✔️A way to say goodbye. ✔️[Bakugo x Reader x Midoriya] ✔️(HUN)✔️Befejezett✔️

17. Van egy feladatom.

Kis időugrás a történetben.

Már eltelt két hónap az óta hogy [Név] megkérte a két fiút arra, hogy legyenek az edzői. Ezalatt a 8 hét alatt [Név] rengeteget fejlődött. Megerősödött a teste hála a Bakugou –val való edzéseknek. Így már használhatta az erejét, nem kellett neki gyógyszert szednie mellé. Midoriya –nak hála pedig kordában is tudta tartani támadásainak erejét. Több gyakorlatuk is volt ezalatt és még a tanároknak is feltűnt [Név] gyors fejlődése. De tetszett nekik. Na meg az is, hogy van valami, ami leköti a két fiút, mert egyébként folyton egymással hadakoznának. [Név] hamar az osztály nem csak kedvence, de leg sokoldalúbb hőstanonca is lett. A kétféle típusú ereje nagy szabadságot és lehetőséget adott neki. Amit ügyesen aknázott ki. Minden remekül ment, csupán csak hármójuk kapcsolata lett egyre zűrösebb. Lassan mindenkinek feltűnt a két fiú folyamatos harca, ha [Név] közelükben volt. Még a vak is látta miről van szó. Viszont két hónap sem volt elég ahhoz, hogy egyikőjük beelőzze a másikat. Napról napra változott, hogy ki van éppen „nyerő" pozícióban. De [Név] egyszerűen nem tudott választani. És nem is akart. Hiszen tudta, ha választ, akkor a másik barátságát elfelejtheti, talán örökre. Ezt pedig nem akarta. Éppen ezért húzta ameddig csak lehetett. Megismerte mindkét fiú jó és rossz tulajdonságait is. Elég közel került mind Midoriya –hoz, mind Bakugou –hoz. Mégsem választott.

Ekkor döntöttek úgy a fiúk, hogy elég volt a várakozásból. Viszont Bakugou –nak volt egy Joli Joker lapja, amiről már mindannyian megfeledkeztek. Éppen így tervezte. Tudta, hogy túl feltűnő lett volna akkor felhasználnia, amikor hozzá jutott. De most, hogy elfelejtették és már mások a körülmények jól jött. Itt volt az ideje kijátszani.

Hideg ősz végi reggelre ébredtek. [Név] Izuku -val jött együtt az iskolába és jót beszélgettek Főleg arról, hogy mennyivel másabbak a szokások itt Japánban és [Név] otthonában, Ausztráliában az év ezen szakaszában.

- Vagyis ti is ünneplitek a karácsonyt csak hó nélkül? – csodálkozott a kis brokkoli.

- Igen. – bólogatott a [szín] hajú lány - Odahaza most nyár van. De fél év múlva ott is lesz hó.

- Tényleg? Én azt hittem ott nem havazik.

- Nem mindenhol. A kontinens közepén nem, ott sivatag van.

- Ti melyik részén is éltek?

- A déli féltekén. Jó időben látszik a szobám ablakából az Anktartisz.

- Komolyan? – csillogott a szeme

- Nem csak viccelek! – nevetett – Annyira nem vagyunk közel hozzá. De az óceán igen. Hiszen a partján van a ház.

- Egyszer szívesen megnézném!

- Lehet róla szó. Majd egyszer gyertek el mind, ha már hősök leszünk.

- Oké! – bólogatott hevesen – Biztosan a többiek is benne lesznek.

Ezen mindketten jót mosolyogtak és nem vették észre a figyelő vörös szempárt. Bakugou az osztályuk előtt a folyosó ablakából figyelte a párost. Egyre csak gyűlt benne a düh és az elhatározottság.

- „Ma beelőzöm Dekut! És nem engedem többé [Név] közelébe!" – szorította ökölbe kezeit.

- Nee~nee~ Bakubró! – ugrált mellette Mineta.

- Mit akarsz szőlő? – pillantott le rá

- A vak is látja, hogy féltékeny vagy! Mond csak milyen érzés, hogy Midoriya legyőz?