Természetfeletti szerelem

Kezdet kezdete

Ez más volt mint az összes többi álmom. Nekem soha nem volt ennyire élénk a fantáziám. Életemben még soha nem voltam ilyen közel a tengerhez. Soha nem éreztem a lábamat nyaldosó habokat. Azt pedig kifejezetten utáltam amikor a homok a lábujjaim közé ment, ebből is tudtam, hogy álmodom, mivel most nem zavart.
- Szép ugye? - hallottam magam mögött egy ismeretlen, de annál kellemesebb férfi hangot.
Megfordultam és a férfira néztem aki megszólított. Rövid nadrág volt rajta, fehér ing és egy napszemüveg a szemén. Az ing tökéletesen simult a karjára és a hasára. Azonnal kiszúrtam, hogy rendszeresen jár konditerembe. Soha életemben nem láttam még ezt a férfit, ezért is nem értettem, hogy mit keres az álmomba, de úgy döntöttem nem kérdezem meg. Életemben először szólított meg engem egy ilyen helyes férfi, nem fogom megkérdezni tőle, hogy mit csinál itt. Szórakozott mosolyal az arcán nézett rám.
- Jól sejtem most azon gondolkodol, hogy mit keresek a te álmodban mikor nem ismerjük egymást - billentette oldalra a fejét.
- Tudod, hogy álmodok? - kérdeztem.
- Igen tudom - biccentett és elsétált mellettem.
Megcsapott az illata és ettől szinte rózsaszín ködöt láttam. Mélyen magamba szívtam az illatát majd megfordultam és követtem őt a part mentén. A hátat figyeltem és tágra nyílt szemekkel csodáltam az izmai mozgását, ezután a tekintetem a fenekére vándorolt. Feszes volt és kerek. Utáltam amikor egy fiún lóg a nadrág. A férfi felém fordult és elkezdte kigombolni az ingét.
- Mit csinálsz? - kaptam el róla a tekintetem.
- Gondoltam több mindent is látni szeretnél - állt meg a mozdulat közben és ártatlanul pislogva nézett rám.
- Jesszus dehogy - sziszegtem elvörösödve.
- Ahogy gondolod - vonta meg a vállát. - De biztos, hogy ne?
- Tudod mit? Ez egy álom nem?
- De igen - biccentett.
- Szóval ha ez az én álmom akkor az csak egy álom. Te nem létezel, nem ismerlek, nem fogok zavarba lenni ha összefutunk a suli folyosón - gondolkodtam hangosan.
- Talán nem - mosolyodott el sejtelmesen.
- Mi az, hogy talán nem?
- Az, hogy talán nem.
- Jó ne vetkőzz le, ciki, hogy egyáltalán megfordult ilyen a fejemben.
- Nincs kedved úszni egyet?
- Mindenáron vetkőzni akarsz?
- Talán - nevette el magát és kibújt az ingjéből.
Tekintetem a kidolgozott mellkasára tapadt.
- Jössz? - kérdezte vigyorogva és belegázolt a vízbe.
Habozva néztem utána majd megvontam a vállam és kibújtam a ruhámból. Ledobtam a homokba és a férfi után szaladtam. A habok közé vetettem magam, úsztam pár hosszt majd a víz felszínére löktem magam. A férfi velem szemben volt, tekintetét az enyémbe mélyesztette. Elakadt a lélegzetem. A férfi egyik szeme kék volt a másik viszont barnás kék. Soha nem találkoztam eddig fele más szemű emberrel.
- Gyönyörű - leheltem.
Közelebb úszott hozzám, kezét a derekamra csúsztatta és magához vont. Mintha elektromosság cikázott volna végig az ereimen, szívem valahol a torkom környékén dobogott.
- Hogy hívnak? - kérdeztem halkan.
A férfi elmosolyodott majd hozzám hajolt és megcsókolt. Alig lehetett érezni, ajka nyomása gyengéd volt és pehely könnyű. Ujjaimat a hajába fúrtam és közelebb húztam magamhoz a fejét, lábamat átvetettem a csípőjén.
- Még találkozunk - suttogta a számba aztán köddé vált, én pedig a vízbe zuhantam.