A nevem Aoi Katsimi, azt hittem egy tök átlag, képességgel rendelkező, család utáló vagyok, de nem annál több. Egy nap, furcsa dolog történt velem, ha tudni szeretnétek, hogy mi az, akkor olvassátok a könyvet!
Tényleg fel ébredtem? Azta... Na jó, elég ebből, véget vetek Zúzmara életének. Most már véglegesen.
- Bocsi, de nekem még dolgom van... - tolom el magamtól, majd fel áltam.
- Mi? De mégis mi? - néz rám kérdőn Deku.
- Beszélnem kell Zúzmarával... - változok át a démoni alakommá.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Várj mi is... - kezd el dumálni Deku, de addigra már el tüntem.
- Oh, el vigyelek... - mentem vissza.
Ők erre bólintottak és meg érintettek, majd teleportáltunk. (erre minden egyes démon képes)Kb. egy perc alatt oda értünk.
- Hó.. - szédül meg Brokkoli. - Máskor ilyet ne csináljunk... - támaszkodik egy fa törzsnek.
- Zúzmara...! - kiáltom el magam. A többiek lepetten néztek a hátuk mögé, és én erre be burkoltam őket a feketekövek közé. - Tudom, hogy miért utálod a Hunter családot. De csak, hogy tud... - akadok meg a mondatomban ugyan is nekem ugrott. - Hé! - térek ki az utésétől. - Végig sem mondhatom, hogy... - ismét támatt. Itt már el szakadt nálam a cérna és arcon vágtam. - FEJEZD EZT BE! VÉGIG SEM TUDOM MONDANI, HOGY HIMIKO HUNTER, akkor utánad ment! - üvöltöm el magam. - Próbált meg keresni téged, de te már addigra el tüntél! - üvöltözök tovább. - És csak, hogy tud... - veszem vissza magam. - Te hoztad össze a családomat... - nézek rá könnyes szemmel. - És akkor én nem lehetnék, sem a többiek... - mutatok a fekete kövekre, amikben az osztálytársaim, és a családom egy része volt el zárva. - Sem pedig az unokád... Diamond... Aki mostanra a legjobb barim lett...
- Istenem... Mit tettem? - néz rá a kezére, amin néha vér volt. - Most, hogy így mondod... Himiko nem úgy nézett ki, mint aki annyira szeretett volna a U.A.- be járni... Mit tettem, Mit tettem?! - kezd el zokokni. - Ez is igazából az... - kezd bele mondandójába, de én közbe vágok.
- Ki ne merd mondani a nevét! - ordítok rá. - Nem akarom hallani annak az embernek a nevét... - halkulok el. Ezután ki engedtem a srácokat a feketekő páncélból. Kár volt... Ugyan is ekkor vissza tért a Gonoszok Ligája. Nem mással mint...
- Aoi, kicsim, de jó újra látni az én szemem fényét! - tárja ki a kezét egy nagy füst alak, aki nem volt más mint az...
- A-a-apa? - remegek meg. Nem ez nem lehet ő... De ha még is?
- Apa?! - kerekedik ki a szemük az osztálytársaimnak.
- Mit keresel itt Zantiri?! - üvölt neki Adira nagyi.
- Zantiri?! - kerekedik ki még jobban a szemük.
- Te miattad halt meg anya... És én 12 évesen meg fogadtam, hogy meg foglak ölni! - ugrok neki. Persze ő egy mozdulattal ki tér előlem, ezért én a földön kötök ki.
- Oh tényleg? És, hogy óhajtasz meg ölni? Amikor füst vagy? Meg foghatatlan - vigyorog eszelősen az apám.
Nem tudom, de valahogy meg foglak ölni...
- Hé, démon fogo, ki a legerősebb ez ellen? - álok le beszélgetni a démonokkal.
- E-e-ez most komoly? - néz értetlenül az apám.
- Sky- nak az ereje, a természet, ő nem elég erős ez ellen... - mondja a démon fogóm. Minden egyes démon suttogónak van ilyen a szemében. - Most ide Diamond sem elég erős. Ezüst- chan... az ő képessége a...
- EZÜST BÁBMESTER- CHAN! Téged választalak! (egy kicsi Pokémon)
- Vihí! - ugrál mellém vidáman Ezüst. - Végre be vetsz engem is! - állt le az ugrálással.
- Kicsim ne tedd! - hallok meg egy idősebb nő hangját mögüllem, mire be könnyezik a szemem.
- Anya? - fordulok hátra.
- Nina- san?! - lepődnek meg egyszerre Bakugou és Midoriya.
