Természetfeletti szerelem

Bízom benned! Ha tetszik, ha nem!

Szinte teljesen meg voltam róla győződve, hogy meghaltam. Nem éreztem semmit csak lebegtem a semmiben. Néha néha hallottam, hogy valakik beszélnek, éreztem az érintéseket, de nem tudtam reagálni. Túl fáradt voltam, aludni akartam.
- Csipkerózsika ideje felébredni - suttogta Owen és megpuszilta az arcom.
Ki akartam nyitni a szemem, de nem tudtam. Aludtam tovább.

Legközelebb mikor magamhoz tértem hallottam, hogy Caleb meg Owen veszekedtek.
- Ne add az ártatlant, senki nem hiszi el, hogy valóban aggódsz Rubyért - sziszegte Caleb.
- Bizonyítsd be, hogy nem aggódom - vágott vissza Owen.
- Te okoztad azt a balesetet.
- Gondolod, hogy hinne neked bárki is? - nevetett Owen gúnyosan.
- Nagyon sokan fognak, még egy rossz húzás és neked véged. Nem hagyom, hogy bántsd Rubyt - mordult fel Caleb.
Szólni akartam, hogy hadják abba, ne veszekedjenek, de még mindig nem tudtam megszólalni. Megmozdítottam a kezem mire a veszekedés abbamaradt és csend telepedett körém.
- Azt hiszem emlékeztetnem kell téged ha én nem vagyok Ruby már rég halott lenne - szólalt meg végül Owen.
Lépteket hallottam és a következő pillanatban egy ajtó becsapódott.
- Jajj Ruby - sóhajtott fel Caleb és megsimította az arcom. - Hugocskám nyisd ki a szemedet - kérte.
Bárcsak tudtam volna neki engedelmeskedni.

- Owen - suttogtam és a szemem kipattant.
Nem tudom miért az ő nevét mondtam, talán előtte vele álmodtam. Fel akartam ülni, hogy megkeressem, de egy gyengéd kéz visszatartott.
- Ruby drágám ne mocorogj - mondta anyu.
- Anyu? - fordítottam oldalra a fejem.
- Nagyon megijesztettél te lány - szipogta majd hozzám hajolt és megpuszilta a homlokom.
- Lea? Lea hol van? Ugye nincs baja? - kérdeztem ijedten és a fejemet kapkodva nézelődtem. A szobámba voltam ami meglepett. Azt hittem kórházba vagyok, elvégre eltört pár bordám.
- Ne aggódj Lea jól van, eltört a lába, de nincs komolyabb baja.
- És én? Velem mi van? Mindenem fájt amikor...- kerestem a szavakat.
- Owen eszméletlenül talált rád, beverted a fejed, de nem volt semmi komolyabb bajod - magyarázta.
- De nem...- kezdtem ám ekkor minden eszembe jutott.

Az álmosság súlyként nehezedett rám, alig tudtam nyitva tartani a szemem.
- Ruby - kiáltotta a nevem Owen.
Elmosolyodtam. Hát megtalált. Karok öleltek körül mire fintorogtam. Felnéztem Owen arcára.
- Meghaltam?
- Majdnem - morogta majd olyat tett ami meglepett.
Megharapta a saját csuklóját majd az ajkamhoz nyomta a vérző kezét. Küszdöttem ellene, nem akartam a véréből inni.
- Ha nem iszol meghalsz, nagyon sok vért veszítettél - mordult rám.
Engedelmesen nyeldekeltem, végig a szemébe nézve.
- Jól van most már elég lesz - szólt rám gyengéden.
Megragadtam a pólóját és az ajkára tapasztottam az ajkam hálám jeléül. Éreztem ahogy a foga felkarcolja az ajkamat, de nem érdekelt. Alig érzékeltem a fájdalmat. Owen megragadta a vállam és eltolt magától.
- Ami most történt elfelejted. Beütötted a fejed aztán elájultál, másra nem emlékszel - nézett mélyen a szemembe.

- Ruby most már nem lesz semmi baj, kaptál egy főzeted, hogy a tested pihenni tudjon, de most már minden rendben lesz - fogta meg a kezem anyu.
Némán bólogattam, nem tudtam mit mondani. Owen megbűvölt, hogy felejtsem el azt, hogy a vérével mentett meg engem, de a bűvölés hatástalan volt. De miért? Miért emlékszem?
- A többiek, az osztály velük mi van?
- Szinte senki sem élte túl, az iskolát bizonytalan időre bezárták. Már folyik a nyomozás, hogy mit történhetett.
- Hirtelen leszakadt az egész, nem volt semmi előjele.
- Egy tornaterem nem szakad be csak úgy.
- Nem Owen tette - emeltem meg a hangom.
- Ruby nem is ismered azt a vámpírt.
- Owen a neve Owen!!! És ha meg akart volna ölni akkor ott hagyott volna - fakadtam ki.
- Lehet, hogy pont az a szándéka, hogy megbízz benne.
- Egy francokat. Owen nyílt napokkal játszik, ő soha semmit nem pepecsel el - háborogtam majd lerugtam magamról a takarót és kirohantam a szobából. Nem törődtem azzal, hogy anya a nevemet kiabálja. Látni akartam Owent. A nappaliban találtam rá, a kandalló előtt állt és valamit ivott. A közelébe érve lelassítottam. Mikor észrevett elindult felém majd megtorpant és felhajtotta a pohár tartalmát.
- Ágyban lenne a helyed.
- Igen a tiédben - vágtam rá bátran.
Elnevette magát és leült a kanapéra.
- Mit adtak be neked? - érdeklődött.
Odamentem hozzá és leültem mellé.
- Hallottam, hogy veszekedtetek Calebbel.
- Óriási.
- Tudom, hogy nem te tetted, te nem lennél ennyire fantáziátlan. Ha meg akarnál ölni azt szemtől szemben tennéd, hogy közben tud élvezni a szenvedésem - jelentettem ki.
Felém fordította a fejét, ajkát összepréselte, tekintete megvillant.
- Úgy beszélsz mintha ismernél holott csak pár hete találkoztunk - morogta.
- Hete? Mennyit aludtam?
- Cirka 2 évet - vonta meg a vállát.
Dühösen boxoltam a vállába.
- 2 hét - javította ki magát.
- A vér miatt van?
- Milyen vér miatt? - kapta felém a fejét és döbbenten fürkészett.
- A te véred miatt - néztem a szemébe.
- Azt te csak álmodtad. Nem adtam neked semmilyen vért - röhögött fel gúnyosan és felállt.
Én is felpattantam majd visszalöktem a kanapéra és lovagló ülésben az ölébe ültem. Döbbenten nézett fel rám, nem számított erre.
- Ne akarj hülyének nézni Owen és ne akarj menekülni. Adtál a véredből, hogy ne haljak meg aztán azt akartad, hogy felejtsem el. Miért?
- Nem tartozom neked magyarázattal - rázta meg a fejét.
- Miért bűvöltél meg?
- Hogy elkerüljem az ilyen kérdéseket. Ugyanolyan vagy mint az összes többi tini, rögtön érzelmeket vinnél a dologba.
- Bóknak veszem, hogy olyannak gondolsz mint az összes többi tini. Hidd el én lennék a legboldogabb ha az lenne a legnagyobb problémám, hogy a pasi akit szeretek viszonozza-e az érzelmeimet.
Dühösen nézett fel rám.
- Tudod miért nem hiszek se Calebnek se anyának se senkinek veled kapcsolatban?
- Na miért? - kérdezte a plafonra meredve.
A hajába túrtam, kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen.
- Ha meg akarnál ölni akkor ott hagytál volna és nem mentesz meg. De lám még mindig itt vagyok, szóval bízom benned! Ha tetszik neked, ha nem!
Owen csak nézett rám majd hirtelen magához rántott és az ajkamra tapasztotta az ajkát. Szorosabban simultam hozzá, ajkam elnyílt a csókja alatt.