Több mint barátság ~Tamaki x Oc~

A mentési terv első szakasza

- Nos? - kérdezi Inuyasha. 

- Mi nos? - kérdezek vissza értetlenül. 

- Mi a terv!? - kérdezi kicsit morcin a fiú.

- Oh... - pislogtam párat. - Az, az még nincs... - mondtam, majd a földet kezdem pásztázni.

- MI?! - lepődik meg a kutya fiú. 

- Mondom MÉG nincs! - mondom, a ,,még,,- et meg nyomva. 

- Szupi, te hát nincs terv... - mondja unottan.

- Mit tenne a tervező énem, mit tenne a tervező énem...? - járkáltam fel alá. - Ha? - jutott eszembe valami. - Anya! Meg van még a fejedben az a legenda, a-a-a-a falkák legendája? - kérdezem izgadottan.

- Persze, azt nehéz el felejteni... - mondja fúrcsán.

- Remek! - örülök. - Akkor, létszi el mesélnéd? - kérdeztem, majd le ültem török ülésbe. 

- Oh! Persze, de ez most, hogy jön a mentő tervhez? - kérdezi.

- Említesz benne kettő Dél-Amerikai törzset, az Amazonas- iakat, meg az... - gondolkozok el.

- Andok- at... - mondja helyettem is apám.

- Pontosan! - ugrok fel. - Ők segítettek meg menteni a farkasoknak az embert! Akkor kost is segíteni fognak, abban, hogy meg mentsük a Déli Elfeket! - magyarázom. 

- Aoi- nak igaza van, vérfarkasok vagyunk, segíteni fognak nekünk! - pattan fel Numuzawa. 

- Észlény, hogy jutunk el Dél-Amerikába? - kérdezi Inuyasha.

- Hahó, sárkány vagyok... - szólal meg Kirishima. 

- Oh baszki...

- Hm? Neked meg mi bajod lett Inuyasha? - kérdezi Sango.

- Idegesítő, szellemek! - csap ki egy jókora fa sort, majd pár szellem meg hallt. 

- Nos? Mikor indulunk? - kérdezzük egyszerre Kirishima- val.

- Akár most is... - állt fel anyám.

- Igen, induljunk... - állt mellém Numuzawa.

- Oh, a becenevemről jut eszembe! - mászok fel Kirishima hátára. - Akkor te meg leszel... - gondolkozok el. Majd rá nézek Numuzawa- ra. - Naplopó, várj, várj, nem is! Inkább... Aranyhaj! Vagy BlackHear kapitány! - mosolyodok el gúnyosan.

- Ha valamelyiken is szólítani mersz, este nem álok jót magamért... - durcizott be, majd fel mászott elém.

- HÉ! - szólok rá. 

- Hidd el, jobb ha én vagyok elől, mert így lesz mibe kapaszkodnod... - fordul félig hátra.

- Gr! - mordulok fel, majd keresztbe rakom magam előtt a kezem. - Jó, de csak, hogy tudd, nem fogok beléd kapaszkodni! - durcizok én is be.

- Na hát ezek tisztára olyanok mint te meg Inuyasha... - mondja Sango, meg fel ült Kirara hátára. 

- Igen, be kell, hogy valljam, Sango- nak igaza van... - állt fel Miruku. 

- Te csak ne hasonlítsál azokhoz ott a sárkányon! - mutatott ránk idegesen a kutya.

- Inuyasha... Ne mutogass! - szól rá Kagome.

- Indulhatnánk? - kérdezi apám, ki mögött anyám, BlackHear kapitány, én Todoroki, Midoriya majd a törpe.

- Várj? A törpe miért is jön velünk? - nézek hátra. 

- Ki mondta, hogy odáig megyek veletek? Egy kis idő után le ugrok ám kisasszony! - szól nekem. 

- Ha te mondod... - rántok vállat, majd el indultunk. 

Egy egy órás utazás után, meg is érkeztünk az Andok törzshöz. Tudhaták, hogy jövünk, mert mikor meg érkeztünk, egyből a törzsfőnök fogadott minket. Miután el mondtuk, hogy miért jöttünk, és kik vagyunk, nagyon meg lepődtek. Anyukámék úgy el beszélték az időt, hogy délután 7 volt, mikor még fent voltunk. Kezdett hűvös lenni, nekem pedig még hozzá kellet szoknom ahhoz, hogy vérfarkas vagyok, és ahhoz, hogy a tenger közelében van a leghidegebb. 

- Ne, hogy meg fázz nekem Csibe... - tette az állát a fejemre BlackHear kapitány. 

- Hát te meg? - kérdezem, miközben a tengerre néztem. Hihetetlen, hogy itt vagyok, itt Dél-Amerikában... - Nem Kirishima- ra kéne figyelned, még mi előtt elviszik valahová az itteni hegyi sárkányok? - nézek fel rá.

- Nem kell őt félteni... - nézett le rám. És amúgy is, őt inkább az Andok kis jövendékektől kel félteni, nem a hegyi sárkányoktól. Tudod, te, hogy mit csinálnak vele? - kérdezi mosolyogva. 

- Te mosolyogtál? - fordulok vele szembe.

- Mi? Nem, dehogy... - vett fel komoly arcot.

- Oh, de, láttam ám! Te mosolyogtál! - ugrárok örömömben. - BlackHear kapitány mosolygott! - mondom ki vidáman, majd egyből le fagyott a mosoly az arcomról. - Oh, oh... - mondtam, majd el keztem futni.

- Hogy hogy hívtál!? - üvölt utánam, majd ő is el kezd futni, de nem emberi alakjában, hanem rókafarkasként. 

- OH! - állok meg egy szakadék szélénél. - Na jó, ÁH! - ugrok egyet majd át változtam. Így fojtattuk az üldözősdit, majd meg láttam Kirishima- t, amint egy csapat Andok lány rajta csüng, és virág koszorúk vannak rajta. Hát erre értette BlackHear kapitány, hogy inkább az Andok lányoktól kell őt félteni. - KIRISHIMA!!! - üvöltöm el magam, mire a fiú felém kapta a fejét, és fel állt addigi ülő helyéről, én pedig gyors át bújtam alatta, majd ott változtam vissza emberré. - Há! Így kapj el kapitány... - gunyólódok, majd egy kisebb csapat a fejemre tett egy hegyi virágokból álló virág fűzért. - Oh... Köszönöm... - köszönön meg a virág fűzért, majd észre veszek egy árnyékot rám vetődni, amitől a kislányok el futottak. - Ojaj... - mondom, majd Numuzawa rám veti magát, és elkezd... Csikizni? - ÁH! NE! OTT NAGYON CSIKIS VAGYOK! - nevetek, majd a kislányok is vissza jöttek. 

- Minket is! Minket is! - mondják a kislányok a nyelvükön, mire Kirishima fújt egyet, majd a lányok a földre kerülnek, és Kiri el kezdi a sárkány farkával csikizni őket. - HAHAHA! - nagy nevetésben törtek ki, és az épen arra jövők ezt látták, majd el mosolyogtak a látványon.

- Jó, jó... szünet, szünet... Fel adom... - lihegtem, majd Numuzawa felemelkedett rólam. - Nem foglak többi BlackHear kapitánynak hívni, ígérem... - mondom szuszogva. 

- Remélem is... Csibe... - mondta, majd rám feküdt. 

- Hé! - szólok rá, de észre fettem, hogy el aludt... - Ennyire fárasztó vagy, Ike? - kérdezem, mire egy jól eső morgást kaptam. - Ezt egy igennek veszem... - mondom.

- Ügye nem itt akartok aludni? - kérdi Kiri. 

- Hát, ha Ike uraság fel áll rólam, akkor én mennék a helyemre, de mint látod... Meg sem moccan... - ütök kettőt a hátára. - Szóval... inkább itt alszok farkas ként... - mondom, majd farkassá változok, és az eget kezdem páztázni. - Hé, Kiri... - szólok a sárkánynak. - Szerinted, az Andok segíteni fognak nekünk? - nézek rá. 

- Hát persze, hogy segíteni fognak, hisz ők meg bíznak a természetben, és bennünk is - mondja azon a mély sárkányi hangján. 

- De mély lett így a hangod Kirishima... - kuncogok fel, majd tovább pásztáztam az eget.