Természetfeletti szerelem

Brooklyn fő boszorkánymestere

Nem hittem volna, hogy valaha is eljutok ide. A New Yorki Intézetbe. Most mégis itt vagyok és nem győzöm kapkodni a fejem. Ez minden rajongó álma aki olvasta a Végzet ereklyéit.
- Ki volt az a vámpír? - kérdezte Jace.
- Mondhatni egy ősi vámpír, Damon Salvatore - válaszoltam.
- De ő már réges régen halott - nézett össze Alec meg Jace.
- Tudom, de én visszahoztam - haraptam az ajkamba.
- Feltámasztottad minden idők egyik legveszélyesebb vámpírját? - szaladt magasba Jace szemöldöke.
- Nem direkt volt és nem, nem támasztottam fel, vagyis nem egészen. Kiolvastam egy könyvből és most itt van és helyette anyum ment be a könyvbe - magyaráztam.
- Mi vagy te? - fürkészett Jace.
- Jace, Alec visszajöttetek? - csendült fel egy kedves lány hang.
Azonnal tudtam, hogy Clary Fray az.
- Aha és hoztunk két potyautast - biccentett felénk.
- Heló - köszöntem.
- Szia - biccentett Lea.
- Sziasztok - mosolygott ránk kedvesen. - Gyertek beljebb, ne álljunk itt a huzatos előcsarnokba - invitált minket.
- Szabad? - pillantottam Jacere.
- Ez tetszik, tudja ki a főnök - vigyorgott Jace.
- Csak ne fényezd az egód - forgattam meg a szemem.
- Mégsem tetszik - olvadt le a mosolya.
Lea kuncogva karolt belém majd követtük Claryt a könyvtárba. A rengetek könyv azonnal elvarázsolt engem. Percekig csak álltam a temérdek mennyiségű könyvet csodálva majd csatlakoztam a többiekhez és Leaval mindenről beszámoltunk. Azt a részt persze nem említettem, hogy Owen elutasított, de szerintem maguktól is vágták a szitut.
- Nem akarok zavarni, tényleg nem csak szeretnék beszélni Magnussal -fejeztem be a mondókámat.
- Magnus jelenleg nem tartózkodik New Yorkban - mondta Alec.
- Ohh - sütöttem le a szemem.
- Nem tudnád esetleg vissza hívni? Vagy nekünk az is elég ha megmondja, hogy hívják Ruby apját - szólalt meg Lea.
- Nem fog örülni neki, de egy próbát megér - állt fel Alec és félre vonult telefonálni.
- Melyik volt a pasid? - kérdezte tőlem Jace.
- Jace ne már - sziszegte Clary rosszalóan.
- Owen - motyogtam.
- Az nem fordult meg a fejedben, hogy ő akar megölni csak előbb megvárja míg teljesen belé nem habarodsz? - érdeklődött.
- Owen nem ilyen. Ő nyílt lapokkal játszik - jelentettem ki.
- Elutasított téged, de még mindig őt véded - mutatott rám.
- Tudod ezt hívják szerelemnek - morogtam.
- Most megmondom, hogy csak le akar csapolni - jegyezte meg.
- Ez erős volt - mordult fel Lea.
- Tudod, hogy igazam van hercegnő. A vámpírok kegyetlen vérszívók - villant a tekintete Jacenek Leara.
- Ruby a barátnőm és nem hagyom, hogy bárki is megharapja. Ugye még nem? - nézett rám ijedten.
- Dehogy - jelentettem ki.
- Visszajön. Nem lesz olcsó mulattság kislány - jött vissza Alec.
- Nem vagyok kislány - háborodtam fel.
- De igen az vagy - vágta rá.
Ekkor hirtelen villanás támadt és a következő pillanatban Magnus már itt is volt. Meglepetten pislogtam.
- Ez gyors volt - motyogtam.
Magnus körbe nézett majd rám meresztette a macska szemeit.
- Te gyere velem - mutatott rám.
- Szia vagy valami - mondta Jace unottan.
- Szia Clary - mosolygott Magnus.
- Barom - röhögött Jace.
- Mindenkinek heló, szóval Ruby Folchart gyere velem - indult el.
Engedelmesen követtem, kicsit azért megszeppentem ugyanakkor izgatott is voltam.
- Mi van anyáddal?
- Bement egy könyvbe.
- Szóval olvastál - sóhajtott fel. - Na csüccs, elmondom amit tudok.
Leültem az egyik fotelbe Magnus pedig a másikba.
- A világon számtalan varázsnyelv van. Mind titkolják a képességeiket, mert nem akarnak meghalni, ezért nem olvasnak. Hangosan legalábbis nem. Gondolom nem tudsz semmit se a vadászokról. Nem? Sejtettem. A vadászok egy olyan alakulat akik felesküdtek arra, hogy megölik az olyanokat mint te. Lehet az ember vagy természetfeletti lény. A kedves néni a szomszédban? Lehet, hogy pont ő az aki az életedre akar törni. A szemét tanár az iskolában aki folyton téged feleltet? Lehet, hogy ő. A varázsnyelvek arra születtek, hogy magányosan éljenek. Persze vannak akik családot alapítanak mint mondjuk apád. Neki kettő is van.
- Tessék?
- Légyszíves ne vágj a szavamba. A végén kérdezhetsz. Szóval édesapád egy bizonyos Mortimer Folchart mikor megtudta, hogy félig boszorkány vagy fogta magát és elment. Anyádról tudta, hogy ember és meg se fordult a fejébe, hogy örökölheted a boszorkányságot. Apád akkor még nem tudott a saját képességeiről, anyud viszont rájött amikor otthon kiolvastad Micimackót. Röhögj csak én is nevettem akkor. Anyád teljesen pánikba esett. Félig boszorkány voltál, félig meg varázsnyelv. Ezért megkérte nagyanyádat, hogy rejtse el a képességeidet addig míg felnőtt nem leszel. Mivel a nagyanyádat halandó boszorkány így a varázsereje is véges ezért anyád hozzám fordult, hogy töröljem ki az összes emlékét apáddal kapcsolatban. Előtte viszont megesketett, hogy ha te megkeresel akkor álljak a rendelkezésedre és mondjak el neked mindent. Na már most. Hallottál-e a Tintaszívről?
- Nem - ráztam meg a fejem bambán.
- Sejtettem. Olvasd el ezt a könyvet - nyújtott felém egy vastag könyvet.
- Apám egy kitalált karakter?
- Nem Ruby, édesapád egy varázsnyelv.
- Nem kellettem neki - suttogtam sírásra görbült szájjal. - Gondolom amazok kellettek - sziszegtem.
- Sajnálom.
- Te nem tudod, hogy tudnám anyut hazahozni? Bent van a Vámpírnaplókban.
- Az szívás. Bár így, hogy Damon kint van nincs olyan nagy veszélyben.
- Kösz, most sokkal jobb - motyogtam.
- Magnus tudod mi ez a lánc? - nyúltam a nyakamba lógó medálért.
Magnus azonnal eltűnt helyette Owent láttam. Tajtékzott a dühtől. Áthajított egy kukát az úttesten aztán észrevett engem.
- Ruby - sziszegte. - Hol vagy? A fenébe. Mi a fene ütött beléd? Meg akarsz hallni?
Elengedtem a medált és könnyes szemekkel Magnusra néztem.
- Óriási nagy bajban vagy - nézett a szemembe.
Megfagyott bennem a vér.