Több mint barátság ~Tamaki x Oc~

Egy nem kívánt szövetség...

- Lám, lám... - szólal meg mögülem valaki. - Rég találkoztunk...

Ki tágult szemmel néztem az alakra.

- To-to-... - dadogtam. - Tomoru...?

- Lenne egy kérésem... - jön közelebb hozzám. 

- Ne közelíts... - mondom és már csak egyik lábamon ültem, a kezemet enyhén fel emeltem a földtől, melyből egy szín tiszta fekete kőből össze állított kard pattant a kezembe. 

- Jól van na, - itt egy kis szünetet hagyott, majd folytatta. - húgi... - emeli fel enyhén a fejét. 

- NEM VAGYUNK IGAZI TESTVÉREK! - ugrok neki. 

Nagyon idegesítő ez a pasi... 

Oké, el magyarázom, hogy honnan ismerjük egymást! Gyerek koromban ügye bár All for One "vigyázott" rám, és már előttem is vele volt ő, Tomoru.

~~~~Aoi vissza emlékezése a gyerek korára~~~~

 - NAGYI!!!! - ordítja el magát egy lány. - NEEEE!!!!! LÉTSZI NE HAGY TE IS ITT!!! - üvöltözik tovább. 

Igen... Ez a kis lány én voltam... Ott álltam a kórházban, az éppen haldokló nagyim ágya mellett. Annyira egyedül éreztem akkor magam, mit ha éppen egy sötét szoba, legsötétebb sarkában ölnék, úgy, hogy senki sem tud rőlam. Már akkoriban ismertem ezt az érzést... Pedig csupán 10 éves voltam. Egy kis 10 éves, aki semmiről nem tud igazán...

Ahogy ott álltam a kórházi ágy mellet, lehajtott fejjel, egy kezet éreztem meg az arcomon. 

- Kicsi csillagom... - szólal meg a nagyim. - Ne sírj... Az el csúfítja azt a gyönyörű arcodat... - mondja a nagyim. - Mosolyogj... - húzza mosolyra a száját. - Hisz milyen az a hős, - akad meg mondatában. - aki sohasem mosolyog? - teszi fel a kérdést. - Szóval mosolyogj... - erre már én is el mosolyogtam. 

- Igazad van nagyi... Hisz milyen az a hős ki nem mosolyog sohasem...? - olyan leszek mint te, apa, vagy All Might... -  Nagyszerű hős leszek! Olyan mint te vagy apa! 

- Nagyszerű hős lesz belőled... Kincsem... - nyögte ki végső mondatát a nagymamám. 

- Az leszek! Meg ígérem! - ekkor ígéretet tettem a nagymamámnak. Én remegve rogytam össze mikor egy hosszú sípolás hallatszott a pulzus mérőből. - Ígérem, hogy jobb hős leszek nálatok... - nézek fel rá. - Jobb, s erősebb leszek nálatok... Sőt... Mindenkinél jobb leszek... - határozom el. 

Ez után pár nap után találkoztam All for One- al és Tomora- val. Ők fogadtak be engem... 

~~~~~~Jelen~~~~~~

- Még is milyen kérésed? - állok fel és tartom elé a kardot. 

- Ahová megyünk, oda a kardodra nem lesz szükséged... - mondta majd a kardomat meg fogta, s próbálta el sorvasztani. - Mi? Miért nem sikerül el sorvasztanom?! - emeli fel egy kicsit a hangját.

- Azért... Mert ez fekete kő... - mondom neki. - És ez elpuszthitatatlan! - húzom egy nagy gonosz mosolyra ajkaimat. - Szóval... - veszem fel a póker arcom. - Milyen kérésed lenne? - kérdek rá.

- Majd meg látod... - mondja selytelmesen. - Toga! - mondja, s egy elég erős ütést éreztem a tarkómon.

- Aoi? - ennyit hallottam utoljára. Ez Katsuki hangja... 

- Ka-ka-katsuki? - ezután minden el sötétült.

Írói szemszög:

- Aoi? - a lány már csak ennyit hallott, ezután elájult. - TI SZEMETEK! - ordítja el magát Katsuki.

- El késtél barátom... - szólal meg Katsuki mögött Dabi, s tarkón üti a fiút. - Miért nem pörkölhetem meg? - néz rá az elájult Katsuki-ra. - Olyan íritáló ezeknek a pofájuk... - hoz létre kék lángokat a kezében.

- Dabi... - szól rá Toga. - Gyere, még mi előtt fel ébred! - mondja.

- Jól van na... - dünnyögte Dabi. - Megyek...

Miután ott hagyták az ájult Katsuki- t a földön, és el mentek, Aoi lassan kezdet ébredezni.

- Hol vagyok...? - kérdezte magában.

- Végre fel ébredtél Csipkerózsika! - teszi a feje mellé két kezét Dabi. 

Aoi szemszöge:

- Végre felébredtél Csipkerózsika! - teszi a fejem mellé két kezét Dabi. - Ha nem akarod, hogy meg pörköljelek, akkor minden, egyes, hívásunkra jössz... - néz mélyen a szemembe. - Meg értetted, Csipkerózsika? - veszi el egyik kezét a fejem mellől, és lángot hozott létre. 

- Vili... - csukom be a szemem jó szorosan. - Csak lenne egy kérdésem... - tolom el magamtól. - Ha el raboltatok... Miért nem kötöztetek meg? - tárom szét a kezem.

- Nem tök min egy? - hajol felém. 

Ahogy a szemeit fürkésztem, el vesztem bennük. Olyan a szeme akár a tenger... A szakadt fehér pólója alatti szépen ki dolgozott teste... Biztonságot sugallott. Aoi te meg őrültél...? Egy gonosztevőről beszélsz! Nem vagyok normális...

- Hé, Dabi! - szólal meg Tomura. - Ne ijessz rá a HÚGOMra...- nyomatékosítja a húgomra szót.

- Nem vagyunk valódi testvérek, seggfej... - mondom. - Oh... Bocsi... Kezes Seggfej... - javítom ki magam. 

- Ne mond még egyszer ki ezt!

- Kezes Seggfej! - íritálom tovább.

- Egyre jobban kezdelek meg kedvelni! - hallatszódott a sötétből ki szögdélcselő Toga hangja. - Habár a véred nem ízletes... - jött közelebb.

- kösz a bókot... - csukom résnyire a szemem. - Szóval... Miért is vagyok itt? - nézek vissza Tomura- ra. 

- Az erőd miatt... - mondja egy kicsit gúnyosan. - Ha jól emlékszem, a te erőd a Démonsuttogás? 

- Igen... - mondom unottan. Amikor el hagytam őket akkoriban, sokan próbáltak az erőm miatt magukévá tenni. De soha sem kaptak el. De én el kaptam őket. - Sokan próbálták a magukévá tenni ezt az erőt... De egyikőjüknek sem sikerült... Ügye tudod...? - kérdezek rá.

- Igen, tudom... De érzem, hogy nekem sikerülni fog! - húzza ördögi vigyorra a száját. 

- Honnan tudod te azt ilyen jól? - mondom, majd bele másztam a gondolataiba.

- Onnan, hogy ha segítesz... Újra. Láthatod. A családod... - tagolja a mondatát.

- M-m-m-mi? - dadogtam... De hisz ők halottak... 

Aoi verd ki a fejedből ezt a hülyeséget! Ők már nincsenek köztünk! A fejemhez nyúlok mert a gondolatok kavarognak a fejemben, össze rogytam. Ne... Ne fogad el...!

- Gyere és csatlakozz hozzánk... - nyújtja a kezét Toga.

Tudom, ha most el fogadom a kéz nyújtást... Azzal át álok az ő oldalukra. De én hős akarok lenni. Nem gonosztevő... 

- Aoi? 

- Ka-ka-kastuki?

Ugrik be egy emlék nem régről... 

- Ka-ka-kastuki? - mondom magamba.

Meg kell keresnem a gondolat olvasó erőmmel... Még szerencse, hogy azt fejlesztettem. De előtte...

- Rendben... - és itt kezdetét vette egy nem kívánt szövetség...