Természetfeletti szerelem

Titkos nyílás

- Olyan jó, hogy itt vagy Lea. Szükségem van most egy barátra - sóhajtottam belépve a szobámba.
- Azt elhiszem. Ez az egész őrület. Nem tudom elhinni, hogy Caleb képes lett volna megölni.
- Én sem - motyogtam és a könyvespolcomhoz sétáltam.
A földről felvettem a könyvet amit leejtettem.
- Volt egy olyan érzésem, hogy hátha valamelyik könyvemben lesz valami, de itt nincs semmi - mosolyodtam el keserűen.
- Mindet átnézted?
- Nem csak ebbe sikerült belenéznem, de aztán te sikítottál és rohantam.
- Hát akkor mire várunk? Kutassunk - vigyorodott el.
- Tudom, hogy nem kedveled Owent, de ő komolyan törődik velem, megvédett Margarettől.
- Azt hiszem félreismertem őt, de tudod milyen vagyok. Owen vámpír és én nem nagyon csípem őt.
- Igen arra rájöttem.
Leemeltem a polcról azt a dobozt amiben Magnus Bane könyvek voltak. Mindet az ágyra borítottam, sorra átnéztem őket, de semmit nem találtam.
- A fenébe itt nincs semmi - akadtam ki és a falnak vágtam a karton dobozt. Ennek következtében leesett a falon lévő fénykép felfedve a mögötte lévő nyílást. Felpattantam és a nyíláshoz siettem. Kinyitottam majd remegő kezekkel vettem ki a papírt ami bent lapult. Kihajtogattam a papírt és elolvastam a rajta lévő írást.
Drága Ruby!
Ha ezt olvasod akkor velem történt valami végzetes. Keresd meg Magnus Banet ő választ ad a kérdésedre. Én nem fogok semmire sem emlékezni, muszáj elfelejtenem a dolgokat, hogy biztonságban tudjalak téged!
Szeretlek Ruby.
Anyu.
- Igazam volt, Magnus találkoznom kell vele - néztem fel.
- Akkor indulás - pattant fel.
- Owen, Damon megyünk New Yorkba - kiáltottam miközbe elővettem egy sporttáskát és minden fontos dolgot beledobáltam.
- Mit találtál? - termett mögöttem Owen.
- Egy levelet, még anyu írta anno - tartottam felé.
Owen gyorsan átfutotta a sorokat majd biccentett egyet és darabokra tépte.
- Mit művelsz? - kaptam levegő után.
- Elővigyázatosság, nem tudhatják hova megyünk - morogta.
- Ki vadászik rám Owen?
- Nem tudom, a fenébe is, de nem vagy biztonságban - fakadt ki.
- Oké és mi a terved? Felgyújtod a házat? Hogy sehogy se akadjanak a nyomomra?  - vágtam csípőre a kezem.
- Csak meg akarlak védeni, de úgy látom nem nagyon értékeled - suttogta az arcomat fürkészve.
Lesütöttem a szemem.
- Ne haragudj csak...eddig mindenki hátba szúrt akiben megbíztam - suttogtam majd a vállamra kaptam a táskát és kimentem a szobából.
- Csak egy gyors kérdés. Hányszor vitatkoztatok mióta együtt vagytok? - kérdezte Lea.
- Mit számít. Azt se tudom együtt vagyunk-e - vontam meg a vállam.

2 órával később már egy magánrepülőn ültem és New York felé tartottunk. Velem szemben Lea a fülét bedugva aludt. A másik oldalon meg a két Salvatore a fejüket összedugva tanácskoztak. Örültem volna ha Owen mellém ül, de mindegy. Egy ideig őket figyeltem, majd követtem Lea példáját és bedugtam a fülem. Elindítottam a vámpírnaplók sorozatot és azt néztem. Volt pár alkalom amikor majdnem elbőgtem magam.
- Minden oké? - kérdezte Damon.
- A te hibád - vágtam rá kapásból.
- Ezt csak én nem értem vagy te sem?
- Sorozatot néz - legyintett Owen.
- Bocs, hogy igénylek ennyi kikapcsolódást - sziszegtem.
- Neked meg mi a fene bajod van?
- Semmi.
- Nem úgy tűnik.
- Mondom, hogy semmi!
- Szarul hazudsz.
- Akadj le rólam Owen - pattantam fel.
- Oké most már komolyan mondd el, hogy mi bajod van - állt fel ő is.
- Ember vidd be a Wc-be. Hiánya van neki, utána jobb lesz - vigyorgott Damon.
- Seggfej - sziszegtem.
- Köszi - kacsintott rám.
- Mondd már mi van.
- Semmi csak...
- Csak mi?
- Hagyjuk, úgysem értenéd - legyintettem és vissza leültem.
- Azért csak próbáld meg - vágta le magát mellém.
A vállára hajtottam a fejem és hozzá bújtam.
- Ennyi? Komolyan ez volt a baj? - nevetett hitetlenkedve.
- Talán, nem tudom...szeretném ha közel lennél. Olyan nagy baj ez? - kérdeztem halkan.
- Jajj Ruby - sóhajtott fel.
- Tudom, hogy ez neked semmit se jelent, csak egy megoldandó feladat vagyok számodra - mondtam alig hallhatóan.
- Egy megoldandó feladattal csinálnám ezt? - emelte meg a fejem majd lehajolt és az ajkamra simította az ajkát.
- Pont ez az, hogy nem tudom - suttogtam.
Owen megpuszilta a homlokom majd átölelte a vállam. A hallgatását nem tudtam hova tenni.