Természetfeletti szerelem

Hogyan tovább?

Egy helybe feküdtem a kanapén a történteket emésztgetve. A családom utál, nagyi meghalt, Caleb meghalt, anya nem tudom hol van, itt maradtam két vámpírral. Az egyiket tekinthetem ősi vámpírnak akit én hoztam vissza a halálból, pontosabban kihúztam egy könyvből. A másik pedig az a vámpír akit én vezettem ide mert belezúgtam az álmomba.
Két fej jelent meg felettem. Az egyik Owen volt a másik pedig Damon.
- Meddig akarsz még itt feküdni a mennyezetet bámulva? - érdeklődött Owen.
- Örökkévalóság? - kérdeztem vissza.
Mindketten felszisszentek.
- Az igazán hosszú idő - szólt Damon.
- Srácok kérlek - hunytam be a szemem.
- Végül is, mi nem sietünk sehova - mondta Owen.
- Hol van anyu? - nyitottam ki a szemem.
- Dolgozik szerintem.
- Ma nem dolgozik - ráztam meg a fejem és felültem.
- Ohh az gáz - húzta el a száját Owen.
- Ő is elment ugye?
- Ruby van még valami amit tudnod kell a varázsnyelvről - ült le mellém.
- Mondd, már ennél pocsékabb kedvem nem lehet - emeltem fel a kezem amolyan ide lőjjön stílusban.
- Nos amikor kiszólítasz valakit a könyvből akkor valaki másnak be kell mennie helyette - fürkészte az arcom.
- Hát ez kurva jó. Be küldtem anyámat a Vámpírnaplókba - dörzsöltem meg az arcom elkeseredetten.
- Nem lesz baja, Elena meg Stefan ember pártik és voltaképpen itt van csak egy másik korban.
- Kösz Damon most már sokkal jobb - sziszegtem.
- Csajszi nem olyan gáz ez - próbált vigasztalni.
- Nem olyan gáz? - horkantottam fel.
- Jó talán gáz - sóhajtott fel.
- Owen, hogy lehet visszahozni anyut? - néztem Owenre.
- Ha kiolvasod, de nem tudom Ruby. Nem vagyok szakértő - csóválta meg a fejét.
- Margaret azt mondta, hogy aput Mo-nak hívták. Owen gondolkodj kérlek - néztem rá.
- Nem ismerek semmilyen Mot Ruby - jelentette ki.
- Értem - préseltem össze a szám majd felálltam. - Kell lennie valami nyomnak, valaminek ami elvezet apához - indultam el.
- Odalent szétnézek - vállalta magára Damon.
- Odalent? - szaladt magasba a szemöldököm.
- Aha az alagútban - biccentett.
- Az nem csak a sorozatban volt?
- Nem tudom miről beszélsz, de nem - válaszolta és már el is tűnt.
- Oké akkor én megnézem anyu és nagyi szobáját meg lehet, hogy a sajátomat is meg kéne, de előtte lenne egy kérdésem.
- Igen? - fürkészett Owen.
- Miért néz ki Damon úgy mint Ian Somerhalder?
- Jajj Ruby, törődj bele néha történnek megmagyarázhatatlan dolgok - nevette el magát.
- Vagy csak kezdek becsavarodni - motyogtam majd elindultam nagyi szobája felé.

●◎○

Semmit nem találtam, se nagyi, se anyu, se pedig az én szobámba ami kellőképpen kiidegelt.
- A fenébe már, kell lennie valami nyomnak - fakadtam ki és a könyvespolcomhoz léptem.
Talán van itt valami titkos ajtó, csak eddig elkerülte a figyelmem. Valaminek muszáj lennie. Sikítást hallottam mire azonnal kirohantam. Owennel szépen egymásba rohantunk. Neki nem lesz semmi baja, én viszont tuti fix, hogy szereztem egy két lila foltot.
- Gyere már - rántott fel Owen és a következő pillanatban már a hátán voltam és úgy futott velem együtt. Egy szempillantás alatt kint voltunk.
- Én hozzá se nyúltam. Akartam, de nem tettem - tartotta fel a kezét Damon amolyan rám ne nézzetek stílusban.
- Lea minden oké? - léptem oda a sápadt legjobb barátnőmhöz.
- Azon kívül, hogy Damon Salvatore itt van? Persze minden oké - bólogatott totális sokban.
Nos egy dolgot tudni kell Lea-ról attól, hogy ő maga is egy természetfeletti lény, imádja a fantasy sorozatokat és szinte bálványozza Damont és mindig azon kesergett, hogy bárcsak korábban született volna meg.
- Hát igen van egy két mesélni valóm - húztam el a szám.
- Egy pillanat, errefelé én ilyen menő srác vagyok? Nem lep meg mert mindig is az voltam, de ez már kezd kicsit fura lenni - szólalt meg Damon.
- Legyen elég annyi, hogy a világ majdnem összes nőnemű egyede utánad csorgatja a nyálát - néztem rá.
- Csúcs - vigyorodott el.
- Gyere Lea - karoltam a legjobb barátnőmbe. 
- Találtál valamit? - kérdezte Owen.
- Semmit. Ti? - kérdezte vissza Damon.
- Semmit - morogtam.
- Mit keresünk? - kérdezte Lea aki lassacskán visszatért a Damon által okozott sokkból.
- Bármit ami apumhoz vezethet - válaszoltam.
- Várjunk. Apukád nem meghalt? - nézett rám.
- De igen. Mindent elmondok odabent - ígértem.

●◎○

- Segítek - jelentette ki Lea amint a mesém végére éltem.
- Nem bízom a csajban - ellenkezett Damon.
- Ahogy én sem - csatlakozott hozzá Owen.
- Már megbocsáss, bármennyire is imádlak, de régebb óta ismerem Rubyt mint te. Ha valakinek akkor nekem atombiztosan mellette kell állnom - pördült Lea Damon felé.
- Mit tudsz te ugyan tenni, hogy megvédd a kislányt? Vízsugárt lövelsz egy vérfarkasra? - vigyorgott Damon.
- Csak figyelj - sziszegte Lea majd a tekintetét az akváriumra szegezte. Kilövelt belőle a víz és Damon nyaka köré szorult. - Na van bárkinek bármi ellenvetése? - morogta Lea miközben nekivágta Damont a lépcsőkorlátnak.
- Elég - kiáltottam.
- Ezért meglakolsz - morogta Damon miközbe hangos csattanással a földre esett.
- Senki nem lakol meg. Lea velünk tart, menjünk bárhova is - jelentettem ki.
- Nem tetszik nekem, hogy Ruby a parancsnok - nézett rám Damon.
- Figyelj Damon tudom, hogy te vagy a rangidős, de ez nem rólad szól. Ez az én életem - néztem vissza rá.
- Oké főnök. Mi a terv? - fonta össze a kezét maga előtt.
- Hát... - kezdtem, de nem fejeztem be.
- Sejtettem - biccentett.
- Owen - fordultam felé.
- Áá miattam ne zavartassátok magatokat, tök jól szórakozok - legyintett és bekapott egy szem popcornt.
- Te most komolyan popcornt eszel? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Aha - vigyorgott rám majd átölelte a derekam és magához vonva megpuszilta az arcom.