✔️A way to say goodbye. ✔️[Bakugo x Reader x Midoriya] ✔️(HUN)✔️Befejezett✔️

30. A Way To Say Goodbye!

[Név] félve állt az igazgatói iroda előtt. Nem tudta pontosan mit akarhat tőle a testvére. Azt tudta, hogy kapni fog, még hiszen mégis csak a külföldieket is ő képviselte. De hogy a Shuvi mikor és miért érkezett az országba azt nem sejtette. Neki nem szólt pedig azért egy héttel hamarabb szokta jelezni, hogy tervez jönni. Vagy ha meghívták, valahová akkor arról is mindig szokott mesélni. De ilyesmi nem volt. Így az maradt, hogy vagy meglepetésnek szánta, hogy érkezik. Vagy direkt azért utazott Japánba, hogy őt megfigyelje.

Ha pedig ez utóbbi a helyzet. Aminek a valószínűsége igen nagy. Akkor mindenről tud. Ez pedig nem feltétlenül jó dolog. [Név] jelen pillanatban félt a nővére elé kerülni. Nem tudja mit szólt ahhoz, ami történt. Hogy mérges e amiért megint engedély nélkül harcolt. És már másodjára Tomuráék ellen. És ráadásul annyira utánanéztek, hogy még a démon kilétét is ismerik. Ha mérges, akkor azt teljesen jogosan teszi, hiszen [Név] feje felett lebeg még egy szervezetek közti komolyabb konfliktus kirobbanásának a lehetősége is. Ami ha megtörténik, akkor őt vonhatják érte felelősségre.

Abban az esetben, ami kevésbé volt valószínű Shuvi nem dühös rá. Viszont akkor nem tudni hogyan reagál az eseményekre. Sosem volt rossz vagy gonosz testvér. De ha a szervezetén belül megszegték a szabályokat, akkor annak a következményeit mindig ő döntötte el. A kíméletes büntetést pedig nem igazán ismerte. A tanító és felelősségre vonót annál inkább.

Ezekkel a gondolatokkal küzdve kopogott be az ajtón miután nagy nehezen összeszedte a bátorságát, hogy a testvére szeme elé kerüljön. Kopogott. Bentről pedig jelezték, hogy beléphet a szobába. Lassan nyitott be. Egyből magán érezte az igazgató fekete pontszemének figyelését. De ezzel nem sokáig tudott törődni. Amint kiejtette az elnézést a zavarásért mondatot egy gyorsan közelítő személy eltakart előle mindent.

- [Név]!

Shuvi olyan hirtelen ugrott a húgocskája nyakába hogy az fel sem fogta elsőre. Majd nagyon ledöbbent mikor az információ elért az agyáig. Óvatosan karolta át a másik lány törzsét, aki közben belefúrta arcát [Név] hajába.

- [Név]! Annyira örülök, hogy nincs bajod! Nagyon aggódtam miattad! láttam mi történt. és azonnal ideutaztam! Soha többé ne merj ennyire megijeszteni hallottad?

- Nee-chan?

Elváltak egymástól. Shuvi könnyeivel küzdve nézet a húga értetlen [szín] szemébe. Az ifjú lány nem értette mi történik körülötte. Csak nagyokat pislogott hol a nővérére, hol az igazgató irányába. De mivel az apró egértől választ nem kapott inkább a fiatal hősre tekintett.

- Mi-mi folyik itt?

- Baka! – kapott egy barackot egyből – Ilyen felelőtlenül viselkedsz és utána még nem is akarod megnyugtatni a tesódat, aki egész úton úgy aggódott, hogy minden körmét tövig rágta? Normális vagy te?

Muszáj volt nevetnie. A tesója hirtelen viselkedésváltozásai kihozták belőle ezt a reakciót. Bár tényleg nem akarta ezt, de végre kezdett benne összeállni a kép. Shuvi a hírekben élőben nézhette végig a testvére harcát. Ahogyan azt is, ahogy feloldja a démon módot. Majd azt tökéletesen kontrolálva visszaszorítja az ellenségét. És végezetül visszazárja a szellemet a palackba. Akkor nem jutott szóhoz. De mikor elmúlt a veszély nem tudott tovább tétlenül ülni. Tudta, hogy most nem telefonálhat. mert a rendőrök túlságosan lefoglalták őket. Ezért kihasználta a kapcsolatait és fél óra múlva már egy magángépen repült Tokyo felé. Amint landolt egyből az akadémiára jött, mert tudta, hogy még valahol itt lesz. És a biztonság kedvéért szólt Nezu-nak hogy tartsa [Név]-et a közelben. De addig is az összes aggodalma benne kavargott. Egészen addig, amíg a testvérét épen és egészségesen a karjai között nem érezte. Miután ez megtörtént jött elő belőle a nevelős énje, ami azért leszidta kicsit.