Érzelmek és kötelékek [SZJG ff.] Befejezett

55 fejezet

-Szia Arnold. Figyelj, most még nem vagyok otthon, majd este beszélünk az úgy jó?-kérdezem feszengve, mert mindenki megállt és engem figyel...

-Persze, de hogy hogy nem vagy még otthon?-érdeklődik.-Reni, itt vagy?-hallom a hangján, hogy nem érti, de Cortez kikapja a kezemből a telefont és helyettem ő válaszol...

-Neményi? Milyen régen beszéltünk... Figyelj Reni velem van és tudod pofátlanság bele zavarni más romantikázásába, tudod én sem csináltam ezt amikor ti voltatok együtt, én nem hívogattam, hogy "ó, Reni" úgyhogy légyszíves ne tedd ezt, köszi.-teszi le a telefont és a kezembe nyomja.

Én csak nyitott szájjal bámulok rá, majd összeszorítom a szemeimet, mert nem akarok sírni és látni Corteznek ezt az énjét...

-Ezt most miért kellett?-nézek rá csalódottan.

-Mert...-kezdene bele egy kifogásba...

-Nem, inkább nem érdekel.-intem le.-Sziasztok, jó szórakozást, én haza megyek.-fordulok Ricsiék felé.

-Reni, várj már!-húz vissza Cortez.

-Nem,  egyszerűen felfogni sem tudom, hogy miért csinálod ezt, egyszer kedves vagy velem, máskor egy ősbunkó és a harmadik eset pedig az amikor random puszilgatsz... És Arnold a barátom, nem a tiéd, nem Ricsié, hanem az enyém... Attól még hogy nem bírod nem kellene így viselkedned vele... És most nem érdekelnek a kifogások, így is többet engedtem meg nekem, mint egy barát a másiknak... És ne mondd azt, hogy mi többek vagyunk mint szimpla barátok, mert nem, mert akkor legyél egyenes légyszíves... Arnold egyenes volt, megmondta mit akar és mit érez... És tényleg, ezt már valakinek meg kellett volna mondania és nem tudom, hogy honnan szereztem most ennyi bátorságot és lehet, hogy meg fogom bánni, de lehet, hogy nem, mert rendet kell tenni benned úgy látszik. És bármennyire is elcseszett  vagyok és stréber, egy láthatatlan senki... Akkor is szerintem megérdemlek annyit, hogy ne játszadozzanak velem kedvükre... És azt sem tudom, hogy ez mire megy ki, hogy azt akarod, hogy megcsókoljalak? Hát, nem... Nem Cortez, mert nem érdemelsz meg engem, mert azért annyi van bennem, vagy annyira egy kicsit tartom magamat, hogy valaki olyat akarjak magamnak akiben megbízhatok... És én sem érdemlem meg Arnoldot, mert elengedtem... Te jó ég... Olyanon veszekedünk ami egy olyan dolog, á istenem... Arnold Párizsban van, neki ott van a jövője, ő rá ott fog a szerelem rátalálni, mert én már elengedtem őt, mert jobbat érdemel nálam, mert én tudom, hogy nem tudom neki azt megadni amire neki szüksége van... És ezért már soha, de SOHA nem fogok vele összejönni, mert én sem vagyok jó ember annyira... Remélem, most az egyszer komolyan vesztek mindannyian, mert tudom, hogy engem nem vesztek komolyan, én nem tudok hatni az emberekre, én nem vagyok Kinga, de mégis... Most az egyszer vegyetek emberszámba légyszíves... -vissza se fordulok, rá se nézek már a többiekre, csak elindulok haza és így októberre meg is jött az eső a könnyeimmel együtt...