Természetfeletti szerelem

Vonzom a vadászokat

Igen igen emlékszem, hogy megfogadtam többé nem dőlök be Owennek, de a fenébe is. Szerelmes vagyok belé. Tudom, hogy meg akart ölni, tudom, hogy rám vadászott/vadászik, de mégiscsak szeretem. Meg kellett volna acéloznom a szívem, felpofozni őt mikor megcsókolt, de nem tudtam megtenni. Hisz legbelül arra vágytam, hogy csókoljon, hogy szorosan magához öleljen és ez miatt utáltam magam. Utáltam amiért ennyire hatalma van felettem, utáltam, hogy ennyire szeretem őt.
- Meddig leszel pukkancs? - húzta végig Owen az ujjait a karom belső oldalán.
- Veled ellentétben én nem tudok úgy csinálni mintha mi sem történt volna - néztem rá összehúzott szemekkel.
- Én sem csinálok úgy Ruby. Szeretnélek kiengesztelni valahogy - mondta csendesen.
- Ez nem ilyen egyszerű.
- De igen Ruby, ilyen egyszerű csak te akarod megbonyolítani - jelentette ki.
- Bocs, hogy védeni akarom magam.
- Nem akartalak megölni Ruby, képtelen lennék rá - emelte fel a kezét és a fülem mögé simította a hajtincsem ami kiszabadult a kontyból.
- Te miattad szakadt be a tornaterem padlója - suttogtam.
- Igen - súgta vissza. - Az volt az egyetlen egy alkalom, hogy bántani akartalak, de nem tudtam megtenni. Képtelen voltam végignézni a halálod. Amikor hívtál azonnal rohantam segíteni neked - nézett a szemembe.
- De meg akartál ölni - motyogtam.
- A tettemre nincs mentség, csak abban reménykedhetek, hogy megbocsátasz nekem.
- Turbékoló gerlepárjaim megérkeztünk - szólalt meg Damon.
- Ne menjünk még be - kérte Owen.
- De igen be megyünk, nem szeretném miattad elszalasztani a bált - szálltam ki a kocsiból.
- Na mi a pálya? - kérdezte Lea.
- Kezdem beadni a derekam - nyögtem fel. - Veled mizu?
- Hát én már beadtam. Basszus Ruby, bárhogy is haragszok ő Damon Salvatore!
- Tudom - sóhajtottam fel. - De legalább Damon nem akart téged kinyírni - tettem hozzá.
- Arany husom mindent hallok tudod-e? - nehezedett Damon keze a vállamra.
- Igen tudom - motyogtam.
- Nézd nem tudom Owent a fiamnak tekinteni, de ha tovább szenved miattad esküszöm, hogy kinyírlak - mosolygott rám szélesen.
- Hatalmamban áll visszaküldeni téged oda ahonnan jöttél úgyhogy ajánlom, hogy ne fenyegess - mosolyogtam vissza rá.
- Abba hagynátok egymás fenyegetését? - pördült felénk Lea.
- Ő kezdte - vágtuk rá tökéletes szinkronban.
- Argh - fújtattam és ott hagytam őket.

●◎○

- Ruby szia - állt meg mellettem Max.
- Szia Max - köszöntem vissza óvatosan.
Nem tudtam hányadán állunk azután, hogy Damon megbűvölte őt.
- Kár, hogy nem jutott nekem hamarabb eszembe, hogy elhívjalak a bálba. Meseszép vagy - hordozta végig rajtam a tekintetét.
- Köszi - mosolyodtam el.
- Kopj le - állt meg mellettem Owen és birtoklóan a derekam köré fonta a karját.
Szólásra nyitottam a szám, de a dühös tekintete elhallgattatott.
- Hé haver nincs gáz - húzta ki magát Max.
- Ha nem mész el most azonnal majd lesz - morogta fenyegetően.
Max szeme dühösen megvillant majd keserűen mosolyogva elsétált.
- Mégis mi a fene volt ez? - támadtam Owennek.
- Gyere táncoljunk - fogta meg a kezem és a parkettre húzott.
- Nem táncolok - ellenkeztem és megpróbáltam szabadulni, de vasmarokkal ölelt magához.
- Ne mozdulj el mellőlem - kérte csendesen.
- Mintha lenne bármi választásom - sziszegtem és fintorogva tettem a kezem a vállára.
- Komolyan ne Ruby. Nem maradhatsz egyedül - nézett a szemembe halál komolyan.
- Miért nem?
- Max egy vadász - mormogta olyan hallkan amilyen hallkan csak tudta.
- Tessék? - kerekedett ki a szemem. - Az lehetetlen - ráztam meg a fejem.
- Rólam azonnal elhiszed, hogy az vagyok róla meg nem akarod?
- Nem akartam elhinni, hogy az vagy - sütöttem le a szemem.
- Mindegy is. Nem maradhatsz egyedül - suttogta a homlokomnak nyomva az ajkát.
Lehunytam a szemem ajkam elnyílt, a szívem hevesen dörömbölt.
- Hogy talált rám? Mikor ide jöttem már itt volt -suttogtam.
- Te találtál őrá - válaszolta. -Hallotta a pletykákat rólad meg rólam, hogy nem tudtam teljesíteni a feladatomat. Engem is akarnak már, de tudod ki szar be egy rakás embertől? - horkantott fel.
- Meg akarnak ölni? - kaptam fel a fejem sápadtan.
- Ez jár annak aki nem teljesíti a feladatot - vonta meg a vállát.
- Nem kockáztathatod az életed miattam - sziszegtem.
- Szóval akkor öljelek meg? - villant meg a tekintete.
- Nem, de eltűnhetnénk csak mi ketten. Valahova ahol senki nem találna ránk - hadartam.
- Ruby kedvesem, tudod, hogy nem lehet. Mindenki tudná, hogy együtt vagyunk - simította az arcomra a kezét.
- De nem - kezdtem ellenkezni.
- Ruby nincs gáz. Vámpír vagyok nem emlékszel? - mosolyodott el.
- Méghogy nincs gáz. Itt van velünk egy légtérben egy vadász aki mindkettőnket meg akar ölni - szűrtem a szavakat a fogam közt.
- Egy vadász aki ember - mosolyodott el.
- De gondolom olyan ember aki ki tud nyírni egy vámpírt - húztam el a szám.
- Ruby drágám te most ne foglalkozz ezzel. Élvezd az estét - húzta végig a kezét a hátamon.
- Ezek után? - szaladt magasba a szemöldököm.
- Menni fog - vont közelebb magához.
- Na persze - motyogtam.
Owen megsimította az arcom majd a nyakamba fúrta a fejét.