, önnek is.-veszem a kezembe és fellapozom...

Mit szóltok hozzá? Ma még egy rész? :) Vagy holnap reggel?