Természetfeletti szerelem

Módosult kísérők

- Dumálhatunk? - ült le mellém Damon.
- Nem - vágtam rá.
- Én mit ártottam neked?
- Le merném fogadni, hogy te mindenről tudtál - morogtam.
- Nem egészen. Owen azután mondta el az igazat amikor ti elmentetek.
- Miért higyjek neked? - néztem rá.
- Mert igazat mondok.
- Tudom milyen vagy Damon, mindig hazudsz.
- Ne ítélj könyvek alapján - szólt rám.
- Nem akarom, hogy telebeszéld a fejemet. Azt mondtam neki, hogy szeretem! Bevallottam, hogy szeretem és nem mondott rá semmit csak azt, hogy ne mondjam többet! Van fogalmad arról, hogy ez mit jelent egy lánynak?
- Nem, még nem volt alkalmam lánynak lenni.
- Nem lehet veled normálisan beszélni, mindent elviccelsz - sziszegtem megrázva a fejem.
- Jó na Ruby maradj - rántott vissza a székre.
- Auu - szisszentem fel.
- Bocs - szabadkozott.
- Nézd Damon nem vagyok kíváncsi Owenre. Egy mocsok gyilkológép!
- Dehogy az.
- Szakasztott olyan mint te - vágtam hozzá.
- Kezdek kijönni a béke tűrésből - figyelmeztetett.
- Akkor menj el - morogtam.
- Hogy lehetsz ennyire makacs? - érdeklődött.
- Nem, ez nem makacsság. Nem akarom, hogy a gyökér fiad mégegyszer darabokra törje a szívemet - néztem a szemébe.
- Ha ez boldoggá tesz már megfizetett érte.
- Csakugyan? - szaladt magasba a szemöldököm.
- Lássuk csak egyszer kitörtem a nyakát majd a fejébe vette, hogy meg akar halni. Vonat elé ugrott, le a huszadik emeletről. Soroljam még?
- Tudja, hogy úgy nem halhat meg. Miért nem karót használt?
- Mert igazából nem akart meghalni Ruby, csak ezzel büntette magát amiért megbántott - sóhajtott fel.
- Örülök neki, hogy nem ölte meg magát - dőltem hátra.
- Na haladás - vigyorodott el.
- Legalább megtehetem én - mosolyodtam el.
Damon felröhögött.
- Nem tartalak vissza, öld csak meg. Öld meg azt a férfit akibe őrülten szerelmes vagy. Nézz a szemébe és úgy döfd a karót a szívébe. Figyeld ahogy az élet kihuny a szemébe. Élj örökre azzal a tudattal, hogy a te kezeden szárad a halála - mélyesztette a tekintetét az enyémbe.
Elkaptam róla a tekintetem és az asztalt kezdtem el bámulni.
- Képtelen lennél rá Ruby Folchart - közölte velem.
- Te nem tudod mire vagyok képes - motyogtam.
- De azt tudom, hogy képtelen lennél bántani egy szerettedet - mosolyodott el. - Este hatra ott vagyunk értetek - állt fel.
- Már van partnerünk - ellenkeztem.
- Aha mi - újságolta majd elsétált.
Döbbenten néztem utána.

●◎○

Remegett a gyomrom az idegességtől. A tudat, hogy Max helyett Owen lesz a partnerem teljesen kikészített. Bármennyire is utáltam, azt akartam, hogy tetszem neki. A fenébe is még mindig szeretem őt, hiába, hogy összetörte a szívemet.
- Biztos, hogy el akarsz menni? - hallottam Mo aggódó hangját a folyosóról.
- Igen, nem hagyom, hogy elrontsa az estémet - válaszoltam miközbe a combifxemhez erősítettem a bicskámat amit Jacetől kaptam.
- Nem tetszik ez nekem, ő egy vadász - aggodalmaskodott.
- Meg tudom magam védeni Mo - nyitottam ki az ajtót.
Mo rámnézett és büszkeség csillant a tekintetében.
- Meseszép vagy Ruby - dicsért meg.
- Köszi - mosolyodtam el.
A ruha ami rajtam volt tűzpiros volt, rakott szoknya résszel és testhez simuló szívecske alakú felső résszel. A hajamat feltűztem, sminkemet füstösre csináltam, ajkamra piros rúzst kentem. Mindent elkövettem, hogy megmutassam Owennek mit veszített. Odalent csöngettek mire Mo azonnal elkomorodott.
- Nem tetszik ez nekem - morogta.
- Tudom, nekem se - motyogtam és követtem őt le a lépcsőn.
Úgy terveztem, hogy egy pillantást se vetek Owenre, de ahogy megláttam őt öltönyben a lépcső alján a szívem eszeveszetten kezdett el dörömbölni. Olyan átkozottul jól nézett ki. Owen rajtam legeltette a szemét, tekintetével csak úgy felfalt. Egy pillanatra felvillant a tekintetében a fájdalom, de gyorsan el is tűnt.
- Meseszép vagy Ruby - mondta csendesen.
- Kösz - morogtam leplezve valódi érzelmeimet.
Owen összepréselte a száját, de hallgatott. Felém nyújtotta a karját, de nem fogadtam el.
- Ha bármi bántódása esik a lányomnak, megöllek. Én képes vagyok megtenni - figyelmeztette Mo Owent.
- 17 éven át a lánya felé se nézett, gyilkosok nevelték fel. Hirtelen feléledtek az apai ösztönök? - szaladt magasba Owen szemöldöke és gúnyosan elmosolyodott.
Egy hatalmas nagy pofont kevertem le neki.
- Te csak fogd be - mordultam rá. - Ne aggódj meg tudom magam védeni - öleltem meg Mot.
- Tudom - simogatta meg a hátam.
- Na szia, majd jövök - pusziltam meg az arcát. - Mehetünk - néztem Owenre aki igen zabosan nézett vissza rám.
- Ez már mindennek a teteje - szólalt meg ingerülten ahogy követett.
- Ide figyelj Owen. Neked egy szavad se lehet Moval kapcsolatban. Ő legalább nem akart megölni - böktem meg a mellkasát.
- Ehelyett szörnyetegek közt hagyott - vágta rá keserűen.
- Az téged miért is érdekel? Halljam - vágtam csípőre a kezem.
- Mondtam már. Mert szeretlek - válaszolta.
- Kac kac kac - néztem az égre.
Erre két keze közé fogta az arcom és az ajkamra szorított az ajkát. Küzdöttem ellene minden áron azon voltam, hogy kitépjem magam az öleléséből, de nem engedett. Minnél jobban küzdöttem ő annál jobban ölelt magához.
- Nem teheted ezt - suttogtam erőtlenül.
Owen elhúzódott tőlem, de csak azért, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Kérlek Ruby csak egyetlen egy esélyt adj. Adj esélyt, hogy bebizonyítsam méltó vagyok a szerelmedre.