Több mint barátság ~Tamaki x Oc~

Miért vagy ilyen?

Ez a nap hamar el ment. Utolsó óra után egyből a portára mentem, onnan meg a koliba, hogy le rakhassam a dobozokat. 30 perc alatt ki is pakoltam. Le ültem az ágyamra, a hátamat a falnak támasztva.
Egyszer csak kopogásra lettem figyelmes.

- Tessék! - szólok a kint lévőnek. Az ajtó kinyílt. Az ajtón belépve Mina, Uraraka, Tsuyu, Yaoruzu lépett be. - Lányok! Miért nem szóltatok, hogy át jöttök?
- Jaj Aoi! Hisz a barátaid vagyunk! - nyávog Mina.
- Jó... - teszem fel védekezően a kezem. - Na gyertek bejebb. Vagy csak nem akartok az ajtómban álldogálni?

Már három hete járok a U.A.- be. Bakugou az utóbbi 3 napban nem mozdult ki a szobájából. Meg kérdeztem Cápafogat, hogy mit tud róla, de csak annyit mondott, hogy "valami meg fázás vagy mi..." Hát gondoltam csinálok egy kis húslevest neki, amit fel viszek neki.

- Hé Bakugou! - kopogok be. Semmi... - Bakugou tudom, hogy hallasz... Létszi, engedj be... - kérleltem, de megint semmi... - Hát jó... Pedig csináltam borsos húslevest... De akkor meg eszem majd én... - heccelek. Erre csak annyit hallottam, hogy az ajtó kilincsje le nyomódik és egy piros orrú, szemű és homluku Bakugou nézett ki mögülle. - Jézusom! BAKUGOU! Na mennyünk csak befele - tulonszolom vissze. A levest le raktam az éjjeli szekrényére, őt meg szépen le ülltettem az ágyára. Meg fogtam a homlokát, melyet csak negyegyszére engedett meg. - Te lázas vagy...
- De, hogy vagyok én lázas... Hápcu! - tösszentett egy nagyot.
- És még taknyos is vagy... Na... A meleg húsleves meg gyógyít... - nyúlok a leves után.
- Nem kell nekem semmijen leves... - kezd el duzzogni.
- Ne duzzogj, hanem edd meg a levest! - tolom a szájába a levest. - Na?
- Erős, de finom... - nyelte le a a falatot. - Add ide... - nyúl a kanálért ami a kezemben van.
- Nem... - húzom el kezem.
- NA, ADD IDE TE HÜLYE LIBA! - szedi le a fejem.
- Áú... Ez fájt... Miért vagy ilyen? - kérdezem tőle.
- Már mint milyen? - mordul rám.
- Ilyen idegbeteg? - bazki... Ezt nem kellet volna ki mondanom... - Má... Má... Már mint morcos! - takarom a fejem.
- A hülye Deku, és miattad... - döl neki a falnak.
- Miattam? - nézek rá kérdön. - Miattam még is miért? - Bakugou le blokkolt. Oldalra fordítja a fejét.
- Mert itt hagytál... - mondja magában.
- De nem én tehetek arról, hogy akkor itt hagytalak...
- Mi a!? Te olvasol a gondolataimban!? - fordítja vissza a fejét felém.
- Mellék hatása a képességemnek... - rakom a levesbe a kanalat melyet a kezembe tartottam. - Nézd... Én nem akartam inene el menni, de  vagy megyek a nagyimhoz, Angliába, vagy...
- Vagy mi? - mordúl fel ismét.
- Vagy... - de nehéz ezt ki mondanom... - Vagy megyek a...
- A hova!? - ragadja meg a vállamat.
- Vagy megyek a szerett otthonba... - végre ki mondtam... Éreztem ahogy egy forró könny csepp végig folyik az arcomon. Bakugou le törölte a könny cseppet. Fel emelte az államat, majd magáhot szorított. Vissza öleltem és patakogban folytak a könnyeim.
- A szüleidet, hogy veszítetted el, és melyik hősnél tanúltál? - kérdezte Uraraka.
- Ezt már mondtam első nap... - mondom a lánynak.
- Bocsi... De azt nem mondtad, hogy melyik hősnél tanultál... - bögdösi össze a két mutató újját Uraraka. Le fagytam...
- Hogy... Hogy... Hogy melyik hősnél tanultam? - de nem akarok erre a kérdésre válszolni... - Ő nem volt igazi hős... - már megint... Már megint sírok... Érzem... Mert egy forró könny csepp folyt végig az arcomon. Nem bírom... Nem bírom vissza tartani, fel pattantam helyemről és ki rohantam. Kint a falnak támasztva hátam és össze rotytam. Most már patakokban folyik a könnyem. Miért kellett hinnem egy olyan mocskos emberben, mint Al for one? Miért, miért, miért!?
- Lám, lám, lám... Kit, látnak, szemeim...? - ez a hang... Olyan, olyan... Ismerős... A hang felé fordítom a fejem.
- Monoma...? - nézek rá banbán mert tiszta könny a szemem. - Te meg mit keresel itt? - kérdeztem meg. - Áú...! - a hajam... A hajamnál fogva fel emelt és a falhoz nyom.
- Na ide vigyelj Aoi... - kezdi, és a nyakamba markol. - Most azonnal el kotróts innen, vagy...
- Vagy mi? - nyögöm ki.
- Vagy nagyon meg fogod még azt bánni amit akkor csináltál...
- Hé Aoi-chan... - jön ki a folyosóra Kacchan. - Monoma... - mordúl fel. - Enged-el...