✔️A way to say goodbye. ✔️[Bakugo x Reader x Midoriya] ✔️(HUN)✔️Befejezett✔️

22. Megvan a győztes?

- Gomenne... [Név]... De... Nem tudok lemondani rólad!

Ezzel a mondattal magához rántotta a lányt. Még mielőtt bármit tudott volna reagálni [Név]. Izuku egy csókkal akadályozta, meg hogy bármit is tudjon mondani. [Név]-et először megdöbbentette ugyan a zöldszemű hirtelen tette. De végül becsukta szemeit és viszonozta a csókot. [Név] egyértelműen élvezte azt, ahogy Izuku ajkait kényeztette. Ami sokkal gyengédebb és érzékenyebb volt, mint amit a szőkétől kapott korábban. A végére sokkal jobban el is mélyült ajkaik csatája a két fiatal között.

...

Miközben a két fiatal ilyen jól elmerült egymás társaságában, fel sem merült bennük a gondolat, hogy közben kicsengettek. Pedig így volt, már jó pár perce szünet volt, mégse zavarta meg őket senki. Ellenben valaki tudott róluk. Hiszen az ajtó túloldalán állt a folyosón. Katsuki nem mert benyitni, mert valahogy érezte mi folyik odabent. Csak résnyire nyitotta ki az ajtót és mikor meglátta [Név]-et és Izuku-t, halkan vissza is csukta. 

Összeszorult nemcsak az ötlet, a szája és a szíve is. fájt neki, amit látott, hogyne fájt volna. mégsem tette azt, amit máskor. Nem rontott be és robbantotta szét a két galambot. Esetleg verte még meg Dekut is, amiért hozzá mert érni [Név]-hez. Maga sem értette, miért hagyta annyiban a dolgot. Nem így tervezték a mai napot, egyikük sem hármójuk közül. Pont ezért nem tudta eldönteni egyikük sem, hogyan legyen a folytatás. Midoriya és [Név] enyelgését az szakította félbe, hogy mégiscsak kopogott valaki az ajtón. Recovery Girl jött vissza végre és szemügyre akarta venni a fiút, aki már rendszeres látogatója, amióta a U.A.-ba jár. Amikor belépett az ajtón a szőke is bement vele. [Név] Bakugou érkezése miatt, úgy döntött, hogy most kellene elhagyni a szobát, mielőtt arca még jobban elvörösödik attól, ahogy az a vörös szempár rá szegeződik. Olyan mélyen látott a lányba, ami mindent elárult számára. [Név] nem tudta, hogy honnan, de érezte, Katsuki tudja, mi történt pár perccel korábban ott a gyengélkedőn. Elköszönt Izuku-tól, gyorsan magára hagyva a társaságot. Deku furcsállotta hirtelen távozását. De sejtette, hogy köze van a dolognak a szőkéhez és a csókhoz is. A doktornő megvizsgálta a kis brokkolit és úgy határozott, hogy most már vissza mehet ő is a többiek közé. Mielőtt elindultak volna megkérte a fiúkat, hogy adjanak át egy üzenetet [Név]-nek. Miszerint tökéletesen végezte a dolgát, nagyon szép munkát sikerült összehoznia, azzal hogy meggyógyította Midoriya-t.

- Magam se csináltam volna jobban! - ez volt az üzenet vége.

Addig, amíg egy viszonylag kihalt a részére nem értek a folyosón, mindketten szótlanok maradtak. De nem is bánta egyikük sem, hiszen valahogy érezték, hogy ennek durva vége lesz, ha mindenki előtt kezdenek beszélni. Hosszabb úton mentek vissza a terembe, a másik lépcsőházat használva, ahol senki sincs szinte sose. Így volt ez most is. Éppen ezért, mikor az egyik lépcsőfordulóban megálltak, nem hallhatta a beszélgetésüket más.

- Mit akarsz? - törte meg a csendet a zöldszemű.

- Tudod te azt nagyon jó. – felelt Katsuki, hangja furcsán nyugodt volt, nem olyan, mint amilyen általában.