✔️A way to say goodbye. ✔️[Bakugo x Reader x Midoriya] ✔️(HUN)✔️Befejezett✔️

8. Két képesség és egy levél.

- Ez meg mi a franc volt Baszki! – rántotta magához [Név]-et az ingénél fogva.

- Kacchan ereszd el! – ugrott oda és választotta szét őket Deku.

- Tűnj innen szaros kocka! Választ akarok! Nem úgy volt, hogy repülsz? Meg van a pajzsod?

- De az is. - felelte a legnagyobb nyugodtsággal - A képességem neve démon-angyal. Vannak angyali és démoni képességességeim is. A szárnyaim és a védelmi technikáim az angyal, míg a támadásaim a démon kategóriában vannak.

A többiek elkezdtek morgolódni a hallottakon.

- Két képessége van? Kero... - szólt Tsuyu-chan.

- Pont, mint Todorokinak! – néztek többen a felemás hajú fiúra.

- És ezért kellett paráznod? – Kiáltott megint Katsuki [Név]-re - Ilyen erővel miért nem mentél neki a nővérednek?

- Mert nem használom! – állta a lány a gyilkos vörös tekintetet.

- Mi?

- Nem használhatom, mert nem tudom rendesen! Ha egy támadásnál többször használom, azt már nem tudom irányítani. Azért jöttem a U.A.-ba, hogy megtanuljam irányítani!

- Te kis- - kapta el megint a ruháját

- Kacchan! Ha nem enged el-

- Akkor mi lesz? Megvesz?

A két fiú farkasszemet nézett, mindketten komolyak voltak.

- Hagyjátok abba! - kiáltotta [Név]- Miért kell nektek folyton összevesznetek?

Kirántotta magát Bakugou karmaiból és könnyes szemekkel kifutott a teremből.

- Mennyi baj van veletek... – hümmögött az osztálynak Aizawa - Még az új lányt is képesek vagytok megríkatni... Ajánlom, hogy a következő gyakorlatra hozzátok ezt helyre. Oszolj van!

- Hai! – kiáltotta mindenki.

Ezzel az osztály az öltözők fele vette az irányt. De a kis brokkoli gyorsabb léptekkel igyekezett, mint a többiek.

- Meg kell keresnem [Név]- sant! Biztosan magában sír valahol!

Midoriya buzgóságát látva Bakugou megint morogni kezdett.

- Méghogy kibékülni! Meg a faszt! Nem a dedóban vagyunk, ha ennyit nem bír ki, akkor nincs helye a U.A.-ban!

Közben [Név] könnyes szemekkel ért fel a tetőre. Mindig is szerette a magas helyeket. Ott szabadabbnak érezte magát, mint a földön. És a szabad levegő megnyugtatta. Olyan volt mintha maga mögött hagyhatna mindent, ami alatta van. Csak egyedül lehet távol a problémáitól. Leült a korlát mellé és összekuporodva hagyta, hogy utat törjenek maguknak a könnyei.

- Miért? Miért kell folyton veszekedniük. Bár Shuvi említette, hogy nincsenek jóban de... Tudtommal korábban nem vesztek össze ennyiszer... Akkor miért? Az egyetlen, ami változott az én vagyok. A megjelenésem óta megy ez. A többiek is megmondták, hogy nem csináltak ilyet korábban. Mit kéne tennem? Fogalmam sincs... és ráadásul azt a nyanvatt levelet is Bakugou padjában hagytam...

Egy pár órával korábban mikor, mindenki az öltözők felé igyekezett, akkor Név elhelyezett egy kis borítékot Katsuki padjában. A levél tartalma csak annyi, hogy órák után akarna vele beszélni a tetőn.

Közben a társaság többi része visszaért a terembe. Midoriya, amint letette a táskáját egyből [Név] keresésére indult. De még a szeme sarkából látta, ahogyan Bakugou megtalálja a padjába rejtett levelet. Bár nem foglalkozott vele, hanem kilépett a teremből.