✔️A way to say goodbye. ✔️[Bakugo x Reader x Midoriya] ✔️(HUN)✔️Befejezett✔️

27. Elegem van mindkettőtökből!

[Név] nem akart visszamenni következő hétfőn az iskolába. De végül is Izuku rábeszélte. Nem azért hogy még több szomorúságot lásson a lány arcán, hanem azért mert tudta, hogy hamarosan közeledik egy nagyobb vizsgájuk. És ha a lány kimarad most az iskolából, akkor nem fog neki menni. Azt pedig nem engedhette neki, sem mint barát, sem mint edző, hogy az érzései miatt ballépést tegyen. Ugyan így saját magának sem ereszthetett meg ilyen luxust. [Név] mióta velük van nagyon messzire jutott. Mind a képessége használatának terén. Mind a televíziós hírnevével is. Már egész ismertté vált. És most már nem adhatta fel.

Mindketten belátták, hogy bármennyire is nehéz lesz ez most [Név]-nek... Muszáj, órákra járnia. És kénytelen lesz találkoznia Bakugou-val is. Nehezen tette meg minden következő lépést ami az akadémia felé vitte a lábát. Izuku mellette sétál, de nem tudott neki, mint mondani. Ő sem akarta még ezt a találkozást még. nem amiatt hogy legyen esélye [Név]-nél. Hanem azért mert tudta, hogy most ez fájni fog a lánynak. [Név] is pontosan tisztában volt ezzel. Fejében hangzottak még a szerelme szavai, ahogyan magyarázkodott. Kérlelte, hogy ne repüljön el. Emlékeiben égett a szeme, ahogy retteg, hogy elveszítheti kedvesét. Szíve pedig nagyon összeszorult, mert ő se akart vele szakítani. Az adta neki a reményt hogy a szőke is ilyennek tűnt.

Katsuki tényleg tartott ettől. Hiszen minden oka megvolt rá. Hiába tudta, hogy neki igaza van. A körülmények és a vörös démoni nőszemély képessége ellene dolgozott. Valamin azt is tudta, hogy ha a Deku vállán sírta ki magát a megtört leány, akkor riválisa meggondolhatja magát arról, amit ígért neki. Ha pedig megteszi, akkor most lesz is esélye. Ez még inkább aggasztotta. Majd meglátta, ahogy beléptek az osztályterembe. [Név] Deku mögött sétált be. És amint megpillantotta a vörös szempár tulajdonosát közelebb húzódott a zöldihez. Olyannyira hogy meg is ragadta a fiú egyenruháját. Úgy döntötte homlokát a hátának. Szó szerint elbújt a másik elől.

- [Név]! – állt fel a helyéről és ment oda hozzájuk.

A megnevezett összébb húzta magát mintha megpróbált volna el teleportálni a helyszínről. Reszketni kezdett. Amit a harmadik személy is megérzett, hiszen ő volt jelenleg a paraván, ami a két fél között akadályt állt.

- I-Izu... - suttogta –S-segíts...

- [Név] chan... - pillantott hátra és megsajnálta a remegő lányt.

Mire odaért hozzájuk a robbanékony fél is a védelmező megfogta a másik vállait. Elszántság lobogott a szemében. Meg akarta védeni azt, aki mögötte állt. Még akkor is ha Kacchan komolyan verekedésbe invitálná.

- Hagyd őt most békén Kacchan!

Na, pont ezt nem akarta hallani tőle a másik. Elkezdett felmenni benne a pumpa. A tekintete elsötétült. Mert csak egyvalamire tudott gondolni. Arra, hogy Midoriya már bepróbálkozott [Név]-nél. Amit egy pillanattal sem hagyhatott tovább szó nélkül.

- Tűnj az utamból Deku!

- Még mit nem! Most nem akar beszélni veled!

Farkasszemet néztek egymással. De nem szólaltak meg. [Név] Izuku háta mögül kilesve pillantott a másik fiúra, aki nem csak, hogy nem tekintett rá. De csak Midoriya-ra koncentrált. Próbáltak egymásban olvasni. De sajnos csak az a két mondat született meg ebből. Deku még nem adta fel a harcot. És Katsuki ezért rohadtul pipa rá, főleg amiért feltételezi, hogy megszegte azt, amit azon az estén ígért neki a telefonban.

- Deku... - a helyzethez képest sokkal nyugodtabb hangon szólalt meg végül.

- Kacchan? – a zöldszeműt is meglepte ezzel.