A nevem Aoi Katsimi, azt hittem egy tök átlag, képességgel rendelkező, család utáló vagyok, de nem annál több. Egy nap, furcsa dolog történt velem, ha tudni szeretnétek, hogy mi az, akkor olvassátok a könyvet!
- Még mindig nehezen hiszem el amit Zantiri tett velem, és a családommal... És azt sem hiszem el, ami történik velem. Akkor, amelyik jelenben voltam én, az a jövő, és ha nem maradok az én időmben, akkor nem lesz tényleges jövő... De anyám, hogy értette azt a Tamaki- s ügyet? Hisz, én és Tamaki, csak barátok vagyunk... - ezeken gondolkoztam magamban, miközben mentünk haza felé.
Én és Nao kiegyeztünk azon, hogy mivel a bátya az apám -amit még mindig nehezemre esik el hinni- ezért bármikor láthatja, és végül is, egész jól ki jövünk egymással, egész sok mindenre meg tanított, még hozzá azokra, hogy kell vadászni, hogy kell át változni farkassá - ez már ugrás közben is megy nekem -, azt, hogy kell beszélni, egy tényleges sárkánnyal - ezt még én sem tudom, hogy ő honnan tudja, de meg tanított rá-, és be mutatott az erdő, a szeretett, az aggodalom isten nőjének is. Az istennő nevem amúgy Yoko.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Az elveszett, el kóborolt, vagy elhagyott gyerekekre vigyáz, és neveli fel őket. Legyen az, varázs lény, sárkány, démon, vagy ember gyermek. Mint ki derült, Tamaki- t is ismeri. És az ő elmondása szerint, Tamaki vissza tért a szülő falujába, a Fujino faluba. Mint kiderült az is, hogy Tamaki a Déli Elf birodalom trón várományosa, és az apja vitette vissza a palotába, mikor meg tudta hol van. És amit még meg tudtunk, az az, hogy feleségül fogja venni, a nyugati törzs lányát, Fuji Tamada- t. (tudjátok, kényszer házasság) Anyámék 2 nap múlva fognak meg jönni, addig is, én, Nao, Kirishima apja, Yoko, meg még pár farkas, köztük Kuroishi is jött velünk. Át jutni a Déli Elfekhez könnyebb volt mint azt gondoltuk, ugyan is Yoko- nak volt meg hívója az esküvőre.
- Ki ellenzi ezt a házasságot, az most szóljon, vagy hallgasson örökre! - hallatszódott ki a a folyosóra a pap beszéde.
- Jaj ne, el késtünk... - mondta Kuroishi.
- Nem, nem késehedtünk el... - szál vele vitába Nao.
- Én ellenzem! - nyitok be a terembe. - Én ellenzem az esküvőt... - mondtam.
- AOI! -riadtak meg a mögöttem lévők.
- Hogy mit mondtál? - fordul felém az oltárnál lévő lány. Biztos ő Fuji Tamada, a Nyugati Elf Törzs főnök lánya. Ahogy rám néz, olyan volt mintha a puszta gondolatával fel tudna falni.
- Jól hallottad, én ellenzem ezt. És Tamaki, vissza tértem... - mondtam, de a fiú nem válaszolt. - Tamaki? - kérdeztem, kicsit szomorúan.
- Oh, tehát te vagy az az Aoi akiről annyit áradozott. Te el csavartad az én drága Tamaki- m fejét... - bújt hozzá, mint egy macska. Bláh, hányni tudtam volna a látványtól.
- Ne érj hozzá... - mondtam komoly hangon.
- Oh, mert különben mi lesz, hm? - vett fel egy ördögi mosolyt. Ácsi, hol is láttam utoljára ezt a mosolyt?
- Ha... - remegek meg. - Ez lehetetlen... Te nem is Fuji Tamada vagy! Ha nem Chiharu! - mondom, majd egyszer csak a lábam alatt be szakadt a föld, és el kezdtem zuhanni. Mikor földet értem, egy különösen szép, kristály teremben landoltam.
