Több mint barátság ~Tamaki x Oc~

Egy álomba csöppenve

Meg kell keresnem a gondolat olvasó erőmmel... Még szerencse, hogy azt fejlesztettem. De előtte...

- Rendben... - és itt kezdetét vette egy nem kívánt szövetség...

Gyerünk találd mán meg Katsuki auráját... 

- Meg kell őt találnunk... - ácsi... Ez nem Katsuki... Ha nem Kaminari... De a célnak meg felel... - Már egy órája el tünt, és csak annyit tudunk, hogy a Gonosztevők Szövetsége vitte el... 

- DENKI! - mászok a fejébe.

- Srácok! - csitítja a többieket. - Aoi... hol a rákban vagy? - üvölti el magát.

- Ne üvöltözz... Ja, és bocseszka! - mondom a fejében, és át veszem az íránítást felette. - Skacok! - szólalok meg az ő hangján. - Én vagyok az, Aoi! - magyarázom meg a helyzetet.

- Aoi?! - kiáltják el magukat. 

- De mit csinálsz Denki testében? - értetlenkedik Deku. 

- Ügye bár az erőm a Démonsuttogás, - kezdek el magyarázkodni. - És Deki egy démon... Ezért át tudtam venni a teste alatt az irányítást. De ez most nem fontos - legyezem meg a kezem. - Már meg szoktam, hogy el rabolnak, de most semmit sem tehettem... - karolom át magam, vagy is Denki. - De most jobban félek mint eddig, segítsetek... - kezdek könnyezni, vagyis, hogy Denki. 

- Mond meg, hogy hol vagy! - üvölti el magát Katsuki. 

- Pont ez az... Kérek egy percet... - mutatom a mutató ujjam. 

- Hé, Seggfej kéz! - térek vissza ön magamhoz. - Lenne egy kérdésem... - teszem csípőre a kezem. 

- Ne hívj Seggfej kéznek! Amúgy meg mi az?

- Még is hova hoztatok? - kérdezek rá. 

- Én aztán nem mondom el neked, libasült... - teszi karba a kezét.

- Egy raktárban vagy! - mosolygott az előttem lévő Toga.

- Te idióta vagy... - mondja neki Dabi. 

- Egy raktárban vagyok... - térek vissza a többiekhez. - Hé, te kinti démon... Melyik raktárban vagyok? - mordulok rá egy démonra. 

- A 43- as számú raktárban, a Raktártelepen... - mondja unottan. 

- Kösz... - mosolyodok el magamban. - A Raktártelepen vagyok, a 43- as számú raktárlyukban - mondom a skacoknak. - Siessetek... - köszöntem le tőluk. 

  Még a srácok ide érnek, be kell dobnom magam. 10 percen belül egy nagy robbantást hallottam a kijárat felől. SRÁCOK! 

- Dabi... Vidd innen Aoi- t... És ha szökni próbál... Leckésztesd meg egy kicsit... - mondja unottan Tomura. 

Azután Dabi fel kapott a vállára. 

-  Hé! Tegyél le! - rúg kapálok a vállán. 

- Kussolj... - öt rá a seggemre. 

- Hé, tedd le Aoi- t... - tér elénk a semmiből Katsuki. 

- Bakugou! - nézek rá könnyes szemmel. - Áú... - pottyanok le Dabi válláról. 

- De utálom ha meg kell küzdenem a dominanciáért.... - mondja Dabi. 

- Jó, ha harcolni akarsz... - vesz fel eszelős mosolyt Bakugou. - De tudd, hogy én fogok nyerni! - vesz fel támadó pozíciót Bakugou. És kezdetét vette a Dabi vs Bakugou harc. - DÖGÖLJ MEG!!!! - üvölti el magát Katsuki, és neki ugrik Dabinak. 

Dabi persze a képessége segítségével mindig ki védte. Már kb. 4 perce mehetett a harc, mikor meg elégeltem. Bakugou már nem sokáig bírná még a harcot. 

- Elég! - fel és lépek Bakugou elé. Pekhemre Dabi pont akkor indított még egy tűz örvényt Bakugou- ra. Persze nem értem oda annyira, hogy teljesen le égessen, csak a jobb kezem bánta ezt az egészet. - Elég! Nem bírom tovább nézni, hogy mindenki... - akadok meg. - Hogy mindenki értem harcol... - halkulok el. 

- Aoi... Kincsem... Itt az ideje az erőd kibontakozására! - szólal meg a fejemben egy hang. 

- Na-na-nagyi? - meredek magam elé. 

- Mond ezeket a szavakat utánam... Én, Aoi Hunter

- Én, Aoi Hunter

- Fogadom, hogy jó, s hú

- Fogadom, hogy jó, s hú

- Fekete kő őrző leszek, míg élek!

- Fekete kő őrző leszek, míg élek! - kiáltom el magam. Ezután egy csomó fekete kő vett körül, és mint egy fekete lyuk, ki törtem belőle. A testemet egy kemény fekete kőből készült kezes lábas jelent meg. A szemem olyan kék lett mint a hajam. 

- Végre elő bukkant ez az éned is Aoi... - hallom meg Tomura hangját. - Most már sikeresen véghez vihetem a tervemet! - kezd el eszelősen röhögni. 

- Ez az isteni erő nem lesz a tiéd, bátyám... - nézek rá. Mire mindenki az osztályomból lepetten nézett rám. - Ez az erő csak is a Fekete kő őrzőké! - nyújtom felé a kezem, és egy fekete kő majdnem át szúrta a torkát. - Senki másé... - tettem hozzá. 

- De utálom, ha a csaj akit el raboltam erőre kap... - mondja unottan Dabi. 

- Én nem kaptam erőre... - fodulok vissza felé. - Ez vagyok én! - kiáltom el magam. Majd meg indultam felé, mire ő le akart égetni. - Ha... - kuncogok fel.

- Ah!? - lepődik meg, mindenki. 

- De...? Mi a? - hátrál 2 lépést Dabi. - Miért nem sérültél meg?!

- Mert a fekete kő páncélom meg véd. És a fekete kőt semmi sem tudja el pusztítani! - veszek fel eszelős vigyort. - Áh! - kapok a szívemhez. 

- Áh... Hát ez a gyenge pontod... - vigyorodik el Tomura. Mikor rá néztem, a fekete kőt fogta, ami el sorvadt.  

- Ez lehetetlen! - szól egy hang. - Tomura erezd el a követ! - veszik le a hátamról a fekete kő kardot. Mire oda néztem...

- Nagyi? - nézek lepetten könnyes szemmel a nőre. - Nagyi! - kiáltom el magam. Ez nem lehet igaz... Hisz ő... - Meg halt...