Több mint barátság ~Tamaki x Oc~

Üdv a U.A. 2-A osztályában!

Ugye büszkék vagytok rám? Hisz... Be kerültem a világ legjobb hős képző iskolájába... Bár csak élnétek még...
A nagyi levelét le raktam a családi fénykép elé. Két ujjamat meg pusziltam és anyukámék fejére adtam így egy-egy puszit.

- HÉ AOI A KURVA ANYÁD KELJ MÁR FEL! - ébreszgetett egy nagyon ismerős hang. Ki nyitom csipás szemem... És ahogy sejtettem... Az a rohadt ébresztőóra!
- KUSSOLJ! - fel sem emeltem a kezem, de el hallgatott. - Ops... - talán örökre... Egy fekete kő állt bele... - Á! - sikítottam el magam. Ki másztam a meleg ágyacskám-
ból és a fürdőszobámba mentem. Be néztem a tükörbe és... - Ááá! - KÉK A HAJAM!

(Csak a lányt nézétek...😑)

- Még is mi történt velem!? Nagyi! Erről nem volt szó a leveledben!
- Oh... Igazán... - szólal meg mögöttem egy kislány.
- Ááá...! - a kezemet a kagylónak támasztotam és a démon-szellem lányt nézem.
- Sajnálom... Nem akartalak meg ijeszteni - megfagyott bennem a vér. Az egész testű és régi ruhája ciánkék volt.
- Te... Te... Te egy szellem-démon vagy?! - ijedten nézek rá. Ez meg milyen tréfa nagyi? Mert ez tuti nem te vagy...

- A nevem Zúzmara. A nagymamád előti fekete kő örző...
- Mi? Aha... Semmit sem értek... Miért vagy itt? - nézek rá bambán. Még is ki ez a Zúzmara...? És honnan tudja, hogy, hol lakom? Ez nekem magas ló... Pedig szoktam lovagolni... Az este egy kicsit rá kerestem erre az egész fekete kő cuccra... De nem dobott ki semmilyen Zúzmara- chant... Tényleg törpe...
- Az erőd miatt... - le sokoltam... Ezt senki sem tudja... - Én is voltam örző, a nagymamád előtt. De ő nem használta jól, de én téged megtaníthalak.
- Kösz... De passzolnám - fordultam vissza a tükör höz. A nagyim írt s levelében arról is, hogy meg kell találnom ön magam, és azzal együtt az erőmet is tudom majd irányítani - darárom le neki. Most vettem csak észre, hogy milyen karimás a szemem. Mind egy. - Még mindig itt vagy? - fordulok vissza Zúzmarához. De nem ő áll mögöttem. - Oh! Pikachu...? - bazki... Tegnap nem szóltam senkinek se erről.
- A... A... HAJAD! - ordítja el magát. Bazki. Gyors le tapasztom a száját, még mi előtt Ezüst vagy Diamond ide jönn-e.
- Kussolsz... Még a végén ide jönnek a lányok.
- O... o... oké... - dadogta a kezem alatt.
El magyaráztam neki mindent. Hogy miért néz ki így a hajam... És az erőmet is...
- Szóval... Fekete kő örző lettél?
- Igen...
- És ez a nagyid ereje volt...?
- Igen... - bazki... Lassan ez lesz a nyelvem ha ennyiszer kell ki mondanom. Legalább 20- ra mondom ezt.
- Aha... Moss fogat, reggeliz, azt húzonk innen mert robbanó cukorka nem szereti ha kések, szó szerint fel robbant... - mondja Pikapi.
- Jó... Csak húz ki! - modulok rá, mert még az egyenruhámat sem vettem fel.
Kb. 20 perc alatt meg lettem mindennel.
- Mehetünk!
- A dobozok?
- A dobozok? - bazki! - Azok fent vannak a szobámba! - oh ne má'! - Woá! Mi a? - fekete kövek? Szét nyíltak, mire a dobozok jelentek meg. - Na... Jó... - ezek olvasnak a gondolataimban? És tudnak teleportálni dolgokat? NAGYI!
Rohanunk kellett. A dobozok egy kicsit nehezek voltak... De volt egy kis segítségem
más démonoktól. Gyorsan be értünk. A dobozokat a portán hagytuk, mi meg rohantunk a terembe.
Kaminari hamarabb ment be, mert ugye van barátnője (igen itt Jiro- ra gondolok).
-

Nyugi Aoi... Már csináltad ezt... Menni fog! - bíztattam magamban magam.
- Áh! Aoi! - szakított félbe egy tanár hangja.
- Aizawa sensei! Jó reggelt! - köszönök a tanár úrnak.
- Gyere... - mondta a csengetés után. - Gyerekek... Ülljetek a helyetetekre. Beszeretném mutatni az új osztálytársatokat... - mondta unott, és fáradt hangján.
- ÚJ OSZTÁLYTÁRS!? - csodálkozik el az egész osztály.
- Igen... Aoi... Gyere be! - int a kezével, hogy mennyek be.
Tudod Aoi... Ha be lépsz, már nincs vissza út... Tegyük meg ezt a lépést. Az osztálynak tátva maradt szája mikor meg láttak. Oda léptem a ,,tanári asztalhoz", hogy be mutatkozzak.
- Sziasztok, a nevem Aoi Hunter... - végig néztem az osztályon, középen ott üllt Denki, nekem jobb oldalt meg... BAKUGOU, DEKU!? Na jó... Mutatkozzunk be... - Az erőmet az apukámtól örököltem, az ő ereje a Démonokkal való suttogás... volt... 10 éve egy balesetben meg halt... Anyukám meg... Betegségben halt meg... Így a nagymamámhoz kerültem, aki külföldön lakott. Őt 5 éve vesztettem el, egy balesetben... Ez után 4 évig egy hős vigyázott rám - daráltam le. - Ha valakinek kérdése van, szívesen válaszolok rá... - Deku. Ő egyből jelentkezett. - Igen?
- Miért ilyen színű a hajad? Mit rejt a képességed?
- Deku... - kezdem, mire le fagy. - A hajam színéről nem igazán akarok beszélni, a képességem meg azt takarja, hogy bármilyen ember feletti lény el tudok komonikálni.
- De a képesség is ember feletti...
- Olyan ember feletti lényekkel, amit képesség nélküli és képességel rendelkező emberek nem látnak. Ilyen a démon, démon-szellem és a misztikus lények...
- Lenne még egy kérdésem...
- Tessék csak.
- Mi ismerjük egymást?
- Ez egy költői kérdés volt? - kérdezek vissza.
- Nem... - rázza meg a fejét.
- Én vagyok az. A kicsit Aoi, erő nélkül. A szürkés, közép hátig érő hajú lány...
- Aoi! - pattan fel a helyéről egyszerre Deku és Bakugou. De Katsuki egyből össze font kezekkel le is üllt.
- Igen... - húzom nagy vigyora a szám.

A helyemre mentem ami Deku mögött volt. Az óra hamar el ment, szünetben kb. mindenki oda gyült a helyemhez.

- Szia, én Mina vagyok!
- Üdv a U.A. 2-A osztályában!
Sorra be mutatkoztak.
- Srácok... Ismerlek titeket. A sport fesztivált mindig végig nézem...

A szünetben egyszer-kétszer Mineta be próbálkozott, de el küldtem egy melegebbik éghajlatra. Egyedül Bakugou nem jött oda hozzánk. A többi szünetben csak csesztetni tudta Deku- t. Pedig Mido tök rendes. Min egy. Rá sem ismertem... Olyan... Olyan más lett a szeméjisége...

Ez a nap hamar el ment. Utolsó óra után egyből a portára mentem, onnan meg a koliba, hogy le rakhassam a dobozokat. 30 perc alatt ki is pakoltam. Le ültem az ágyamra, a hátamat a falnak támasztva.