A nevem Aoi Katsimi, azt hittem egy tök átlag, képességgel rendelkező, család utáló vagyok, de nem annál több. Egy nap, furcsa dolog történt velem, ha tudni szeretnétek, hogy mi az, akkor olvassátok a könyvet!
- Ez lehetetlen! - szól egy női hang. - Tomura erezd el a követ! - veszik le a hátamról a fekete kő kardot. Mire oda néztem...
- Nagyi? - nézek lepetten könnyes szemmel a nőre. - Nagyi! - kiáltom el magam. Ez nem lehet igaz... Hisz ő... - Meg halt...
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Mikor meg láttam a nagyimat... Ez... Ez nem lehet ő... Hisz, ott álltam mellette mikor meg halt.
- Aoi... - vetődik mellém Bakugou. - Jól vagy? - fogja meg a két vállamat.
- Hisz... Ott voltam mikor el ment... - motyogtam. - Ez nem lehet ő... - halkulok el.
- Aoi, mi bajod van? - néz rám értetlenül Bakugou.
- Az a nő... - hajtom le a fejem. - Az a nő a nagyim! - emelem fel a fejem. Akkor már patakokban folytak a könnyeim.
- Mi? - fordul a nő felé Katsuki.
- Adira nagyi? - mondom ki a nevét, remegve.
- Hát nem haltál meg te nő személy!? - mordul rá Tomura, aki most már szabadon tudott mozogni.
- NAGYI!!!! - ordítja el magát egy lány. - NEEEE!!!!! LÉTSZI NE HAGY TE IS ITT!!! - üvöltözik tovább.
- Anyu... Az ott a papa volt? - kérdezi az anyukáját egy kis lány, miközben a tv képernyőjére mutat.
- Aoi... - könnyezik be az anyuka.
- Anyu ne... - tartja fel a kezét az a kis lány. Az anyukája egy késsel közelít lányához. Majd egy másik pillanatban, a lány, gyönyörű, közép hátig érő haja, most már csak a nyakáig ér.
- Úgy sajnálom, kincsem... - halkul el az anya. Majd ki löki maga alól a széket.
- Anya ne! - kiáltozik a kis lány. - NE! - kezd el sírni a kis lány.
Már mindenkit el veszítettem... Ahogy a nagyim ott harcolt, Tomura ellen. Elő törtek belőlem az emlékek.
- Nem... Ez csak egy álom... - fogom a fejem. - Tuti, hogy ez csak egy álom.
- Az álmok néha valósággá válnak Aoi... - halok meg egy ismerős hangot. - De ezen tudsz változtatni. Öld meg a nagyid... És semmi sem fog meg akadályozni, hogy a neked szánt igazi utat járd... - vesz fel eszelős vigyort.
- Nem... - rázom meg a fejem. - Én ezt nem bírom tovább! - rohanok ki az épületből.
- Aoi! - üvölt utánam Bakugou.
Miután ki értem a levegőre, a kijáratott le zártam a fekete kövekkel, hogy senki se jöhessen utánam. Miután jó messzire futottam, neki vágtam magam egy fának, és a tövében össze kuporogva sírtam.
- Te lennél Aoi? Aoi Hunter? - kérdezi meg tőlem egy nő.
- Te meg ki vagy? - nézek fel rá. - Vagy is, ti kik vagytok? - lepődök meg.
- Mi vagyunk az előtted lévő Fekete kő őrzők... - nyújtja a kezét egy nő. - Szóval nem kell meg ijedned... - segít fel.
- Mi meg tanít hatjuk, hogy használd az erődet - mondja egy másik nő.
- Vajátok be, hogy rosszra akarjátok tanítani... - mondja egy ismerős hang.
- Zúzmara... - álltam fel. - Most jöttem rá... - vesz körül sötét aura.
- Anyu... Az ott a papa volt?
- Hogy te voltál az a szellem démon aki nem segített apámon... - néztem rá bosszúsan. - Menny a pokolba! - nyújtom felé a kezem. - Francba... Kitért az ítéletem felől... - nézem a kitérő Zúzmarát. Én meg sikeresen a földön landoltam.
- Mi mindig itt állunk mögötted, Aoi...
- Anya? - kapom a fejem a hang irányába.
- Állj fel, és légy erős... - folytatda.
A fenébe is, miért könnyezek?
- Mi mindig büszkék leszünk rá... - kezdenek el halvánodni.
- Ne! - nyúlok utánuk. De mire hozzájuk ért volna a kezem, el tűntek. - Ah! Kh - köhög. De nem mást mint... Vér?! Ügye nem? A hátamhoz nyúlok, és...
- Jaj, de... - mondja Zúzmara. - Jó éjt...
- Aoi!
-Ka-ka-katsuki... - mondom, majd minden el sötétült...
- Te szemét! Mutasd magad! - ez volt az utolsó amit még értettem.
- Hé... Hé...?
- Egek, Idióta, kapcsold le a lámpát! - teszem a kezem a szemem elé.
Elég homályosan, de láttam.
- Hol a fenében...? - nem tudtam be fejezni a mondandóm, mert félbe szakítottak.
- Zúzmara vagyok... Zúzmara Katsimi! - hangzik fel egy ismerős hang. Zúzmara- chan? - A képességem az átalakítás, ezen belül még Fekete kő őrző is vagyok, a...
- Tudjuk jól, hogy melyik családból származol, - szólal meg egy komoly hang. Fel tápászkodtam fel. - Nézze, hercegnő...
- Hercegnő?! - lepődök meg.
- Attól tartok, hogy a királyi család tagja ként... Nem lenne jó, ha ide, a U.A.- be jár. És már meg van az az ember aki az utolsó pozíciót be tölti az iskolánkban... - rendezgeti a férfi a kezében lévő papírokat.
- Híjá! - rúgja be az ajtót egy lány. - A nevem Himiko Hunter! - hajol meg. - A képességem a démonokkal való suttogás, és tűz idomárság! - áll fel és szorítja ökölbe a kezeit.
Név: Himiko Hunter
Képesség: Démon suttogás és Tűz idomár
*Démon suttogás: egy olyan képesség ami lehetővé teszi a pokolban, esetleg a szabadon mászkáló/ élő démonokkal való kapcsolatot, és különb féle fuziók ki alakulását.
*Tűz idomár: bár milyen tűzet képes irányítani, és a kezéből képes bár mekkora lángot elő idézni.
- Hát persze... - suti le a fejét Zúzmara. - Persze egy Hunter- t fel vesznek ide, de egy Katsimi- t már nem! - fordul meg, majd elindul az ajtó felé, de mielőtt ki lépett volna... - Jól jegyezzétek meg! - fordul hátra. - Amint én leszek a Királynő, be fogom záratni ezt a helyet! - ordítja el magát, majd ki ment.
- Apám! - szólal meg Himiko. - Látod, hogy ő sokkal jobban akarja azt, hogy be kerüljön ide! - mutat az ajtóra. - És én nem amúgy is, - veszi le a fejéről maszkját. - nem akartam ide be kerülni... - néz apjára szomorúan. - Attól még, hogy a lányod vagyok nem kell nekem ide járnom... De ha már így döntöttél az életemről... - fordul meg. - Akkor kénytelen vagyok el fogadni a döntésed... - megy ki a a teremből. De mint Zúzmara, ő is meg állt az ajtóban. - Szőrnyű apa vagy... - majd ki ment.
- Tényleg szőrnyű apa lennék? - hajtja le a fejét.
- Ügye milyen szörnyű? - jelenik meg egy lény melletem.
- Áh! - ugrok meg. - A szív bajt hozod rám nagyi... - kapok a szívemhez.
- Sajnálom... - néz rám. - Ezután ez történt - dobbant egyet a lábával.
A látvány... Szörnyű volt. Mindent lángok borítottak... A katonák a U.A. diákjai ellen harcoltak.
- Ha! - kacag fel valaki. - Mondtam, hogy ez lesz!
- Te jó ég... - kapok a számhoz. - Ez lenne a kora újkori U.A.?
